Jöjj, ne vendégnek, de maradj velem!
Június 12.
Jézus mondta: "Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!" (Mt 23,39)
Mintha törvényszerű lenne, hogy a juhok elkódorognak a nyájtól, az elgurult drachmák miatt tűvé kell tenni a szobát, a fiak pedig rendre otthagyják az atyai házat. Mindnyájunknak ki kell próbálnunk magunkat, meg kell kóstolnunk, milyen az élet a szülők és az Isten nélkül. Igaz, önálló gondolkodásra, saját lábunkon való megállásra teremtett az Úr. És nem szegezte be az atyai ház kapuját! Nyitva hagyta befelé, de nyitva volt kifelé is. Az is tény, hogy elénk adta az áldás és az átok útját. Minél messzebb jutott valaki az utóbbin, az Istentől távolodó úton, annál nehezebb megállnia. Megfordulni és visszaindulni már nem is tudunk a magunk erejéből. Az igénket megelőző szakasz Jézusnak Jeruzsálem felett elmondott panasza. Egyedül az ilyen határozott, kemény ige alkalmas arra, hogy megállítson, elgondolkoztasson bennünket: jó úton járunk-e, van-e még egyáltalán lehetőségünk visszaindulni s megkeresni azt, akit ott hagytunk a templomban. Jézus panasza, akkori és mai népe felett elmondott ítélete mögött - hála neki! - felcsillan a reményteljes jövő lehetősége is. Urunk jöveteléről beszél. Arról, hogy lesznek, akik várják ezt a jövetelt, sőt ki is mondják: "Áldott, aki az Úr nevében jön!" Azok látni fogják őt, s találkozni is fognak vele.
Elpusztulnak, semmivé lesznek életünk biztosnak hitt bázisai: emberi kapcsolatok, szilárdnak látszó egzisztencia, divatos áramlatok. Eltűnnek, mintha sohasem lettek volna! Egyre-másra távolodnak, de az ajándékozó Jézus jön. Barátságát kínálja: "Félsz? Erősebb vagyok ellenfeleidnél! Fázol? Védettséget, fészekmeleget kínálok!" Aki jön, áldott! A közösséget teremtő és ajándékozó Jézus jön. Ő hívja és egybegyűjti Isten minden szétszóródott gyermekét az egész földön (Jn 11,52). Közösségbe, nyájba terelgeti az övéit, mert nagyon jól tudja, hogy együtt mindig több lehetőségünk van a megmaradásra. Amíg támogatom a másikat, magam is erősödöm. Amikor tanítom a másikat Jézus ismeretére és szeretetére, előttem is egyre nagyobb lesz ő.
Hívogató és összegyűjtő szeretetére tanuljuk meg hálából kimondani: Áldott vagy, Urunk, aki jössz! Jöjj, és maradj nálunk!
Uram!Többet kívánok röpke szavadnál:
Mint tanítványid között lakoztál
Otthonos, meghitt, szent közösségben,
Jöjj, ne vendégnek, de maradj velem!
(EÉ 121,3)Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
