Nikodémus

Május 23.
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: "Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten." (Jn 3,1-2)

Nikodémus gazdag ember volt, görög műveltségű hithű izraelita, főember és farizeus. Tagja volt a nagytanácsnak, komolyan vette farizeusi esküjét: "egész életemet a törvény tanulmányozására és betöltésére szentelem." Saját tisztánlátása érdekében ment Jézushoz, bizonyosságot akart szerezni arról, próféta-e Jézus, vagy sem. Előzőleg tájékozódott. Amit tudott Jézusról, azt összegezte. Meglévő ismereteit szerette volna kiegészíteni. Ez minket arra figyelmeztet, hogy hitünk útján először Jézusról kérdezzünk: kicsoda ő, tudunk-e róla mindent, ami tudható? S ha még nem ismerjük mindazt, amit az evangéliumok s az Újszövetség írói írtak róla, nyugtalanítson. Min él többet kell tudnunk Mesterünkről! Nikodémus éjjel kereste fel Jézust. Talán félelemből választotta ezt az időpontot, de ez most mellékes. Jézus fogadta. Hozzá nem lehet rosszkor menni, bármikor rendelkezésére áll az Őt keresőknek. Nem is mérlegeli, jókor kopogtatunk be hozzá, vagy sem. Észreveszi, ha olyan sürgős a kérdésünk, hogy "nem várhat holnapig". Sürgős, mert bizonyosságot akarunk. S az sem baj, ha úgy járunk, mint a próféta: "Lelkem hozzád vágyódik éjjel [...]." (Ézs 26,9) A zsoltáríró pedig még biztatja is az Istent keresőket: "Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat [...], meghallotta az Úr hangos sírásomat!" (Zsolt 6,7.9) Éjszakába nyúló családi beszélgetések eljutnak az egymáshoz fűződő kapcsolataink gyökereihez, ilyenkor életre szóló tisztázások születhetnek. Az időt - az éjszaka csendjét - arra sem szabad sajnálnunk, hogy mind jobban ismerjük meg Urunkat. Hiszen az éjszaka az Isten éjszakája! A világ teremtését is a "tohu vabohu" (kietlen és puszta) sötétsége előzte meg, de "Isten Lelke lebegett a vizek felett" (1Móz 1,2). Az áldott betlehemi éjszakában született meg Szabadítónk. Nagyszombat után Pilátus és Jézus ellenségei nyugodtan aludtak, ám azt az éjjelt húsvét diadala követte. Éjszaka szenved a legtöbb szülőnő is, de hajnalra felsír a gyermek, új élet született a világra! Jézusunk pedig szívesen várja a kérdésekkel, terhekkel, bűnbánattal hozzá fordulókat. Ő tudja legjobban: újjá kell születnünk!
Uram!
Tőled van az éjszaka csendje, pihentető nyugalma. De tőled van az is, ha rám szakad az elmúlt nap minden mulasztása, vétke. Tudom, hogy te intesz bűnbánatra. Tudom, hogy terhem alól csak te szabadíthatsz meg! Kérlek, oldozzon fel irgalmas kezed! Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

Follow by Email