LELKI ÚTRAVALÓ - ÉN VAGYOK A VILÁGOSSÁG
Én vagyok a világ
világossága. Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az
életnek világossága. János 8,12
Uram!
A sötétséget Te ismered igazán. Te: a világosság! Én
inkább csak sejtem a nagyságát, és ezért félek tőle. Az a kis fény, mely
értelmem mécsesében pislákol, képtelen a sötétség rejtélyeibe behatolni.
Elnyelik. Mindenfelé kikutathatatlan mélységek vannak előttem. Itt van a saját
szívem. Váltakozó hangulataival minduntalan kínos meglepetések elé állít.
Körülöttem az embervilág. Azt hiszem, minden ember a boldogságát keresi. Mégis
egymást a kétségbeesésig gyötrik. S ha a bennem égő világosság ilyen kis távolságokra
nem elégséges, hogyan is tudná megfejteni az élet, a múlt, a jövő, a bűn, a
halál, vagy az örökkévalóság kérdését? Igazad van, ha magamban járok,
sötétségben járok.
Uram!
Senkire sem szorulok rá annyira, mint reád. Amióta a
földre jöttél, nem kell az embernek tehetetlenül beletörődnie a sötétség
tényébe. Ha követésedbe szegődöm, Te a szívembe pazar fényt szórsz. Mint annyi
más híved életét, az enyémet is áldássá tudod tenni társaim számára. A Te
világosságodba beletartozik a múltam és a jövőm. Nem sötét még a Halál Völgye
sem, ha Veled haladok át rajta. A cél pedig, amely felé vezetsz, a rejtélyek
nélküli, világos örökkévalóság.
Lelki útravalónk Ordass Lajos: Útravaló című kötetéből
való.
