KERESZTÉNYEK (KRISZTUSIAK) VAGYUNK?




Nyssai Szent Gergely püspöknek „A keresztény tökéletesség” című értekezéséből
Szent Pál mindenkinél jobban tudta, hogy kicsoda az Úr Krisztus, és a legjobban ő mutatta meg, mégpedig saját tetteivel, hogy milyennek kell lennie annak az embernek, aki Krisztustól kapta a nevét. Olyan tökéletesen mintázta le Mesterét, hogy egész lénye valósággal Urának tükörképe volt. Pontosan utánozva őt, lelke olyan hű mása lett Krisztusnak, hogy szinte egy képbe olvadtak össze: úgy tűnt, már nem is Pál az, aki él, és aki beszél, hanem Krisztus él benne. Ezt ő maga is kifejezte, hiszen olyan jól ismerte saját értékeit, így mondja: Bizonyítékot akartok, hogy belőlem Krisztus szól (2 Kor 13, 3), íme: Élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem (Gal2, 20).  

Pál szavakkal is bemutatta mintaképünket nekünk, akik Krisztus nevét viseljük: Krisztus az Isten ereje és bölcsessége. Békének is nevezte őt, és megközelíthetetlen világosságnak, akiben Isten lakik; nevezte engesztelő áldozatnak és megváltásnak, főpapnak, Pászkának, a lelkekért felajánlott engesztelésnek; Isten dicsősége kisugárzásának, lényege visszfényének, az idők Teremtőjének, lelki ételnek és italnak, sziklának, víznek, a hit alapjának, szegletkőnek, a láthatatlan Isten képmásának, nagy Istennek, az Egyház teste fejének, az új teremtés elsőszülöttjének, a halottak zsengéjének, elsőszülöttnek a halottak közül, elsőszülöttnek a sok testvér között, Isten és ember közvetítőjének, dicsőséggel és tisztelettel koronázott egyszülött Fiúnak, a dicsőség Urának, olyannak, akié az elsőség mindenben, a mindenkinek igazságot osztó Királynak, a béke Királyának, a mindenség Királyának, aki korlátlanul birtokolja királysága hatalmát. 

Sok más hasonló kifejezéssel is jellemezte őt, nem is lehetne valamennyit számon tartani, olyan sokat említ. Ha egybevetjük és összehasonlítjuk az egyes jelzők értelmét, akkor elénk tárul Krisztus nevének és szóval ki nem fejezhető fönségének csodálatos gazdagsága. Mindebből annyit mutat meg nekünk, amennyit csak befogadni képes a lelkünk és az értelmünk. Minthogy a mi Urunk jóságából a legfönségesebb, legistenibb és mindenek felett álló névről kaptuk mi is nevünket, hiszen Krisztus nevéről minket is „krisztusinak”, kereszténynek hívnak, ezért szükséges tehát, hogy mindazok a jelzők, amelyek feltárják nekünk ennek a névnek a tartalmát, azok bennünk is láthatókká legyenek, nehogy minden alap nélkül mondják rólunk, hogy „krisztusiak” vagyunk, hanem életünk is tanúskodjék e nevünk igaza mellett.
Forrás: Az imaórák liturgiája 2018. június 25. Olvasmányos imaóra 2. olvasmány

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása

Déli közös ima