Mennyire hiteles az én kereszténységem?
Június 26.
Jézus mondta: "Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit? És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?" (Lk 16,11-12)
Az ember tisztességének mércéje az, hogyan bánik mindazzal, ami nem sajátja. A hivatal berendezését, az üzlet raktárkészletét, a cég vagyonát nem adták tulajdonába, "mindössze" rábízták. Használja, gazdálkodik vele, annak rendje és módja szerint gyarapítja, ám minden tettéért büntetőjogi felelősséggel tartozik. Az esztendő végén vagy nyugdíjba vonulásakor magától értődően elszámoltatják. Teremtő Atyánk ennél szigorúbb. Ő azt is vizsgálja, hogyan bánunk azzal, ami a mienk. Életünk és javaink, adottságaink és szeretteink mind tőle valók. Azt tartja, hogy színe előtt mindennek nem tulajdonosai, hanem csak sáfárai, tehát kezelői, gondnokai vagyunk. S ha tetszik, ha nem, ő mint az ajándékozó meg is kérdezi, hogyan bánunk ezekkel és a "mammonnal" is, az anyagi javakkal. Hogyan szerezzük jövedelmünket, mire költjük pénzünket. Minderről parancsolataival rendelkezett is, felelősségünk tehát vitathatatlan. A hivatalokban, az üzemekben és a testületekben arra bíznak többet, aki hűségesen végezte a rábízott feladatokat. Isten országában is a kicsinyen való hűség a nagyobb megbízás alapja. Aki nem tud elszámolni a kezére adott forintokkal, hogyan tud gazdálkodni a rábízott lelki ajándékokkal? A kezére adott forint - a fizetése, a "saját" javadalma - Isten szemében a "másé", az Istené tehát, mert ő bízta ránk. Aki ennek kezelésében hűséges, az kapja meg a "sajátját", az Isten minden ajándékának a teljességét. Ez a teljesség a nekünk ajándékozott kegyelem, a szeretet ereje, az üdvösség öröme, a Krisztussal való közösség, a testieken felül a Lélek ajándékai. Hűségesen gazdálkodnunk kell tehát a mindennapiakkal, hogy eredményesen tudjuk nyújtani másoknak az örökkévalókat. Az önző embernek ki hinné el az ajándékozó Krisztusról szóló bizonyságtételt? A mindig önmagát dicsérő ember Isten-dicsérete egyenesen hiteltelen. Akinek pedig mindenről saját maga jut az eszébe, az mit tud mondani Megváltónk nagyságáról? Elfogadható-e a folyton zsörtölődő ember szava az Úrtól nyerhető békességről? Aki Isten népéhez tartozik, ügyeljen gondosan hétköznapi életére. Az emberek észreveszik a hivatásában, az otthona légkörében, gyermekei nevelésében megmutatkozó hűségét, tisztességét. S amikor mindent rendben találnak, akkor szólítanak meg: "Mondd el, kicsoda az a Jézus, aki követsz!"
Uram!
Te belátsz a homlokom mögé is, de munkatársaim és szomszédaim is jól ismerik az életemet. Ne engedd, hogy hűtlenségem miatt hiteltelenné legyen mindaz, amit rólad mondok! Ámen.
