Istennel járunk örömben és áldásban

Ma szeptember 7., vasárnap van. Beregsurányba menet Csarodából írok, ahol egy csodálatos, XIV. századból származó református templom előtt ülünk. Utunkat Isten atyai figyelmessége, tapintata, és jósága kísér.  Naponta megtapasztaljuk, hogy minden kis óhajunkat meghallja az Úr. Minél jobban át tudjuk adni önmagunkat Neki, annál nagyobb csodákat élünk meg.  Fáradtságunk elfújta a szél, és  a szeretet bensőségességét tapasztaljuk meg. Továbbra is várunk résztvevőket, zarándoktársakat, higgyétek meg, ha kis időre is, de érdemes elindulni. Ma délután, amikor kissé lelombozottak voltunk, csörgött a telefon, és a pálházi testvérek jelentkeztek, akik a vasárnap délutánjukat arra szánták, hogy utánunk jöttek hogy egy darabon együtt zarándokolhassunk. Együtt tértünk be Tákoson a "mezitlábas Notre Dame"-ba, majd egy portán vendégül láttgak egy pár frissen kisütött "lapcsánkára", és szilvalekváros tarkedlire.
Az idei zarándoklat szeptember 30-án ér véget, amikor mindkét irányból befut és találkozik a két csoport, és délután 14 órakor hálaadó szentmise lesz a szegedi ferences templomban.