Atyám, szabadíts meg a bennem élő gonosztól!

Május 12.
Jézus mondta: "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, [...] de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. (Mt 6,9.13)

A Miatyánk két utolsó kérése szorosan összetartozik. Nemcsak azért, mert mindkettőben rólunk van szó. A kérések utolsó szavai is - a kísértés és a gonosz - azonos fogalmak, mögöttük maga a sátán áll, ő a kísértő, s ő a személyes gonosz. A hetedik kérés úgy hangzik, mint egy harci riadó: "Az ellenség már a kapuk előtt áll!" Elkezdte kiépíteni hadállásait, sőt magát a harcot. Ugyanakkor ez a kérés segélykiáltás is Jézusunk felé: ne hagyj minket magunkra, sőt segíts! Az ellenség
"felvonul ellenem, [...]
Rám hozza félelmes, zord seregét.
Nézd, hogyan tervezi már örök vesztem,
Új meg új cselt kohol, hogy rabul ejtsen." ( EÉ 374,1)
Sem a riadó, sem a segélykiáltás nem eltúlzott, nem is felesleges. Hiszen két világ erői harcolnak értünk. Urunk szeretne megtartani minket az üdvözülők között. A gonosz pedig a maga népét akarja gyarapítani Jézus nyájából. A kérdés az, mi melyik oldalon állunk ebben az ádáz küzdelemben?! A baj az, hogy ellenségünknek támaszpontjai vannak bennünk: a vérünk, a szívünk, az óemberünk. Vérünk és szívünk titkos vágyai azonnal készek arra, hogy alkura ösztönözzenek. A bennünk élő régi ember - öröklött esendőségünk - pedig az ellenség titkos ügynökeként már régen elárulta gyenge pontjainkat, és szívesen letenné a fegyvert, sőt mindenestől kapitulálna az ördög előtt. Ezért ilyen nagy a gonosz hatalma rajtunk. Senki más, egyedül Jézus mondhatta magáról azt: "...felettem nincs hatalma." (Jn 14,30) A gonoszt tehát akkor lehet igazán megismernünk, ha először nem másban, hanem magunkban keressük! S ennek tudatában imádkozzuk: "szabadíts meg - a bennünk élő gonosztól is!"
Jézusunk arra tanít minket, hogy az ő kereszthalála a gonosz felett aratott döntő győzelem. Akkor őt Atyja kiszolgáltatta, s a gonosz kitöltötte rajta minden dühét, Jézus pedig mindezt tűrte. Mit lehet tenni azzal, aki mindent eltűr, a szidalmat és a gyalázatot, az igazságtalanságot, a kínzást és a megaláztatást? Az abszolút jó győzött az abszolút gonosz felett! Az ő győzelme tudatában mondhatjuk a gonosz kísértőnek: "Megvert hatalom vagy, nem félek többé tőled. Eddig elkövetett vétkeimtől Uram már megszabadított!
Valósággal szabad vagyok, ellent mondok neked és minden hazugságodnak!"
Uram!
Ments meg a gonosztól, Atyánk,
Ha nehéz napok törnek ránk!
Ha ránk borul a síri éj,
Végső ínségünkben segélj!
Testünknek adj békés halált,
Készíts nekünk mennyben lakást! (EÉ 72,8)
Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.