Napi útravaló nagyhétfő

Április 10.
Simon Péter így szólt [a tanítványokhoz]: "Elmegyek halászni." Ők erre ezt mondták: "Mi is elmegyünk veled." Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. (Jn 21,3)
Nem győzünk csodálkozni azon, hogy a Szentírás nyíltan megírja Isten választott embereinek hűtlenségét, botlásait. Nem mentegeti Dávid király vétkét, aki halálos csatába küldte a hitteus Úriást, hogy megszerezhesse magának feleségét, Betsabét. Nem kendőzi el, hogy utódjának, "Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították feleségei, és szíve nem volt teljesen Istenéé, az Úré" (1Kir 11,4). S az evangéliumok is őszintén megírják, hogy a tanítványok a feltámadott Jézussal történt két találkozás után hátat fordítottak elhívásuknak, visszatértek régi mesterségükhöz. Isten nem kozmetikázza követőinek életét, nem mentegeti gyalázatukat, reális képet formál róluk. A Szentírás szereplői valamennyien esendő, hús-vér emberek voltak, nem voltak különbek nálunk, teremtő Urunk kegyelme mindennek ellenére vállalta és hordozta őket. Nem voltak tökéletesek, mi sem vagyunk azok. S ha ők kegyelmet nyertek, ebben mi is reménykedhetünk. Nem győzünk csodálkozni Péteren, aki mindenben első volt a tanítványok között. Őt hívta el elsőként Jézus (Mt 4,18), sokszor szólt a többiek nevében, s ő volt az, aki először mondta ki Jézusról a legszebb és legpontosabb hitvallást: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." (Mt 16,16) Most pedig ő indult elsőként visszafelé, s vitte magával a többieket is. A rossz példa mindig ragadós. Ám arra is gondolhattak a tanítványok: ha többen vagyunk, a hűtlenség következményei is többfelé oszthatók el. Tettük azért nem menthető, mert már kaptak feladatot Mesterüktől. Rájuk bízta bűnbocsánatának hirdetését, s ehhez a szolgálathoz megígérte Szentlelkét (Jn 20,22). Miért mentek vissza régi életükhöz, amelynek egyszer már hátat fordítottak? Menthetjük őket azzal, hogy "mindenkinek élnie kell valamiből?" Ez akkor lenne elég indok, ha mindössze a feltámadott Jézusról szóló két bizonyságtétel között kerestek volna maguknak "ebédrevalót". Magyarázat bőven akadhat, mentségük viszont nincs. Ám "azon az éjszakán semmit sem fogtak"! 
Eljött a reggel, Jézus pedig ott állt a parton. Utánament megfutamodott tanítványainak. A jó Pásztor ebben fáradhatatlan.
Uram! Ments meg attól, hogy könnyen megfeledkezzem ígéreteimről. Ments meg attól, hogy kritika nélkül sodorjon magával a téged nem ismerők tömege. Segíts hűségesnek maradnom hozzád! Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

Follow by Email