Öröm-öröm


Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: "Hozsánna a Dávid Fiának!" - haragra lobbantak [...]. (Mt 21,15)
Mi, fáradt felnőttek sokszor cserélnénk a gyermekekkel. Irigyeljük a gyermekek korát: újra kezdenénk az életet! Irigyeljük tapasztalatlanságukat: nekik jó, mert még nem ismerik az élet árnyoldalait! Irigyeljük bizalmukat: minden rájuk mosolygó felnőttre visszamosolyognak. Mindehhez a Szentírás tanúsága szerint még az is társul: a gyermekek az Isten kiváltságos teremtményei. Teremtőnk, de maga Jézus is külön szemmel tartja őket (Mt 18,10). A templomban nyüzsgő, Jézus körül tébláboló gyermekeket lenyűgözte az, ahogyan a Mester személyválogatás nélkül gyógyította a betegeket. Meghódította őket Jézus hatalma. Hallhatták a tömeg találgatásait, tudták, hogy a csodatévőt Messiásnak, Dávid Fiának, az eljövendő prófétának nevezik. A jól értesültek hallhattak a jeruzsálemi bevonulásról is. Értelmi gátlások nélkül, teljes ráhagyatkozással fordultak Jézus felé: "Hozsánna a Dávid Fiának!" Ez egyszerre kérés és dicséret: "Ó, Uram, segíts meg! Ó, Uram, adj szerencsét! Áldott, aki az Úr nevében jön!" (Zsolt 118,25-26) Énekükben feltétlen bizalmukról biztosították őt: rajtunk is így segítenél, ha betegek lennénk, velünk is így törődnél, ha szükségünk lenne rád! A gyermekek szinte behozhatatlan előnye az, hogy örülni tudnak az örülőkkel. Mi, felnőttek a másik ember örömén sokszor csak bosszankodunk, és irigykedünk: "Neki bezzeg sikerült, nekem nem! Őt előléptették, engem leminősítettek. Az ő gyümölcsfája roskadásig tele van, az enyém virágjában elfagyott!" A gyermekek nem mérlegelnek. Nem hasonlítják össze a másik örömét saját veszteségükkel, azt szinte nem is ismerik. Örül a másik, mert Jézus meggyógyította - hát én is gyermeki együttérzéssel örülök vele. Örülök, mert felépült szomszédunk háza, mert gyönyörű borjat ellett a tehene: " Gyere, anya, nézd meg te is!" Az anya pedig mérgesen elfordul, mert nem kíváncsi más örömére. Mi csak a másik kárán tudunk örülni? Igaza van a mondásnak, hogy "a legszebb öröm a káröröm"? S miért nincs ilyen szó a gyönyörűséges magyar nyelvben: "öröm-öröm"? A Jézust dicsérő gyermekektől meg kell tanulnunk: "Mindennél szebb az öröm-öröm!"
Uram!
Ha jönni talál olyan óra, [...]
Kezem kezedben ha kezdene hűlni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,
Ha elapadna könnyem a más bűnén,
Az a nap, Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!
(Sík Sándor: Ments meg Uram!)
Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

Follow by Email