Jöjjetek, egyetek!
Április 11.A hajnali szürkületben Jézus állt ott a tóparton. Benn a vízen az üres halászbárka. Üres, mert benne csak a rájuk bízott szolgálat elől megfutamodott tanítványok vannak, hal egy szál se. "...azon az éjszakán semmit sem fogtak." (21,3) Ki tudja, ha Jézussal nem találkoznak, rájöttek volna-e arra, mi volt kudarcuk oka?! Jézus kész újat kezdeni hűtlen tanítványaival. Parancsot ad, vessék ki újra a hálót. Megtették, s a háló megtelt. Azon túl, hogy ez a megismételt gazdag halfogás bizonyítja Urunk megújító kegyelmét is, emlékezteti az akkori és a mai tanítványokat "a tengerbe vetett kerítőháló" című példázatra (Mt 13,47-50). A tanítványoknak, akiket "emberhalászokká" hívott el a Mester, az a dolguk, hogy az evangélium szavával válogatás nélkül hívogassák az embereket egyházába. S amennyiben engedelmesen figyelnek szavára, sok kudarcuk után eredményesen végezhetik a tőle kapott feladatot. Mindez "kívülről" nem ismerhető, nem is ítélhető meg. Semmit sem tudhat Jézusról, aki nem engedelmeskedik neki. Akkor kell hallgatni szavára, amikor még nem lehet előre látni az eredményt. A tanítványok kijöttek a partra, ott parazsat találtak, rajta kenyeret és halat. Jézus pedig "asztalához" hívta őket: "Jöjjetek! Egyetek!" Gyermekkorunkban édesanyánk hívott a terített asztalhoz. Csak később jöttünk rá, hogy a mindennapi kenyér nem kerül oda automatikusan. S ha mindenért megdolgozunk, azzal együtt is az Isten atyai kezéből származik. Ahogyan énekeljük:
Jézus erre ezt mondta [tanítványainak]: "Jöjjetek, egyetek!" A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő. Jézus tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik; ugyanúgy a halat is. (Jn 21,12-13)
Az asztal terítve, immár minden kész!
Gazdagon terített az atyai kéz.
Jóságát áldjátok, és ízleljétek,
Mit ő adott, hálás szívvel vegyétek!
Jézus hív asztalához. Hívása és kínálása az úrvacsorára is emlékeztet. Az emmausi tanítványok is a kenyér megtöréséről ismerik fel őt. Egész életünkre érvényes Jézus hívása: "Jöjjetek! Itt a kenyér, az egyik kezemben a mindennapi, a másikban az örök életre tápláló eledel!" Ne maradjunk éhen gazdagon terített asztala mellett!
Uram! Naponta kérem a tőled tanult imádság szavaival a mindennapi kenyeret. Bocsásd meg, hogy sokszor elfelejtem megköszönni. Áldd meg számomra azt a kenyeret és azt a bort, melyek úrvacsorai asztalod ajándékai. Ígéreted szerint ajándékozz meg bennünket önmagaddal! Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
