LELKI ÚTRAVALÓ - Új életre támadni-Krisztus szemével látni


[András] mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: "Megtaláltuk a Messiást" - (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: "Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni" - (ami azt jelenti: Kőszikla). (Jn 1,41-42)
Nátánáel azon lepődött meg, hogy Jézus ismeri őt. Tudta, hogy Isten törvényét hűségesen tanulmányozza, tudta, hogy "a fügefa alatt" hosszú időt tölt ura iránti vágyakozó imádságban. András testvére, Simon esetében kissé másról van szó. Simont a szükséges feladatra választotta ki Jézus. Annak ellenére tette ezt, hogy a következetesség és a szilárdság hiányzott belőle. Találkozásuk alkalmával új nevet adott neki: "Te eddig Simon voltál, most Kéfás leszel, azaz Kőszikla!" Ha Jézus ezt mondja: Kőszikla leszel, akkor az új névvel együtt az új karaktert is ajándékozza elhívott szolgájának. A feladat egyszerre parancs és ajándék. 

Nem Kéfásnak, azaz Péternek kell kitalálnia, mit vár tőle a Mester. S Jézus azt is jobban tudja, hogy kivé kell válnia az új szolgálatban. Legyen férfias, erős és határozott, akinek a szavára adni lehet. Akik ismerjük Péter későbbi életét, tudjuk, hogy ez a változás nem ment egyik napról a másikra. A karaktere lassan alakult úgy, ahogyan Jézus szolgálata megkívánta. Ennek a változásnak egyik jellemzője az, hogy a tanítvány - s ez vonatkozik Jézus minden mai követőjére is - megtanul Jézus szemével látni, Jézus fülével hallani. Nem fordítja el a fejét, hanem oda néz, ahova ő, s így észreveszi azt az ínségben élő testvért, akire eddig nem figyelt fel. Nem dugja be a fülét, s meghallja a halk segélykiáltást is. Lassan változott Péter karaktere. Eredetileg szájhős volt, kész lett volna halálba menni Jézusért, ijedtében és szorultságában mégis megtagadta. 

A feltámadott Jézussal való találkozás után meghalt Péter szájhős óembere, s feltámadt a mártírhalált is vállaló új ember. Melyikünk ne szeretne Jézustól új karaktert? Annyit biztosan tudunk, hogy követése során nem maradhatunk meg régi valónkban. Jézus követőjének tudnia kell, hogy békétlen, összeférhetetlen természetét nem lehet szeretettel ötvözni. A régi és az új nem fér össze! S ha Urunk megítéli tüskés természetünket, naponta fel kell vennünk a harcot ellene. Ő kész kicserélni a régit, parancsolja és ajándékozza is az újat. Nekünk is készen kell lennünk a régi "ént" vízbe fojtani. El kell fogadnunk tőle az újat. A bűnbocsánat erejével és Urunk útmutatásával.

Uram!

Kínok árnyékából szólok hozzád. Törd meg kevélységemet, és adj nekem mély megbánást. Kemény a derekam, mintha nyársat nyeltem volna. Szeretnék meghajolni előtted, segítséged nélkül erre képtelen vagyok. Pedig kincset bíztál rám, szeretném méltóan őrizni. (Az EÉ 432. éneke nyomán)

Ámen. 

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.