Krisztusba öltözve
December 26.
Egy keresztyén testvérünk szemléletesen ír arról, hogy korunkban mennyi minden megnehezíti a Krisztussal való kapcsolatunkat, mennyi minden eltereli a figyelmünket a lényegről. Valóban könnyen elsodródunk, ha bele nem kapaszkodunk Isten szavába. Pál apostol három napig gyalogolt Jeruzsálemből Cézáreába. Nem hallgatott közben zenét, sőt a helyi híreket sem figyelte a rádióban. Csak a természet vette őt körül: fák, virágok, állatok. Éjjel takarójába bújva a csillagos eget kémlelte. Hogyan is gondolhatott volna másra, mint Istenre, mindezeknek a Teremtőjére? ... Ma már nem gyalog mennénk, hanem autóval utaznánk Cézáreába. Lázasan figyelnénk a forgalmat, esetleg lebonyolítanánk közben néhány telefont... Egy-egy szabálytalanul előző kocsi vezetőjére talán még cifrát is mondanánk, vagy legalábbis gondolnánk. Ingerülten, feszültséggel tele érkeznénk meg, nem nagyon tudnánk menet közben Isten szeretetéről elmélkedni, szavára koncentrálni...
Még jobban! Mi lenne, ha egy hétig nem kapcsolnánk be a számítógépet, a televíziót? Helyette sétálni indulnánk, vagy a Bibliát vennénk kézbe. Mi lenne, ha vezetés közben nem a híreket hallgatnánk, hanem elénekelnénk egy-egy dicséretet? Mi lenne, ha vasalás közben azért imádkoznánk, akinek ruhája éppen a kezünkben van, főzés közben azokért adnánk hálát, akiknek az ebéd készül? Ismerek olyan asszonyt, aki a mosogató fölé egy-egy zsoltárt vagy éneket ragaszt, és mosogatás közben memorizálja, énekli vagy olvassa azt. Ha tudnánk még jobban figyelni az igére, még több áldást hordozna, még több gyümölcsöt teremne életünk.
A hallottaknak, a Krisztusról szóló örömhírnek köszönhetjük hitre jutásunkat, első lépéseinket az új életben. A hallottak elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy meg is maradjunk a hitben. Ha nem tanulunk meg még jobban figyelni a hallottakra, életünk előbb-utóbb a homokra épült házhoz válik hasonlóvá: az áradás könnyen elsodorja azt.
"Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk." (Zsid 2,1)
Még jobban! Mi lenne, ha egy hétig nem kapcsolnánk be a számítógépet, a televíziót? Helyette sétálni indulnánk, vagy a Bibliát vennénk kézbe. Mi lenne, ha vezetés közben nem a híreket hallgatnánk, hanem elénekelnénk egy-egy dicséretet? Mi lenne, ha vasalás közben azért imádkoznánk, akinek ruhája éppen a kezünkben van, főzés közben azokért adnánk hálát, akiknek az ebéd készül? Ismerek olyan asszonyt, aki a mosogató fölé egy-egy zsoltárt vagy éneket ragaszt, és mosogatás közben memorizálja, énekli vagy olvassa azt. Ha tudnánk még jobban figyelni az igére, még több áldást hordozna, még több gyümölcsöt teremne életünk.
A hallottaknak, a Krisztusról szóló örömhírnek köszönhetjük hitre jutásunkat, első lépéseinket az új életben. A hallottak elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy meg is maradjunk a hitben. Ha nem tanulunk meg még jobban figyelni a hallottakra, életünk előbb-utóbb a homokra épült házhoz válik hasonlóvá: az áradás könnyen elsodorja azt.
Szerző: Dechertné Ferenczy Erzsébet
