"ahol én vagyok, ott legyetek ti is."

Május 15.
Jézus mondta: "Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is." (Jn 14,2-3)

Jézus a tanítványaival töltött három esztendő alatt terveire és a várható eseményekre mindig időben felkészítette a tizenkettőt. Háromszor is bejelentette nekik kereszthalálát és feltámadását. A fenti mondatok már a húsvét utáni időszakra vonatkoznak, itt a Mester tulajdonképpen a mennybe, Isten láthatatlan szellemi világába való távozását jelenti be. A búcsúzás fájdalmát enyhíti azzal, hogy beavatja őket - s így minket is - Isten örökkévaló terveibe, a mennyei hajlék valóságába. "Az én Atyám házában sok hajlék van - halljuk Urunk szájából -, elmegyek helyet készíteni számotokra." Áldott szálláscsináló ő! Szava hallatlan biztatás egy olyan világban, ahol nem jut mindenkinek megfelelő lakás, kényelmes otthon. Földünk számos pontján élnek szánalmas körülmények között menekültek és táborlakók, hazánk városaiban is a tél hidegének kitett hajléktalanok. Jézus nemcsak szánakozik a szenvedő emberek nyomorúságán, de a bűn által elrontott földi világgal szembeállítja a várható menny tökéletességét.
Ugyanakkor Urunk az igazi "családegyesítő". A készülő hajlékban maga mellé veszi övéit, mind együtt leszünk ővele. Ezt kéri a főpapi imádságában is: "Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok [...]." (Jn 17,24) Jézus arra tanít minket, hogy a várható örökkévalóság felől nézzünk a mindenkori - tehát a történelmi és a mai - földi valóságra. A mindenkinek otthont nyújtó mennyben Jézus együtt fog élni övéivel. Itt viszont éppen ő volt az, akinek "nincs hova fejét lehajtania" (Mt 8,20). Ő volt az, akit "az övéi nem fogadtak be" (Jn 1,11), akit kiűztek még városából is, Názáretből (Lk 4,2 9), s akit népe átadott az ellenségnek. Ha ebben a világban nincs helye Urunknak, ha az ember kiűzi őt életéből, otthonából, gondolkodásából, akkor ugyanazt teszi embertársával is. Azokra is "jézusi sors" vár, földönfutókká lesznek, hontalanok és kitaszítottak. Erről beszélt Jézus a fájdalmak útján az őt sirató asszonyoknak: "Ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?" (Lk 23,31) Jézus idézett búcsúszavai ítélet az őt kizáró világ felett, s evangélium az üdvösségre váró megváltottaknak.
Uram!
Tudom, hogy már befogadtál tieid közé. Szeretnélek befogadni én is szívembe és életembe. Taníts arra, hogyan fogadhatnám azokat, akik szintén a tieid, de még nem ismernek téged. Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

Follow by Email