Mindennapi táplálék a Szentatyától
"Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott" Jn 4,34
Minden keresztényt meghívok − függetlenül attól, hogy akármilyen élethelyzetben bármelyik végén él is a világnak − arra, hogy
még ma újítsa meg a személyes találkozását Jézus Krisztussal. Vagy legalábbis hozzon egy döntést: nap mint nap szüntelenül keresni fogja Őt, és hagyja, hogy Jézus megtalálja. 2014. 03.07
Az egyházban Isten népének minden tagja elválaszthatatlanul tanítvány és misszionárius. Mindig ebből a közös gyökérből kell kiindulnunk az Anyaszentegyház gyermekeiként.Ferenc pápa üzenete a Pápai Lateráni Egyetem A világi keresztények küldetése a városban c. konferenciájára
A kereszténység nem lélek nélküli szabályzat, formális előírások gyűjteménye olyan emberek számára, akik magukra öltik az álszentség szép arcát, hogy elrejtsék szeretet nélküli szívüket. A kereszténység magának Krisztusnak a „teste”, aki nem szégyelli, hogy lehajoljon a szenvedőkhöz.
Életszentségünk tette itt, most, az oltárnál nem álszent böjtölés: azt jelenti, hogy nem szégyelljük Krisztus testét, aki ma idejön közénk! Ez Krisztus testének és vérének titka. Azt jelenti, hogy megosztjuk kenyerünket az éhezőkkel, ápoljuk a betegeket, az időseket, azokat, akik semmit sem tudnak cserébe nyújtani.
Ez tehát ma az egyház kérdése: szégyellem magam fivérem, nővérem teste miatt?
Amikor alamizsnát adok, hagyom, hogy lehulljon a pénzérme, anélkül, hogy megérinteném a kéregető kezét? És ha véletlenül hozzáérek, akkor azonnal megtörlöm a kezemet? Amikor alamizsnát adok, belenézek testvérem tekintetébe? Meglátogatom-e a betegeket? Gyengéden köszöntöm-e őket? Van egy kérdés, ami talán segít nekünk: meg tudom-e simogatni a betegeket, az időseket, a gyermekeket, vagy elveszítettem a simogatás érzékét?
Ne idegenkedjünk attól, hogy alkalmasint embertársaink testi valóságával is találkozzunk: ő valamiképpen a mi testünk is! Aszerint ítélkeznek majd felettünk, hogy hogyan bánunk testvéreinkkel. Ferenc pápa 2014. 03.07.
