Ferenc pápa: Ismerjük föl, amikor Jézus eljön hozzánk
Isten „őrült szeretete népe iránt” és a mi hűtlenségünk – e két gondolat köré épült Ferenc pápa homíliája, amelyet november 17-én, csütörtökön reggel mondott a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.
Jézus sírva fakadt, amikor meglátta Jeruzsálemet, mert nem ismerte föl az időt, amikor Isten meglátogatta – utalt a pápa a napi evangéliumi szakaszra (Lk 19,41-44). A Jeruzsálemet sirató Jézus képéből indult ki elmélkedésében a Szentatya, és a sírás okait kutatva így fogalmazott: Jézus azért sír, mert visszaemlékezik népe történetére, melyben láthatjuk Isten határtalan szeretetét népe iránt, másfelől pedig az önző, bizalmatlan, házasságtörő, bálványimádó nép válaszát. Isten „őrült szeretete” akár istenkáromlásnak is tűnhet, de nem az – jegyezte meg a pápa. Jézus Ozeás és Jeremiás prófétákat idézi, akik Isten Izrael iránti szeretetéről beszélnek. Jézus így panaszkodik Jeruzsálemre: „mert nem ismerted fel látogatásod idejét”.
Ez fáj Jézusnak, ez a hűtlenség, az, hogy nem ismerték föl Isten simogatását, Isten szeretetét. Egy szerelmes Istenét, aki keres téged, aki azt szeretné, ha boldog lennél. Jézus látta abban a pillanatban, hogy mi vár rá Isten Fiaként. És sírt… Mert ez a nép nem ismerte fel látogatása idejét. Ez a dráma nemcsak a múltban fordult elő, és nem ért véget Jézussal. Ez a mindennapok drámája, és az én drámám is – fogalmazott a Szentatya. Mindannyian elmondhatjuk: Vajon én fölismerem látogatásom idejét? Meglátogat engem Isten?
A pápa emlékeztetett rá, hogy kedden a liturgia Isten látogatásának három mozzanatára hívta föl figyelmünket: azért jön, hogy megjavítson, hogy beszélgessen velünk, és hogy meghívjuk őt otthonunkba. Amikor Isten meg akar javítani minket, arra hív, hogy változtassunk életünkön. Amikor beszélni akar velünk, azt mondja: „Kopogtatok az ajtódon. Nyisd ki!” És Zakeustól azt kéri, hogy jöjjön le, és hívja meg őt a házába. Ferenc pápa tehát azt javasolja, hogy kérdezzük meg, milyen a szívünk, végezzünk lelkiismeret-vizsgálatot, kérdezzük meg magunktól, hogy meg tudjuk-e hallani Jézus szavát, amikor ajtónkon kopogtat, és azt mondja: javulj meg!
Mindannyiunk előtt ott a veszély, hogy ugyanabba a hibába esünk, mint Izrael népe, ugyanabba a bűnbe, mint Jeruzsálem, vagyis nem ismerjük fel a pillanatot, amikor Isten meglátogat minket. Az Úr minden nap meglátogat minket, minden nap kopogtat az ajtónkon. De meg kell tanulnunk felismerni ezt, hogy ne kerüljünk a fájdalmas helyzetbe: „minél jobban szerettem őket, minél inkább hívtam őket, annál jobban eltávolodtak tőlem”.
„De nem – mondhatjuk erre –, én biztos vagyok magamban, misére járok, biztos vagyok…” Megvizsgálod-e mindennap a lelkiismeretedet: hallottam-e a hívást, valami sugallatot, hogy közelebbről kövessem őt, hogy jót tegyek, hogy többet imádkozzam? Annyi mindenre hív minket az Úr minden nap, hogy találkozzon velünk.
Ferenc pápa hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy felismerjük, amikor Jézus meglátogat minket, hogy megnyisson a szeretet előtt. Jézus nemcsak Jeruzsálemért sírt, hanem mindannyiunkért. És odaadja életét, hogy fölismerjük látogatását. Szent Ágoston nagyon erősen fogalmazott, amikor azt mondta: „Félek Istentől, Jézustól, amikor eljön! – De miért félsz? – Félek, hogy nem ismerem föl!” Ha nem figyelsz a szívedre, soha nem tudod meg, hogy Jézus meglátogat-e téged, vagy sem. Fohászkodjunk az Úrhoz, hogy adja meg a kegyelmet, és felismerjük az időt, amikor meglátogatott, meglátogat, illetve meg fog látogatni minket. Fohászkodjunk, hogy kinyissuk az ajtót Jézus előtt, és így szívünk kitáruljon a szeretetben, és szeretetben szolgálja Jézust – mondta csütörtök reggeli homíliája végén Ferenc pápa.
A pápa emlékeztetett rá, hogy kedden a liturgia Isten látogatásának három mozzanatára hívta föl figyelmünket: azért jön, hogy megjavítson, hogy beszélgessen velünk, és hogy meghívjuk őt otthonunkba. Amikor Isten meg akar javítani minket, arra hív, hogy változtassunk életünkön. Amikor beszélni akar velünk, azt mondja: „Kopogtatok az ajtódon. Nyisd ki!” És Zakeustól azt kéri, hogy jöjjön le, és hívja meg őt a házába. Ferenc pápa tehát azt javasolja, hogy kérdezzük meg, milyen a szívünk, végezzünk lelkiismeret-vizsgálatot, kérdezzük meg magunktól, hogy meg tudjuk-e hallani Jézus szavát, amikor ajtónkon kopogtat, és azt mondja: javulj meg!
Mindannyiunk előtt ott a veszély, hogy ugyanabba a hibába esünk, mint Izrael népe, ugyanabba a bűnbe, mint Jeruzsálem, vagyis nem ismerjük fel a pillanatot, amikor Isten meglátogat minket. Az Úr minden nap meglátogat minket, minden nap kopogtat az ajtónkon. De meg kell tanulnunk felismerni ezt, hogy ne kerüljünk a fájdalmas helyzetbe: „minél jobban szerettem őket, minél inkább hívtam őket, annál jobban eltávolodtak tőlem”.
„De nem – mondhatjuk erre –, én biztos vagyok magamban, misére járok, biztos vagyok…” Megvizsgálod-e mindennap a lelkiismeretedet: hallottam-e a hívást, valami sugallatot, hogy közelebbről kövessem őt, hogy jót tegyek, hogy többet imádkozzam? Annyi mindenre hív minket az Úr minden nap, hogy találkozzon velünk.
Ferenc pápa hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy felismerjük, amikor Jézus meglátogat minket, hogy megnyisson a szeretet előtt. Jézus nemcsak Jeruzsálemért sírt, hanem mindannyiunkért. És odaadja életét, hogy fölismerjük látogatását. Szent Ágoston nagyon erősen fogalmazott, amikor azt mondta: „Félek Istentől, Jézustól, amikor eljön! – De miért félsz? – Félek, hogy nem ismerem föl!” Ha nem figyelsz a szívedre, soha nem tudod meg, hogy Jézus meglátogat-e téged, vagy sem. Fohászkodjunk az Úrhoz, hogy adja meg a kegyelmet, és felismerjük az időt, amikor meglátogatott, meglátogat, illetve meg fog látogatni minket. Fohászkodjunk, hogy kinyissuk az ajtót Jézus előtt, és így szívünk kitáruljon a szeretetben, és szeretetben szolgálja Jézust – mondta csütörtök reggeli homíliája végén Ferenc pápa.
