Lelki útravaló a mai napra Február 3. péntek
Jézus mondta: "Kiment a magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak. Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott." (Lk 8,5-8)
Jézusnak a magvetőről szóló példázatát olvasva azonnal feltűnik, hogy az ilyen magvetés már a múlté. Ma csak virágmagot és zöldséget veteményeznek kiskertjükben kézzel az emberek. Kint a határban vetőgépek dolgoznak, s a mélyszántással és gyomirtással jól előkészített talajba adagolják a vetőmagot. Igaz, a legkorszerűbb mezőgazdaság sem tudja garantálni a bő termést, hiszen a kikelt növényt megtizedelheti a szárazság, elöntheti az árvíz, tönkreteheti a késői fagy vagy a jégeső. A gabona a szabad ég alatt "alszik" az aratásig. A mindennapi kenyér ma is Urunk kezében van, s a korszerű gazdálkodás mellett sem felejthetjük el imádságra kulcsolni kezünket. A példázatban szereplő magvető pazarlónak tűnik. Nem szedegette ki a köveket a talajból, nem irtotta ki a töviseket sem, s azt sem értjük, hogyan vethet a letaposott útszélre, ahol a mag a madarak zsákmánya lesz. Milyen gazdaság tudja elviselni ezt a gondatlannak tűnő munkát? Óriási ráfizetés bárkinek ilyen mértékű szemveszteséggel dolgoznia! Bármennyire is hihetetlen, ez a "pazarló magvető" maga Jézus! Nagyvonalúsága a Teremtő nagyvonalúsága. Ahol élet születéséről van szó, ott az Isten nem szokott fukarkodni. Gondoljunk a gyümölcsfák tavaszi virágzására, egy-egy fán megszámlálhatatlanul sok a virág. Ám ha csak minden tizedik vagy huszadik virágból lesz termés, az alatt is roskadni fog a fa. A Teremtő bőkezűen bánik a virágok szirmaival, a virágpor szemcséinek milliárdjaival - a jó gyümölcstermés érdekében. Jézus, a magvető ebben a példázatban az ige hirdetésről beszél. "A mag az Isten igéje" (8,11) - mondja. S ő maga, meg az ige hirdetésére akkor és később elküldött tanítványai mind pazarlóan vetik az igét. Hiszen ő semmit sem sajnál azoktól, akiket szeret. Ezt tartja természetesnek. Ismeri a veszteséget, de örül a jó talaj termésének is.
Uram!
Nem tudom megszámolni, hány igehirdetést hallottam életemben. Sokszor éppen azt hallottam, amire legjobban szükségem volt: biztatást a jóra, bátorítást utadon való járásra. Máskor alvó lelkiismeretemet ébresztetted. Sokat pazaroltál rám. Segíts bőséges termésre! Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
