PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása

Kedves Olvasóink, a végidők próféciákról szóló sorozatunkban legutóbb az Antikrisztus és a hamis próféta megjelenéséről volt szó. De nyitva maradt még két fontos kérdés a Jelenések könyvének 13. fejezet 3-as és 4-es verseiben ugyanis azt olvassuk, idézem:

Az egész föld csodálja és követi a fenevadat (az Antikrisztust). És imádják majd őt, meg küldőjét, a sátánt.
A föld népességének a nagyobb részéről, túlnyomó részéről van szó, ez valami félelmetes. Vajon miért? Miért csodálják, követik, azaz engedelmeskednek neki, és miért imádják az emberek az Antikrisztust? Ez az egyik kérdés, a másik pedig, mikor lép fel az Antikrisztus? Hát, azt nem tudjuk, de az bizonyos, hogy nem akármikor. Ennek vannak bizonyos előfeltételei, a tömeges aposztázia azaz hitehagyás, a blaszfémia vagyis istenkáromlás törvénytelenséggel egybe, meg az, hogy az emberiség addigra kellőképpen megtévesztett állapotban legyen. Tehát ezek. Vajon milyen mértékben és milyen módon vannak meg e jelenségek már a mai világunkban is? Hát ezek a mai kérdéseink.

Úgy, hogy itt van az a prófécia, hogy az Antikrisztus a legnagyobb népszerűségnek örvend majd a világban, amikor fellép. És mondja a Jelenések könyve, csak azok nem imádják, akik be vannak írva az „Élet”, az üdvösség könyvébe, vagyis azok, akik ragaszkodnak Istenhez, Jézus Krisztushoz. 


Hogy miért e nagy népszerűség részben már láttuk, ami a személyiségét illeti, az Antikrisztus messiásnak, felkent megváltónak mutatja magát, aki a nagy világválság idején – amit persze ő maga támaszt – a várva várt rendteremtőként lép fel. Egy karizmatikus ember, erkölcsös életű, irgalmas emberbarátnak tűnik majd, és így tovább. Ígérni pedig egyszerűen azt ígéri, amit az emberek szeretnének hallani, amire hajlik a szívük, tudja ő, hogy mire vágynak az emberek. Először is autonómiát ígér, szabadságot, amelyben az emberek maguk lesznek önmaguk istene, mint ahogy atyja, a sátán is éppen ezt ígérte az első emberpárnak: „Olyanok lesztek, mint az Isten, jónak és rossznak tudói”. 

Vagyis, hogy ti határozhatjátok meg, hogy mi a jó és mi a rossz. Szabadok lesztek, függetlenek, senki nem parancsolhat nektek, még Isten sem. Tehát ez az egyik ígéret, a másik pedig a végidő zűrzavaros, kaotikus állapotai közepette, az Antikrisztus világbékét ígér majd, és azzal együtt általános jólétet. Ugye, mennyire vonzó dolgok ezek? Úgy, hogy ezek nevében az Antikrisztus a legócskább, legprimitívebb meséket is képes lesz, sőt már ma is képes elhitetni emberek tömegeivel. Már a jelenben, napról napra halljuk a mai, e féle, elő antikrisztusok szájából a következő érvelést. Hát mi volt az oka mindig is a háborúknak a földön? Hát, ugye nem más, mint a nemzetek, a népek, a nemzetállamok létezése, na, meg persze a sokféle vallás. A népek meg a vallások, ezek hadakoztak egymással örökké. 

Tehát ezeket kell megszüntetni, és létrehozni egy, egységes világbirodalmat, meg az egyetlen vallást, és akkor elérkezik a földi Kánaán. Mert, ugye, ha nincsenek népek, ha nincs sokféle vallás, akkor nem lesz több konfliktus, hanem világbéke lesz, általános jólét. A világbirodalmat, az egységes birodalmat az Antikrisztus persze a saját vezetése alatt képzeli el. A világvallást pedig úgy, hogy az körülötte az ő tiszteletére meg imádására szerveződik majd, amint olvassuk ezt a Jelenések könyvében tényleg, a 13. fejezetben.

Ami ma, illetve a végidőben történik, azt már a Biblia elején modellálja, modellezi az ősi Bábel tornyának elbeszélése. Bábel, a város és torony építése, ez egy univerzális előrejelzés, szellemi tartalma, vezéreszméi a későbbi történelemre és a végidőre mutatnak. A bábeli építők célja, hogy várost és tornyot építsenek. Várost, az egység és a merőben emberi összefogásban rejlő hatalom biztosítására, megerősítésére, és tornyot, hogy Isten fölé emelkedjenek. Ez a két törekvés Bábel után végig jelen volt a történelemben, és ma elevenebb, mint valaha. Napjainkban a hajdani Bábel e két eszméjéből új Bábel épül. 

A Krisztust elutasító emberiség vezetői minden korban olyan rendszereket és világnézeteket, ideológiákat erőltettek rá az emberekre és népekre, amelyek a megváltás tagadására vagy negligálására, elhomályosítására lettek alapozva, még akkor is, ha e rendszerek némelyike kötődött valamiképpen egyházakhoz, ha keresztény színezetű vallási ideológiák voltak is ezek, és látszólag bizonyos keresztény eszmékre, erkölcsi értékekre támaszkodtak vagy ilyenekre hivatkoztak. De, valahányszor az emberek így akartak közösségeket, államokat, ideológiákat és hatalmi rendszereket üzemeltetni, hát azok a kezdeti siker után mind egytől egyig széthullottak. Isten látása szerint ezért, ezért van folyvást válságban a világ. És e válságok egyre súlyosabbak, ma pedig megoldhatatlanabbak, mint eddig bármikor. 

Bábel tornyában, amely igazából templom, a hatalmat imádták istenként. Hasonló meggondolás vezeti a globalizáció modern apostolait is, amikor egység törekvéseik számára, hát igyekeznek megnyerni az egyházakat is, hogy rábírják őket hatalmi ambícióik támogatására, és arra, hogy a vallások közötti ál ökomenikus, ál ökomenikus, és Istennek egyáltalán nem tetsző egységet, a hamis vallási megbékélést hirdessék. A Jelenések könyve szerint a bábeli egység törekvés majd a végidőben jut teljességre. Az elbeszélés végén Isten szétszórja Bábel építőit, az addig egységes emberiséget népekre különíti. Célja ezzel a bűn, az istentelenség, a gonoszság erőinek a megosztása, megakadályozandó azt, hogy ezek az erők egy kézben, egy globális, hatalmi centrumban összpontosuljanak. Valamint célja még annak a megakadályozása, hogy a jó és a rossz közötti örök küzdelem a történelem során bármikor globálissá, világméretűvé váljék. Hát erre nem kerülhet sor előbb, mint a jelen világ végén, ezt jelöli a Biblia, ezt a küzdelmet az „armageddon” névvel, de addig nem.

Nos, ez az isteni gondoskodás, ez a legmélyebb oka, a teológiai oka annak, hogy az Isten ellenes hatalmi egységek rendre, mind széjjelhullottak. Ugyanis Bábel kudarca óta Istennek – az elmondottak miatt, amiket itt elmondtam, Istennek – az az akarata, hogy az emberek igenis népekre tagolódva éljenek, népek, nemzetek legyenek. Ennyi.

A történelmi tapasztalat mutatja, hogy Isten intézkedésére szükség is volt. Az Isten ellenes erők ugyanis mindig egyesülni, koncentrálódni törekednek. Ez történt Bábelnél, az első birodalom alapító, Nimród ugye, Nimródnak a vezetésével. És a történelemben ezután valamennyi nagy birodalom mániákusan követi a bábeli mintát. „Ne oszoljunk széjjel”, mondták Bábel építői, „Világ proletárjai egyesüljetek!”, hirdette a kommunista mozgalom. „Viribus unitis”, egyesült erővel, hangzott az olasz fasizmo, fasizmus jelszava. Mindegyik arra törekedett, hogy miközben uralma alatt egyesít mindent, felszámolja a nemzeteket, mert azok puszta létükkel a birodalomépítés útjában állnak. Ezt akarta a népekkel tenni a római birodalom, a szovjet hatalom, a hitleri fasizmus, meg a többi, és ugyanez a célja korunk gazdasági, pénzügyi és egyre inkább politikai globalizációs törekvéseinek. Lejáratni, legyengíteni, ellehetetleníteni minden olyan intézményt az egyház és a család mellett, a nemzetet is, a nemzetet, amelyik fönntartja az emberek öntudatát, identitását és közvetíti számukra az alapértékeket. Az emberek feledjék csak el egészséges értékrendjüket, nép, család, közösség nélkül váljanak puszta egyedekké, morálisan legyengült, elbizonytalanodott, kiüresedett, gyökértelen konzum idióta egyedek masszájává, akiket könnyű uralni, könnyű rávenni bármire.

Császárkultusz, osztályharc, fajelmélet, a piac mindenhatósága a gazdaságban, globalizáció – hát a díszlet, a kulissza az változik, de a lényeg Isten szemében ugyanaz marad, mint Bábel idején volt, az Isten és ember-ellenes világegység, melynek az emberek nagyrésze valami rejtelmes okból, mégis – kérem szépen – lelkesen tapsol. Tapsol, mert hajlamos az egységet tartalmától, minőségétől, céljától függetlenül valami jó dolognak, diadalmas dolognak látni. Lelkesen egyesül látványosan Isten-ellenes eszmék és vezérek neve alatt. Hát, ma is tömegek rajonganak a globalizációért, meg a vallások úgynevezett egységéért. És hiába ábrándul ki az ember az egyik univerzális eszméből, csakhamar kitalál helyette egy másikat magának, és nem jut el addig, hogy felismerje, milyen értékeket lepleznek ezek az egységtörekvések. 

Ez a bábeli folyamat napjainkra – látjuk – tragikusan fölerősödött. Hát, már pedig minden közösségnek két útja van, két egymást kizáró útja. Egy közösség vagy Isten körül jön létre, vagy a sátán körül jön létre. Lehet egységes a jóban, vagy egységes a bűnben, lehet olyan egység, amelyet saját erkölcsi, gondolkodásbeli, szellemi, kulturális minősége tart össze, és lehet olyan, amelyet az érdek kovácsol eggyé. Lehet olyan közösség, amely tökéletesebbé teszi a tagjait – igaz? – és lehet olyan, amelyben az emberek elkorcsosulnak, mert ki vannak téve a sokaság lefelé nivelláló erejének. Az egység lehet a sokféleség harmóniája, és lehet olyan egység, amely egyformává teszi, uniformizálja a tagjait, miközben pont az ellenkezőjét hirdeti magáról, de nagy hangon ám. 

Az Antikrisztus tehát mindazt ígéri, amit az emberek szeretnek, és cserébe nem kér mást, csak azt, hogy hagyd el Istent, tagadd meg Krisztust, hitedet, mondj le üdvösségedről, örök életedről, és kövesd őt. És az emberek hatalmas tömege meg is teszi ezt, mert így olvassuk a Jelenések lapjain, meg fogja ezt tenni. Azt, hogy csodálni, hogy követni, és imádni fogják az Antikrisztust a végidőben – mindenki, kivéve a megfogyatkozott számú igaz hívőket. Nos, hát Krisztus, Ő nem ilyen, Ő aztán nem áltat minket dajkamesékkel, nem ígér se világbékét, sem általános jólétet. Hanem ellenkezőleg, mindkettőről világosan kijelenti, hogy nem lehetséges a bűnös világban, ameddig a bűn uralkodik, soha nem lesz világbéke, mondja Jézus, sem általános jólét. Szegények mindig lesznek veletek, béke és jólét, általános jólét csak egy bűn nélküli világban, az új égen és új földön, Isten országában lehetséges.   

Nézzük most már a következő témát, az Antikrisztus világvégi föllépésének, azt mondtam, hogy vannak bizonyos, egészen konkrét előfeltételei, és pedig a következők.
A tömeges aposztázia vagyis hitehagyás, a blaszfémia vagyis istenkáromlás és mellé persze a törvénytelenség, valamint az, hogy az emberiség egy végletesen megtévesztett, manipulált állapotba jön. Ezek szükségesek ugyanis ahhoz, hogy az emberiség elfogadja szabadítójának meg istenének az Antikrisztust meg a sátánt. Hát lássuk sorba ezeket az előfeltételeket.

1.   A tömeges aposztázia vagy hitehagyás olyan űrt hagy az emberi szívekben, amelyik egyenes úton vezet majd az Antikrisztus elfogadására. A zsidó történelemben ilyen elő-Antikrisztusnak tartották a Krisztus előtti II. században a Szentföld makedón uralma idején Antiochus Epiphanest. Aki teljes egészében el akarta törölni a zsidó vallást, és elterjeszteni a pogány kultuszokat, meg életmódot és mindent. És ami döbbenetes, – és nem beszélünk róla, nem hallunk, nem olvasunk róla – hogy ezeknek a törekvéseinek bizony volt is egyfajta bázisa, ha tetszik tömegbázisa. Olyanok, aki elhagyták egy Isten-hitüket, számukra kézenfekvőnek tűnt az, amit Antiochus Epiphanes akar, és amit a Makkabeusoknak az első könyve, mindjárt az elején, az első fejezet 11-es versében, és utána még a 43-asban úgy fogalmaz meg, hogy úgymond azért ért minket olyan sok katasztrófa a történelmünkben, mert kilógtunk, kilógunk a népek sorából, hitünkkel, vallásunkkal. 

Nosza, hát, ne tegyük, gyerünk legyünk mi is olyanok, mint a többi nép. Ezt mondták. Jóval később, a keresztény korban már Julianus Apostatát, a keresztény hitét elhagyó, IV. században uralkodó császárt tekintették Antikrisztusnak. Az ő keresztény-ellenes törekvéseinek a hátterében is volt bizony egy nagy hitehagyás. Keresztény hitüket elhagyták az emberek, tehát e nélkül az Antikrisztus tehetetlen. És egyébként pedig érdekes, hogy ez a császár célját, a kereszténység eltörlését, és a pogány vallás restaurálását, visszaállítását ezt már nem nyílt üldözéssel akarta tető alá hozni, mint még ez az Antiochus Epiphanes, hanem egészen a mai módszerek szerint. Ez döbbenetes, például ő maga ugyan nem parancsolta meg a keresztények üldözését, de ha ilyesmire került sor így lokálisan, hát valahol a birodalomban, azt ő elnézte, nem akadályozta és nem is bűntette meg. 

Ez az egyik, a másik, hogy támogatta az Egyházzal szemben az eretnekeket. Ugye nem kell kommentár ehhez. Aztán az állami hivatalokba pogányokat ültetett, aztán megnehezítette a keresztény oktatást, és végül lelkesen finanszírozta meg támogatta idegen, nem keresztény templomok építését ott, abban a keresztény világban. Hát ez a történet, ez egészen olyan mintha ma lenne. Nem igaz, kedves hallgatóim? Tehát a végső Antikrisztus eljövetelének első feltétele az általános, tömeges aposztázia.

2.  A második pedig a blaszfémia, az istenkáromlás, és azzal együtt a törvénytiprás. Az Antikrisztus az egy istenkáromló, és törvényt tipró világba érkezik majd el. Azért, mert arra van szüksége, hogy az emberek tömegei számára immár megszokott és természetes legyen Istennek legalábbis a közvetett káromlása. És megszokja, észre se vegye a törvénytelenséget, az Isten törvénye elleni viselkedéseket. Nos, hát mára, hát nagyjából ez megtörtént, ezt mondhatom. És jól tudjuk, mekkora szerepe van ebben – tehát az istenkáromlás és a törvényszegés propagálásában és mindennapossá válásában – a médiának, a filmiparnak, sőt az irodalomnak, meg a kultúrának egészben. De, ami új, ami új ebben ma, hogy az Egyház is, mintha kezdene eltompulni, elveszíteni érzékenységét ezek iránt a dolgok iránt. 

Nem gyakran, és nem erővel, és nem hatékonyan emeljük fel a szavunkat a hazugság ellen, meg az igazság mellett. És leszoktunk arról, hogy az ilyen bűnökért engeszteljük Istent. Hogyan? Imával, böjttHarmadik feltétel: ahhoz, hogy a végidő Antikrisztusa eljöjjön az is kell, sőt az kell leginkább, hogy az emberiség szellemileg padlóra kerüljön. Hogy ne legyen képes ellenállni a ravasz sátáni eszméknek, ideológiáknak, ne is igen tudjon, vagy ne akarjon gondolkodni egyáltalán szellemi dolgokról, és főként dobja el a Bibliáját, dobja el a Bibliát. Hát, ebben ma egyfajta korszakváltás figyelhető meg. Tudniillik, hogy a végnek a közeledtét nemcsak a természetben észlelhető, katasztrófa jellegű előjelek mutatják, hanem, és talán még jobban az igazat kereső gondolkodás megfogyatkozása is. Igazat keresni, bárcsak eszesek lennének az emberek, bárcsak meggondolnák, hogy mi lesz a végük – kiált fel Mózes, Isten, Jahve nevében a Második Törvénykönyv 32-es fejezet, 28-as versében. 

Bárcsak eszesek lennének, bárcsak meggondolnák, hogy mi lesz a végük – hát, ma éppen ezt nem gondolják meg sokan. Nem hiszik el, hogy mi lesz a végük, hogy lesz ítélet, és mindenkinek Isten előtt számot kell adni az életéről. Egyszóval tehát, az Antikrisztus, amikor majd eljön egy lebutított, manipulálható, bármire rávehető, sőt bármire bevadítható tömeget talál, amelyik mindent elhisz inkább, mint az igazságot. Nem az igazságot fogadja el, hanem azt, amit szeret, megszokja, hogy boldogságát  érzékeihez kösse, kényelmet és élvezeteket akar, megszokja, illetve már meg is szokta, hogy anyagi előnyök és ígéretek szerint döntsön, például politikai választásaiban.

Panem et circenses, a tömeg kenyeret akar, és cirkuszt akar. És abban, hogy mind ez pedig így alakul, vagy így alakuljon abban nagy szerepe lesz az Antikrisztus segédjének, a sátán másik küldöttének, akit a Jelenések könyve Hamis Prófétának nevez. Róla lesz szó a következő alkalommal.

Kedves Olvasók, Dér Katalint előadásából olvasták a 13. részt. Hamarosan olvashatják a következő részt.

Dicsértessék a Jézus Krisztus! 

Follow by Email