LESZÁMOLÁS AZ ELLENSÉGGEL A TÁRSADALOMBAN

Nemzedékünk fokozódó remegéssel tartja szemmel a gonoszság egymást követő hullámait, amelyek beszivárogtak a világ társadalmába. Az erkölcs alapjait aláaknázták. Az élet legnagyobb befolyással rendelkező területeit a társadalom legalsó szintjeiről származó emberek árasztották el, ellentétben korábbi generációkkal. 
Isten fennhatósága a társadalomban általában felülről érvényesül, a gonosz megbüntetésével és a jó megjutalmazásával. De amikor alulról származó emberek veszik át a hatalmat, biztosak lehetünk abban, hogy az ördög keze van a dologban. Ilyen módon a szabadosság és a szituációs etika elhomályosítja a dolgokat, az álcázások és hamis beállítások csökkentik a gonoszság felismerésének képességét, és aláaknázzák az eltökélt ellenállást.   Sokasodnak és egyre nagyobb erőre tesznek szert a vallásos eretnek szekták. Az elmét tönkretevő kábítószerek foglyul ejtették a felnövekvő generáció sok tagját. Az ellenség támadásai sérüléseket okoztak a közösségi élet minden részén - a családban, az oktatási rendszerben, az igazságszolgáltatásban, sőt az egyházban is. Általánossá vált az Isten erkölcsi alapelveivel való részleges vagy teljes szakítás. Mindez azt mutatja, hogy "a mennyei magasságokban lévő fejedelemségek és hatalmasságok" rendezték láthatatlan soraikat, felszerelték trójai lovukat, beszivárogtak a társadalomba, és megnyitották a kapukat, hogy a gonoszság áradata vegye át az uralmat.

A Biblia éberségre int minket azzal kapcsolatban, hogy természetfeletti gonosz erők verhetnek gyökeret helyi kultúrákban, és uralomra tehetnek szert az élet és a szokások fölött. A pergámumi gyülekezet angyalát Isten emlékezteti arra a félelmetes tényre, hogy ott lakik, ahol "a Sátán királyiszéke van". Ennek nyilvánvalóan az a jelentése, hogy a Sátán befolyása már elérte csúcspontját a földön egy vezérlőközpont létrehozásával, ahonnan irányíthatja a sötétség erőit az isteni kegyelem céljaival szembeszegülő harcban.

Újból kérdések árasztják el elménket. Hogyan fejtik ki ezek a szellemi erők hatásukat a társadalomban? Hol jutnak be? Meg lehet-e határozni egy bizonyos modus operandi-t, ami segítene azonosításukban? Mit tehetünk, vagy mit kell tennünk, hogy tolakodásuknak gátat vessünk vagy azt megelőzzük? Mivel Isten szuverén és mindenütt jelenvaló, nem kellene-e megengednünk Neki, hogy Ő számoljon le ezekkel a természetfeletti erőkkel a maga idejében és a maga módján?

A Bibliának kell hogy legyenek válaszai ezekre a kérdésekre, és vannak is. De a gonosz és rosszindulatú szellemek ellenséges világának rémületes ténye megbénít sok keresztényt, akik passzivitásukban nem hajlandók bibliai válaszainkat keresni és alkalmazni. Edith Schaeffer szerint: "sok keresztény süket, vak és érzéketlen, mert nem hajlandó tudomást venni a háborúról, amibe belekeveredett. Ellenállás nélkül tűri, hogy az ellenség támadjon és győzelmeket arasson."

A Bibliában nagyon sok jelzés található a Sátán indítékairól és módszereiről, csak tanulnunk kellene belőlük. Ő a ravasz megtévesztő, az ellenség, a vádló, a hazugság atyja, és az, aki "embergyilkos volt kezdettől fogva". Elsőrendű célja, hogy Istent letaszítsa trónjáról az emberek elméjében, és hogy ő maga foglalja el azt a trónt. Ennek érdekében az ősapánk, Ádám elleni támadásával már az emberiség elleni harca kezdetén magához ragadta az előnyt. Ádámot a maga oldalára állította, s most azért küzd, hogy megtartsa ezt az előnyt az emberiséggel szemben. Ebből a célból hatalmi központokat tart fenn olyan embereken keresztül, akik a saját elképzeléseik szerint akarják formálni a történelmet; és kisebb közösségekben a varázslókon és az eretnek szekták vezetőin keresztül. Jó példa erre Artemis (Diana) istennő imádata.

A modern történelem másik példája az ősök imádata Kínában és Japánban. A másik oldalon az áll, hogy a keresztényeknek vissza kell hódítaniuk azt a földet, amelyet átengedtek az ördögnek, folyamatos tanulás és a Hadvezérük céljai iránti elkötelezettség által. Azonban ma azt látjuk, hogy a helyi kultúrákat feláldozzák. A lámák valaha erőteljes tibeti rendszerét teljesen szétzúzták azért, hogy a tibetieket az ateista kommunizmus szélesebb körébe vonják. Ilyen módon évszázados kultúrákat kényszerítenek bele egy nagy Isten-ellenes rendszer olvasztótégelyébe, hogy az ördög erős vezetőjének egy egyesített világ omoljon a lábai elé. 

A Sátán tudja, hogy az idő nem áll az ellenőrzése alatt, és kezd kifutni belőle. Ez megsokszorozza dühét, különösen akkor, amikor felismeri, milyen korlátozott sikereket tud csak elérni a nemzetek összeolvasztásában. Úgy tűnik, több sikert ér el akkor, amikor a kereszténységet osztja részekre, mint amikor a maga oldalán akar embereket egyesíteni.

Számomra úgy tűnik, hogy a nemzetek ódzkodása a világ szentségtelen szövetségei iránti hűségtől Isten munkájának a bizonyítéka, amellyel Bábel tornyához hasonlóan szétszórja és megzavarja a lázadó elemeket. Ez önmagában is vezérfonal a számunkra, amikor "királyokért és minden méltóságban levőkért" imádkozunk. Látnánk ezeket a dolgokat, ha imádkozva virrasztanánk. Azért nem vesszük őket észre, mert életünket és érdeklődésünket a földre korlátozzuk, és elhanyagoljuk a mennyei dolgokkal kapcsolatos kötelezettségeinket. Emberi szempontjaink vannak ahelyett, hogy hosszasan és elmélyülten beszélgetnénk az Úrral, és megismernénk az Ő szempontjait. Vajon nem kell-e arra bátorítanunk egymást, hogy imáinkban belátást nyerjünk a legnagyobb távlatokba?

Hallunk háborúkról és háborúk híreiről, politikai és gazdasági bizonytalanságról, arról, hogy bizonyos országokban a misszionáriusoknak nehézségeik vannak a vízum megszerzésével, és mindenféle akadályról, amelyet az egyház elé vetnek, hogy gátolják küldetésének betöltésében. És hogyan reagálunk ezekre a dolgokra? Az igaz, hogy elmegyünk imádkozni, de imáink általában a misszionáriusra összpontosulnak, és figyelmen kívül hagyják a dolgokat ilyen irányban befolyásoló erőket.

Ennek következtében imánk ugyanúgy hatástalan marad, mint Kanut királynak a hullámokhoz intézett parancsa, hogy többet ne ostromolják a tengerpartot. Isten, noha mindenható, nem mozdítja el a sorompókat mindaddig, amíg a hívők nem veszik kezükbe a kezdeményezést, nem foglalják el mennyei helyüket, hogy leszámoljanak a földi problémákat közvetlenül okozó gonosz hatalmakkal, és nem tartóztatják fel őket a Golgota Győztesének nevében.

Mit tesz Pál a rémületes efézusi helyzetben? Maga mellé veszi Gaiust és Aristharkust, vagy akit éppen tud, és velük együtt elfoglalja helyét Krisztusban a mennyei magasságban, küzd és ellenáll a gonoszság erőinek, amelyek az utca készséges embereit manipulálják. A helyzet azonnal megváltozik. Az Úr felhatalmazásával, az Ő hatalmának erejével és a teljes mennyei fegyverzettel felszerelkezve megadásra kényszerítik a Sátánt, és a városi tisztviselő lecsendesíti az üvöltöző csőcseléket.

A természetfeletti erőknek nem kérkedve, önhitten tudunk ellenállni, hanem alázatosan, mert ez illik azokhoz, akik felismerik, hogy önmagukban semmi hatalmuk nincs, és hogy mindent Isten kegyelmének és erejének köszönhetnek. A szellemi hatalom gyakorlása nem saját magunk reklámozásának az eszköze, mint ahogyan ezt néhányan gondolják. Ez szent kötelessége azoknak, akik Krisztusban vannak, és úgy gondolom, ehhez hozzá kell tennünk azt, hogy akik be vannak töltve Szent Szellemmel.

Olyan embereket, akik nincsenek betöltve Szent Szellemmel, Isten nem bíz meg azzal, hogy az Ő csatáját vívják. Pál be volt töltve Szent Szellemmel, amikor összeütközésbe került Elimással, a varázslóval, leleplezte az ördög támadását, és legyőzte őt (Csel. 13:9.). Nem szabad elsiklanunk azon tény fölött, hogy a Szellemmel való betöltekezés parancsa a keresztény földi útjával és a magasság erői ellen vívott háborújával van összefüggésben.                              

                                                                                                                                    R. Arthur Mathews

Arthur Mathews, az Overseas Missionary Fellowship (amelynek korábbi neve China Inland Mission volt) nemzetközileg ismert misszionárius vezetője, elég hosszú időt töltött a szellemi háború első tűzvonalában ahhoz, hogy szavának tekintélye legyen. Kínában született, misszionárius szülők gyermekeként, Ausztráliában nevelkedett, az indiai hadseregben szolgált a II. világháborúban, misszionárius volt Kína középső részein, és négy év háziőrizetet szenvedett el feleségével és kisgyermekével a kommunista Kínában. Ebben a fejezetben Mathews közreadja látását arról, hogy a gonoszság szellemi erői hogyan befolyásolhatják a társadalom bizonyos részeit.