Egyedül Krisztusnál az irgalom, ha térden állva kéred

Június 5.
Jézus mondta: "Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek." (Jn 5,45)

A sokféle hit kavalkádjában, összevetésük közben született meg egy érdekes vélemény: "Mindenki a maga hite szerint üdvözül! Az a fontos, hogy az utak mind a mennybe vezetnek, a sokistenhívő pogányé, a keresztyéneké meg mindenki másé is." Jézus fenti mondatából éppen egy ellenkező vélemény olvasható ki: "Mindenki a maga módján jut a végső pusztulásba!" Nincs ember, aki vallásának minden előírását mindig teljesíteni tudná. Gyarlóságával együtt térdel oda az oltár közelébe, ott pedig minden kiderül. Ha erkölcs és tisztesség, emberség és jóság vonalán magunk állítunk mércét önmagunk elé, bármit tarthatunk magunkról. Nem az a perdöntő, hanem az Isten ítélete. Ő a saját normánk alapján is "könnyűnek" talál! Jézus kortársai, az Ószövetség népe Mózesre hivatkozott. Számukra Mózes védőügyvéd volt és pártfogó. Méltán nyűgözték le őket a mózesi törvény hatalmas arányai, az egész életet átfogó, Isten ígéreteit is tartalmazó teljessége. Azt hitték, Jézussal szemben meg kell védeniük Mózest. Attól is tartottak, hogy a Názáreti vádolni akarja őket az Istennél. Őket és minket nem ő, hanem a mózesi törvény vádol. A törvény, röviden a Tízparancsolat mindnyájunkat vádol. A törvény az Isten kerítése: védi mindazokat az adományokat, melyeket az Isten másoknak adott. Védi mások életét és tulajdonát, a másik ember házasságát és becsületét. Ki merné állítani, hogy ha nem is tiporta el, de nem bújt át a kerítés alatt, vagy nem mászott át rajta, hogy elragadja, megdézsmálja vagy tönkretegye azt, ami nem az övé? Jézus nem azért jött, hogy a mózesi törvényt érvénytelenné tegye; azért jött, hogy betöltse azt (Mt 5,17). Azzal töltötte be, hogy kiterjesztette érvényét az emberi kívánságra, a bűnös szándékra is. Azzal is erősíti érvényességét, hogy a törvény tükörré lesz kezében: "Nézz bele, ember, lásd meg magadat! Nem én vádollak, Isten törvénye tanúskodik ellened. Saját tetteid vádolnak!" Jézus kezében a mózesi törvény. Annak alapján bűneink írták az "ellenünk szóló vádiratot". Más szóval "a követelésével minket terhelő adóslevelet". Ám nagypénteken a kifizethetetlen adóslevelet éppen ő, Megváltónk "eltávolította [...] az útból, odaszegezve a keresztfára" (Kol 2,14). Ezért egyedül Jézus a mi reménységünk!
Uram!
Elkövetett vétkeimre, elmulasztott jótetteimre nincs mentségem. Tudom, te sem találsz mentséget számomra. Ám bűneim listáját felszegezted keresztedre, s megbocsátottad. Köszönöm! Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből 

Follow by Email