Jerikó zarándoklat a nemzetért 
                               2014.  augusztus 15-szeptember 30.   
                                                   946 + 843 km
                                                                                                                                            Szeptember 30-án tértünk vissza a Jerikó zarándoklatról, és csak lassan áll bennünk össze a kép az útról.
Felvillan előttem Szent István térdelő alakja a Szűz Anyának nyújtott koronával, Mindszenty imája az egymillió imádkozó magyarról, Szent Pio atya próféciája a gyönyörű madárról, Vass Albert karácsonyi vézna gyermek angyala, szüntelen  hányattatásaink és megtöretéseink tíz évszázada ,  és mérhetetlen öröm van a szívemben,hogy volt bátorságunk hallgatni az Úr hívására, és elindulni az engesztelés, közbenjárás zarándokútján.
 „Minden helyet, amelyet lábatok tapos, nektek fogok adni” Józs 1,3
Így indultunk el, hogy imádkozva birtokba vegyük ezt a földet Isten számára.
A mérleg: Esztergomtól Szegedig keleti irányban 42 napon át 41 állomáson éjszakázva 943 km, nyugati irányban 42 napon át 41 állomáson éjszakázva  864 km körbejárva Magyarországot.
Szólj, Uram, hallja a te szolgád!
Engesztelésre hív Isten, mint Ezekielt is népe megmentésére
„…mondjad tehát nekik: Így szól az Úr Isten! Hátha még ők is meghallják, és elhagyják bűneiket” Ez 1,4-5
 „Arra kaptunk meghívást, hogy lépjünk ki saját kényelmünkből, és induljunk el a perifériák felé, hogy elvigyük az evangélium világosságát” Ferenc pápa: Evangelii Gaudium
Éreztük, hogy Isten arra hív, hogy a jerikói erőditmény előtt álló választott nép hitével, bizalmával járjuk körbe hét éven át hazánkat buzgón imádkozva annak lelki és erkölcsi megújulásáért, Istennel és egymással való kiengesztelődéséért. Évek óta érett ez a hívás feleségem,  Marika lelkében, 2013.júniusában aztán úgy érezte, itt az idő. 2013.augusztusában elkezdtük összeállítani az útvonalat, egyeztetni az állomásokat a helyi lelkipásztorokkal, polgármesterekkel.
2014. áprilisától autóval előzetesen bejártuk az útvonal településeit és tárgyaltunk a helyi vezetőkkel. 2013. novemberétől 2014. júliusáig imakilencedként előkészítő Jerikó-imanapokat tartottunk Esztergomban, Budaörsön, Törökbálinton, Pécsett, Debrecenben, Szombathelyen, Győrben, Barcson, Bácsalmáson, Békéscsabán, Gyulán és Fehérgyarmaton.
Aztán eljött 2014. augusztus 15.
Az útra mindkét csoport egy-egy nagyméretű zarándokzászlót vitt magával. Nemzetünkért kezdtünk imahadjáratot, így a nap legnagyobb részében imádkoztunk és énekekkel dicsértük Isten nagy tetteit. Az  átlagos napi 20-25 km távolságot megtéve általában a késő délutáni órákban érkeztünk meg a következő állomásra, ahol többnyire a település határában fogadtak a hívek a plébánossal és a polgármesterrel, és énekelve vonultunk  a templomig harangzúgás közben.  Itt  szentmisén vettünk részt, majd elimádkoztuk a nemzeti imaóra imáit,  a szertartás végén a polgármester felkötötte a zászlóra a település szalagját. Az egynapos zarándokok hazautaztak, a többiek  helyben éjszakáztunk magánházaknál, plébánián, vendégházakban.  Másnap a csatlakozó helyi hívekkel papi áldást követően továbbindultunk. Szinte minden településen örömmel és az imaszándékot magukévá téve csatlakoztak  a hívek és a polgármester is. Étkezést nem kértünk, de a legtöbb helyen megvendégeltek.  Volt, ahol nagy fazék töltött káposztát, máshol egy fél oldal mangalica szalonnát kaptunk. Negyven napos gyaloglás után szeptember 30-án Szegedre érkezett egyidőben a két zarándokcsoport, a az Alsóvárosi Ferences Templomban Kiss-Rigó László püspök úr mutatott be hálaadó szentmisét. Ezzel véget ért az első évi engesztelés. Következik a mérlegkészítés, a hibák kijavítása, készület a következő évi zarándoklatra, most már még több résztvevővel..
Noha egy éves szervezőmunka állt mögöttünk, egy ekkora léptékű út mérhetetlenül sok előre nem látható körülményt jelent. Megélhettük a teljes Istenre hagyatkozást szállás, útvonal, időjárás, terep és étkezés vonatkozásában. A több, mint 900 km-es és előre nem ismert úton soha nem szenvedtünk szükséget semmiben. Ahol előre semmit nem tudtunk előkészíteni, ott fogadtak s láttak el a legnagyobb szeretettel. Álomszép részeit ismerhettük meg
Magyarországnak, és az emberi jóságról is mindennap meggyőződhettünk. Felvillannak a szívemben az Isten fényei: a határ túlsó oldalán fekvő Tajti polgármesterének invitálása, a Franciaországból hazaérkezett karancslapujtői plébános, aki két napig jött velünk, és valósággal kivirágzott, a litkei polgármester, aki egy láda hurkát töltött és sütött nekünk,  az érkezésünk előtt napokig lázban égő Hidvégardó (Magyarország legészakibb települése), a festői látvány a Bódva völgye után Pusztaradvány gerincéről,  a rendkívül szegény, de aranyszívű Annuska Tornyosnémetiben, aki befogadott saját unokája szobájába, a pálházi esti zarándokmise, ahol zsúfolásig megtelt a templom, a karosi Honfoglaláskori Régészeti Park síremlékei, és kopjafái, a dámóci görög katolikus parókus és a baziilita nővérek, a tiszaadonyi polgármester komphoz kihozott saját készítésű kecskesajtja, a tákosi „mezitlábas Notre  Dame” , a csarodai református templom, a görög katolikus szent liturgiák és a parókusok, akik a tenyerükön hordtak, a tízgyerekes nyírbélteki parókus, akinél 35-en vártak ránk, a határon túli Bihar református és katolikus lelkészei, akik autóval jöttek át értünk a határon és láttak vendégül odaát Biharban, a kőrösszakáli román Ricsi paprikás krumplija, a Grosics Futballakadémia Kollégiumának 8 gyerekes diakonus igazgatója, a lőkösházi „Bréda”-kastély 3 dimenziós fényjátéka, a battonyai „búzaégető” vendéglátása, a mezőhegyesi Szőcs Erzsébet műterme és festményei, a ferencszállási alpolgármester, polgármester és plébános lelki egysége, a lelkes cserkészek Osliban, a szentgotthárdi plébános és a Gábor szivélyessége, a tüzes sopronkövesdi csapat. Meglepően sokan csatlakoztak hozzánk az egyes településeken. Akik elindultak egy rövid szakaszra, Isten erőt adott nekik a teljes napi távra. Öröm volt látni a sok Istenre szomjazó és megérintett szívű embert. Utunkon megvalósult az összefogás a kül. települések lakói között.   
Hiszem, hogy mindez nem a személyünknek szólt. Hiszem, hogy Isten készítette utunkat, Ő irányította lépteinket, vezette szavainkat, adott erőt, hogy hirdessük az Ő irgalmasságát és örömhírét.
Téged, aki olvasod ezeket a sorokat, szintén megszólít Isten, hogy kelj fel, és indulj az Ő szőlőjébe, mert
 „most van a kellő idő, most van az üdvösség napja”
Neked is megvan a magad Jerikója, amit körül kell járnod, és amiből meg kell újulnod. Még nem késő. Isten vár!
Hisszük, hogy Isten csodálatos dolgot készít nemzetünknek. Élő hitre van szükségünk, krisztusi embereket keres az Úr. A mi személyes megtérésünk által valósul meg a családunk, s a nemzetünk megtérése is.
 „Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodát tesz körötökben” Józs 3,5 
A zarándoklat mindennapjaiban átéltük és igazoljuk az Ige igazságát:
 „Íme, az ajtónál állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” Jel 3,20
Összességében több százan vettek részt a hétéves zarándoklat első évi útján úgy, hogy sem a világi, sem a katolikus sajtóban nem kaptunk megjelenési lehetőséget. A legfiatalabb zarándoktársunk 6 éves volt (ő egy egész napig jött velünk és édesanyjával, a legidősebb 92 éves, a nála fiatalabb 76 éves Anna egy hétig gyalogolt velünk, és gyaloglásban fürgébb volt nálam).
A kapott mérhetetlen sok lelki ajándék nagyságát csak jelezni, de kifejezni nem lehet. Ez a 41 nap gyaloglás, ez a 946 km életem egyik legboldogabb együttléte volt Istennel.  Az emberek jóságába vetett hitünk is megerősödött az úton, és rácsodálkozhattunk az emberek szomjúságára az élő hit iránt. 
A következő évre a fiatalokat szeretnénk nagy számban meghívni ebbe a nemzeti
engesztelésbe, mely egy felemelő szolgálat, melyben imáinkkal kérünk áldást népünkre,
 nemzetünkre, településeinkre, családjainkra, az emberi kapcsolatokra, vezetőinkre, s közben megvalósul, hogy:  
„Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített,  
Ahogyan Jerikó falai leomlottak a választott nép előtt Isten ereje által, úgy rombolja le személyes bálványainkat imáink által, és tisztítja meg látásunkat,  vezet el a bűnbánatra és megtérésre, árasztja ki áldásainak gazdagságát népünkre, és ad kiengesztelődést Istennel és
egymással.
A megszentelődést saját magunkon kell kezdenünk.
A zarándoklaton részt lehet venni egyéni lehetőségek szerint rövidebb, vagy hosszabb ideig  is bármely útszakaszon. Több napos részvétel esetén előzetes regisztráció szükséges az ingyenes szállás megrendelése miatt. Iskolai csoportok, egyházközségek, közösségek kizárólagosan lejegyezhetnek egy tetszőleges útszakaszt.
Jövőre legyetek Ti is részesei ennek a csodának! Már most írjátok fel a naptáratokba!
Imával és szeretettel:             

Kissné Rózsa Mária                                                                                                              Kiss Zoltán

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Déli közös ima

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása