Jöjj, Szentlélek, és újítsd meg az életem!

Május 22.
Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát." (ApCsel 2,38)

Hans Küng római katolikus professzor így tanít: "A Szentlélek az Istenből kiáradó eleven erő és hatalom. [...] A Szentlélek maga az Isten. Minket megragadó, de általunk nem megragadható hatalom, életet teremtő és ítélő erő, ajándékozó kegyelem."
Könnyebb a Szentlélekről beszélni, mint abban hinni, hogy ő bennünk él és munkálkodik. Pedig ez mindennapi valóság, s nem lehetetlen, nem is csak ritka ünnepi lehetőség. Olyan ajándék, amellyel egyikünk sem rendelkezhet. Hiszen ő rendelkezik velünk. Olyan, mint a rendező a színházban. Nincs jelen, de nélküle leáll az előadás. Ő irányít, minden az ő műve. A Szentlélek jelenlétét többek között az igehirdetés hallgatása közben éljük át. Hangzik az ige például a tékozló fiúról szóló példázat alapján. "Ott a messze földön" elrontott életén kesereg a fiú, eszébe jut az elhagyott atyai ház, s fájni kezd a hiánya. S amikor ezt hallom, rájövök arra, hogy mindez tulajdonképpen rólam szól. Én vagyok az, aki kiköveteltem és elfogadtam Isten minden ajándékát, s azután félretoltam ajándékozó kezét. Életemet nélküle rendeztem be. Amikor pedig ide eljutok, mintha egyedül lennék a templomban, már nem a lelkész beszél a szószéken, maga az Isten szól, sőt kifejezetten néven szólít, hitre hív, hazatérésre mozdít. S már azt is tudom, hogy bár sokat vétkeztem "az ég ellen és ellene", az atyai ház nyitott ajtajában ott áll az Atya, s vár engem. A bocsánatkérést is a Lélek segít megfogalmazni, az Atya irgalmát is ő hitelesíti. Ennek az áldott "szent egyidejűségnek" rendezője az Atya és a Fiú Lelke! Ám nemcsak az Istenhez történő hazaérkezést, de a testvér elfogadását és befogadását is a Szentlélek munkálja bennem. Hiszen "a keresztyén gyülekezetben vagyunk, ahol [...] Isten is megbocsát, és mi is megbocsátunk egymásnak, hordozzuk és talpra állítjuk egymást" (Luther). A Lélek eszembe juttat egy bajba került embert, egy nem is szeretett testvért, netán ellenségemet. S elkezdek érte imádkozni. Az imádság közben eszembe juttatja, hogy rajta éppen én tudok, éppen nekem kell segítenem! S eltűnik szívemből a harag, elfelejtődik a keserű múlt, s megszületik bennem a Lélek gyümölcse. A Lélek gyökerén az emberi szívekben érlelődő, sokakat gazdagító "szőlőfürt", melynek első "szőlőszeme": a szeretet! (Gal 5,22)
Uram!
Te vagy az igazság Lelke. Tárd fel, amit szeretnék elleplezni. Ébreszd lelkiismeretemet. Igazítsd gondolataimat a jóra. Segíts, hogy mindig az igazságodhoz és szeretetedhez igazítsam magam! Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

Follow by Email