JERIKÓ MISSZIÓ

" Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívőnek, elsősorban a zsidónak, aztán a pogánynak üdvösségére ". Római levél 1, 16. Krisztusnak nincs pénze, sem erszénye, se földi birodalma. Mindezt egészen a földi királyoknak engedte át. Egyet azonban magának tartott fenn. Valamit, amit sem ember, sem angyal nem tud. Ő az, aki legyőzi a bűnt, halált, ördögöt és pokolt. A halálban is meg tudja tartani azokat, akik igéjével benne hisznek. Ha reá merjük bízni magunkat, semmiképpen el nem ejt. Testünk, életünk rajta nyugszik: Vele mi is megmaradunk. Rajta kívül nincs hely, ahol dacolhatnánk az ellenséggel. Az élő Krisztus jól tudja, hogy mi mindent érte teszünk és szenvedünk, - tettekkel, tanítással és írással. Mint ahogy e világ is tudja, s tudjuk mi is. Ha merünk Benne bízni, ő megsegít. Semmit nem árthat nekünk az ellenség.

Az imént hallott evangéliumi szakaszt (vö. Lk 6,27–36) sokan „síksági beszédnek” nevezték. A tizenkét apostol körének létrehozása után Jézus lement a hegyről tanítványaival oda, ahol nagy sokaság várt rá, hogy hallgassa őt és gyógyulást keressen nála. Az apostolok meghívását kíséri ez a „felkerekedés” a sík terep felé, a sokasággal való találkozás felé. A tömeg pedig – miként az evangélium mondja – „meggyötört” volt (vö. Lk 6,18). Kiválasztásuk után Jézus a hegyen, a csúcson maradás helyett a tömeg közepébe vezeti az apostolokat, az emberek gyötrelmei közé viszi őket, az ő életük szintjére. Ily módon az Úr feltárja nekik – és nekünk –, hogy az igazi csúcspont a sík mezőn érhető el, a síkság pedig arra emlékeztet minket, hogy a csúcs egy tekintetben és különösen egy meghívásban található: „Legyetek irgalmasok, ahogy a ti Atyátok irgalmas” (Lk 6,36). Ezt a meghívást négy felszólítás kíséri, mondhatni négy buzdítás, amelyeket az Úr azért intéz hozzájuk, hogy hivatásukat létük konkr...

Az emberek nem bocsátják meg, ha egy pap ragaszkodik a pénzhez. Az Úr adja meg a keresztény szegénység kegyelmét nekik – fohászkodott november 18-i, péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. A szertartáson jelen voltak az apostoli nunciatúrák titkárai, akik a vatikáni államtitkárság által szervezett szentévi jubileum alkalmából érkeztek az örök városba a pápai képviseletek munkatársaival együtt. A napi evangéliumban (Lk 19,45–48) azt olvassuk, hogy Jézus kiűzi a kufárokat a templomból, akik Isten házát, az imádság helyét rablók barlangjává tették. Az Úr megérteti velünk, hol rejlik az Antikrisztus magva, az ellenség magva, amely megrontja az ő országát: ez a pénzhez való ragaszkodás. A pénzhez ragaszkodó szív bálványimádó szív – jelentette ki a pápa. Jézus azt mondja, hogy nem szolgálhatunk két úrnak, Istennek és a pénznek. A pénz az „anti-Úr”. Mi választhatjuk az Úristent, az Úristen házát, az imádság házát; az Úrral való talá...

Szeretettel hívunk  ezen a héten szombaton a Görögkatolikus Egyház által meghirdetett Megbocsátás Napjára, Az ország számos pontján (bevásárlóközpontokban, tereken) fognak Rád is várni papok egy beszélgetésre.  A Megbocsátás Napjáról Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya beszél itt

I sten „őrült szeretete népe iránt” és a mi hűtlenségünk – e két gondolat köré épült Ferenc pápa homíliája, amelyet november 17-én, csütörtökön reggel mondott a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Jézus sírva fakadt, amikor meglátta Jeruzsálemet, mert nem ismerte föl az időt, amikor Isten meglátogatta – utalt a pápa a napi evangéliumi szakaszra (Lk 19,41-44). A Jeruzsálemet sirató Jézus képéből indult ki elmélkedésében a Szentatya, és a sírás okait kutatva így fogalmazott: Jézus azért sír, mert visszaemlékezik népe történetére, melyben láthatjuk Isten határtalan szeretetét népe iránt, másfelől pedig az önző, bizalmatlan, házasságtörő, bálványimádó nép válaszát. Isten „őrült szeretete” akár istenkáromlásnak is tűnhet, de nem az – jegyezte meg a pápa. Jézus Ozeás és Jeremiás prófétákat idézi, akik Isten Izrael iránti szeretetéről beszélnek. Jézus így panaszkodik Jeruzsálemre: „mert nem ismerted fel látogatásod idejét”. Ez fáj Jézusnak, ez a hűtlenség, az, hogy nem is...

Dicsértessék a Jézus Krisztus!  Kedves Hallgatóim, a múlt héten Jézus úgynevezett messiási csodáiról kezdtem beszélni, amelyek új megvilágításba helyezik Jézus egész földi szolgálatát. Mélyebben megvilágítják azt is, hogy miért adták Őt keresztre. Jézus korában, de előtte is, és utána is sok csodatévő működött a zsidók és a pogányok között egyaránt. Ezért a zsidó tanítók megkülönböztették az úgymond közönséges csodákat –amelyekre többen is képesek voltak – és a kifejezetten messiási csodákat. Úgy hitték ez utóbbiakat senki nem tudja megtenni, egyedül a Messiás lesz majd képes erre, hogyha eljön. Három messiási csodát tartottak számon. Legutóbb az elsőről, a teljes testet elborító halálos lepra gyógyításáról beszéltem. Meg arról, hogy miért került erre sor rögtön Jézus működése legelején, valamint még arról is, hogy miért kellett minden ilyen Messiás gyanús esetben hivatalos vizsgálatot folytatni, ahogy ezt Jézussal is tették. Mára maradt a többi messiási csoda: a néma démon ...

"Amikor mindenki aludt, jött ellensége és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott" Mt 13,25 Tegyünk le arról a reményről, mintha odáig vihetnénk, hogy egyházunkban csupa szentek lesznek. Ezt az ördög nem engedi. Velünk együtt ő is vet. Amit az ember csak akkor vesz észre, mikor gonosz vetése immár kibújt és megnőtt. Így volt ez a jó apostoloknál, Pálnál, Jánosnál és a többinél is. Akiről azt hitték, hogy hívő keresztény és hű munkás az evangéliumban, az volt a leggonoszabb lator és legádázabb ellenség. Így van ez ma is. Akiket kegyes igazaknak tartunk, azok szerzik a legfájóbb csalódást s okozzák a legtöbb botránkozást, - miközben mi alszunk s eszünkbe sincs rosszra gondolni. Csak az a vigasztaló, hogy maga Krisztus mindezt előre megmondotta. Levelében János apostol ezért vigasztalja magát efféle botránkoztatás ellen így: "Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók." Úgy szokott az lenni, hogy aminek a legjobbnak kellene lennie, az romlik a legrosszabbá...