JERIKÓ MISSZIÓ

" De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén ." Zsolt 27,13 " Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen ." Jel 21,6c Nyár közepén a víz felértékelődik. Egy palack hideg ásványvíz, egy teli öntözőkanna, egy zápor júliusban teljesen más, mint októberben. Kiemelt turistaközpontokban az ember megdöbben, milyen magas árat kérnek egy üveg vízért a nyári forróságban. A hőségriadó idején a víz annyira fontos lesz, hogy ingyen osztogatják a városokban. Milyen érdekes, hogy amikor a legfontosabb, akkor már a nagyon drága, szükségletalapú értékelést is meg kell haladni. Nem az értékelés a lényeg - kevés van belőle, nagy rá az igény, ezért drágán adom -, hanem hogy látom a szükségüket, hogy nélküle bajba jutnak, és ingyen odaadom, csak igyák. Futók mellett az útvonal szélén adják a vizet, hogy célba érjenek. A Jézus kínálta víz ilyen. Hogy lehet, hogy mégis ennyire kevesen tűnnek szomjasnak, hogy ennyire kevesen futnak teljes erőbedobással ...

" Az Úr teljesítette kérésemet, mellyel hozzá folyamodtam. " 1Sám 1,27 J"ézus mondja: "  Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. " Mt 7,7 Sámuel édesanyja, Anna csodálatra méltó személy. Az csak egy dolog, hogy „kért és kapott". De mit kért és hogyan? És milyen megaláztatást tűrt el érte? És mennyire komolyan gondolta fogadalmát! Őszintén szerette a férje, akinek több felesége is volt ugyan, de esze ágában sem volt aszerint „rangsorolni" szerelmeit, hogy melyikük szül neki fiút. Ilyen gyengéd és megértő férfit manapság nagyítóval kellene keresni a magukat büszkén monogámnak vallók között is. Anna mégsem nyugodott bele, hogy nem adhat életet egy gyermeknek. Annyira belefeledkezett az imádságba, hogy Éli főpap részegnek hitte. És ő nem sértődött meg, hanem alázatosan feltárta szíve titkát. Isten áldása és ígérete pedig ezen a megfáradt és megítélt, öreg papon keresztül is hatékonyan eljutott Ann...

Egy olyan világban, ahol mindenféle kiabálások és izgalmak egyre növekszenek és állandósulnak, nekünk egyre nagyobb szükségünk lesz szemlélődni, és megtanulni belépni Krisztus csöndjébe. A csönd visszautasítása a Jézustól kapott szeretet és élet visszautasítása

Szent János Krisztusnak a szenvedése előtti lelki magányát és csöndjét hangsúlyozza. A kezdet óta egyedül van, mert ő Isten. Egyedül van, mert senki nem tudja megérteni. Szent János állítja, hogy tanítványai nagy számban elhagyták, mert az Eucharisztiáról szóló beszéde és az evangélium következményei túlhaladták őket. Ma egyes papok teljesen semmibe veszik az Eucharisztiát. Úgy tekintik a szentmisét, mint egy beszélgetős bankettet, ahol a Jézus tanításához hűséges hívek, az újraházasodott elváltak, a házasságtörők, a szentmisén résztvevő meg nem keresztelt turisták, nagy ismeretlen tömegek megkülönböztetés nélkül odajárulhatnak Krisztus testéhez és véréhez. Az Egyháznak sürgősen meg kell vizsgálnia ezeknek a több ezer főből álló hatalmas eucharisztikus ünnepléseknek az egyházi és pasztorációs célszerűségét. Nagy a veszélye annak, hogy az Eucharisztia, "hitünk szent titka" átalakul közönséges vásárrá és Krisztus testének  és drága vérének megszentségtelenítésévé. A papok úgy ...

Jézus halálának csöndje átalakítja, megtisztítja és megbékíti az embert. Megadja neki, hogy közösségben legyen Krisztus szenvedéseivel és halálával, és teljességgel belépjen isteni életébe. Ez a színeváltozás nagy csöndje, mert "ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, az engem kövessen." (Jn 12,24-26)

A földön egyedül azt a csöndet kell keresni, amely Istenhez tartozik. Mert egyedül csak Isten csöndje győzedelmes. Krisztus halálának csöndje egy kis időre nyomasztó volt, de élete szült.

A sötétségnek a világosság feletti győzelme három napon át sűrű csönddel és rettenetes szorongással borítja be a földet. Meghalt a Messiás, és úgy látszik, eltűnésének csöndje az utolsó szó. Isten maga is csöndesnek tűnt. Szent Fia egyedül érezte magát kiszolgáltatva a kereszt borzalmainak.  Íme, földi élete legszörnyűbb pillanata. A halál szélén volt. Elveszítette erejét és vérét. De akkor, mikor már csak egy erőtlen haldokló lett, nagyot kiáltott. Elhagyta ezt a világot, és Atyja a legkisebb szóval  sem vígasztalta. Igaz, Szűz Mária, az édesanyja és Szent János ott volt a kereszt lábánál. Ám ez a gyöngéd jelenlét nem akadályozta meg, hogy maradék erejéből felkiáltson: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46)  Jézus szenved  Isten látszólagos távollététől, de a bizalom, amelyet Atyja iránt mindig érzett, nem halványult el. Rögtön ezután a fájdalmas felkiáltás után utoljára hóhéraiért imádkozik a Mindenhatóhoz: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudjá...