Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.

Hány szív dobog a magyar nép jövőjéért? Hány lélek tudja csekély idejét áldozni a gyermekeiért, családjáért városáért mondott engesztelő zarándok-imára?
Nem a Holdon élünk, és nem egy virtuális, embertelen térben. Hús-vér emberek vesznek körül fájdalmakkal, gondokkal, betegségekkel, bűnökkel terhelten, és szomjaznak az Örömhírre. Krisztus küld, hogy a Tőle kapott kincset  megosszuk másokkal is.
"aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, 30százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet. Mk 10,29-30
Miben áll a mi hitünk? Mi a tartalma? Mi az ereje? Készek vagyunk-e a vasárnapi misén túl áldozatot hozni Istennek, aki kész volt halálra adni önmagát értünk? Vagy csak kifogásokat keresünk, hogy kényelmes életünket ne zavarja meg semmi?
 Lk 
Az elmúlt vasárnapi evangéliumban így szól az Úr az önelégült emberhez:

"Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?"  Lk 12,20
"Most van a kellő idő, most van az üdvösség napja" 
Nincs mire várni. 

Indulj és menj, hirdesd szavam, népemhez küldelek én! 
Tövis és gaz, vér és panasz,  meddig hallgassam még én?
Küldelek én,s megáldlak én,  csak menj és hirdesd szavam!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása

Déli közös ima