LELKI ÚTRAVALÓ - A NAP IGÉJE


"Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvaló legyen sok szív gondolata." (Lk 2,34-35)

Máriát lépésről lépésre készítette fel az Isten édesanyai feladatára. A felkészítés legnehezebb, az elhangzás pillanatában még alig-alig érthető "tananyaga" a fenti mondat, Simeon Isten Lelkétől sugalt jövendölése volt. Az éles kard Mária szívét is átjárja majd: neki, aki Jézust igazi anyai szeretettel szereti, el kell kísérnie őt a fájdalmak útján egészen a Golgotáig. Igen, aki Jézust követi, meg kell tanulnia részt vállalnia az ő szenvedéséből is.

Néhány nappal van mögöttünk Karácsony. Az ünnep sok millió ember ünnepe. A szeretetnek, a családnak, a sokszor mértéken felüli ajándékoknak az ünnepe, meg az emlékezésé, a halottainké. Ám ünnepeltük-e magát Jézust?

Rudolf Schäfer német művész egyik fametszete a szegényes istálló t ábrázolja, ott vannak Mária, József, a jászolban Jézus, az istálló állatai s egy pislákoló lámpa. A lámpa fénye megvilágítja az istálló mennyezetének egy részét: két egymást keresztező gerendát. Igen, a jászolbölcső felett már ott van a kereszt. Erről beszélt Simeon. A betlehemi gyermek Jézus, a golgotai kereszt Krisztusa s a húsvét Feltámadottja egy és ugyanaz. S ezt minden karácsonyt ünneplőnek is tudnia kell. Mária már ott a jeruzsálemi templomban ízelőt kapott a kereszt alatt megértett igazságból, hogy Fiának szenvedése és halála nem véletlen tragédia, hanem így akarta s ezt készítette elő a könyörülő Isten. Akik számára tehát Jézus megmarad karácsonyi gyermeknek, mert Krisztus életének útját tovább nem követik, azok a simeoni jövendölés szerint "elesnek", elbuknak. Akik viszont Máriával együtt egészen a Golgotáig, sőt a húsvéti üres sírig kísérik őt, célhoz érnek, az örök életre tartatnak meg!
Csodálatos esemény Jézus születése, nélkülözhetetlen ünnep karácsony szent napja. Ám csak nagypéntek evangéliumával és húsvét fényével teljesedik be igazán jelentősége!

Uram!

Tudom, hogy csecsemőként kapálózó kezedet-lábadat később vasszegekkel verték át a Golgotán. Tudom, hogy tested, melyet most boldogan ölel-pólyál édesanyád, a fájdalmak útján többször is összeroskadt a kereszt alatt. Tudom, hogy kedves arcod nagypénteken eltorzult a rád mért kínok miatt. Tudom, hogy mindez értem történt, értem is eljöttél a földre, értem is felmentél a keresztre. Ámen.


Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben c. kötetéből valók