"Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki a szavaddal teremtettél mindent, 2 és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál, 3 és igazgassa a világot szentségben és igazságosságban és egyenes lélekkel tegyen igazságot: 4 add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül. 5 Hiszen szolgád vagyok, szolgálód fia, gyönge és rövid életű ember, és édeskeveset értek a joghoz és törvényhez. 6 Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tőled való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni. Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjától, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben. 11 Mert tud és ért mindent; tetteimben józanul vezet majd és megoltalmaz hatalmával. Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál (neki) bölcsességet és nem küldted el a magasból szent lelkedet?" Bölcs 9,1-6,10-11,17