JERIKÓ MISSZIÓ

Miért olyan zajosak az emberek a szentmisék alatt, holott Krisztus imádsága csöndes volt? Isten fia szava szívből jön és a szív csöndes.  Miért nem tudunk csöndes szívvel beszélni?  Jézus szíve nem beszél.  Szeretettel sugárzik, mert az ő beszéde az isteni mélységekből jön

VI. Pál pápa 1964. január 5-én Názáretben mondott homíliájában ezt hangoztatja:   „A názáreti ház iskola, tudniillik az evangélium iskolája, melyben elkezdjük megismerni Krisztus életét. A Szent Család a csendre tanít elsősorban. Bárcsak ismét kivirulna bennünk a csend nagyrabecsülése, vagyis ennek a csodálatos és nélkülözhetetlen lelki magatartásnak az értékelése, miközben korunk forrongó és agyonhajszolt életében annyi jajkiáltás, annyi zaj és kiabálás zaklat minket. Ó, te názáreti csend! Taníts meg minket arra, hogy a jó gondolatokba merüljünk el, lelkünk belső dolgaira figyeljünk, hogy nagy készséggel fogadjuk be Isten titkos sugallatait és az igaz lelkű tanítók utasításait. Taníts meg minket arra, hogy mennyire szükséges és értékes az előkészület , a tanulás, az elmélyedés, a személyes és bensőséges életrend, az imádság, amelyet egyedül Isten lát a rejtekben.”

Paradox módon az evangéliumokban Krisztus ritkán kérte tanítványat, hogy őrizzék a csöndet. Ez alól kivétel Péter hitvallása (Mt 16,20), és a Színeváltozás Mt 17,1-13). Inkább elhagyatott helyre vitte őket, hogy bevezesse őket a csöndbe és az Istennel való párbeszédbe. De parancsol a viharnak a szeleknek, a démonoknak, hogy hallgassanak el. Jézus csöndbe kötelezi és csöndre utasítja mindazt, ami rosszat, bűnt és halált hordoz.