Alázkodjatok meg Isten hatalmas keze alatt...1 Pét 5,6
Április 24.A sárgabarack őse Perzsiában élő mérges növény volt. A nyilak
Jézus mondta: "Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára,
mert a toldás kitépne belőle, az új a régiből, és még
csúnyább szakadás támadna. És senki sem tölt újbort régi
tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor
is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való." (Mk 2,21-22)
végét mártották gyümölcsébe, s akit eltaláltak, perceken belül
meghalt. Ma pedig örömmel majszolja a legkisebb gyermek is. A méreg
maradéka kis keserű íz a magban, a gyümölcs viszont tápláló,
ízletes eledel.
Ekkora változáson megy keresztül az, aki elfelé igyekezett a
nyájból, azután a Pásztor megtalálta és visszahozta. Először
mindennel elégedetlen volt, a kötelességét sokallta, a táplálékot
kevesellte. Munkáját tessék-lássék végezte. Amióta viszont a
pásztori szeretet visszahozta, örömmel éli Isten népe mindennapi
életét. Élvezi gondoskodását, és hálás szeretettel végzi
feladatait. Az elveszettség előtti és a megtalálás utáni élet
nem is hasonlít egymáshoz.
Hasonló szemléletváltozásról beszél Jézus. Régi, rongyos ruhára
nem varrnak új posztóból foltot, forrásban lévő újbort sem
töltenek régi tömlőbe. Az Istent emberi törekvéssel megnyerni
akaró kegyesség és a Krisztus által munkált új élet alkotóelemei
nem illeszthetők össze! A "régi" kegyes mindig azért böjtöl,
imádkozik, vagy teszi a jót - sokszor fogcsikorgatva, de olykor
valóságos áldozatot is hozva -, hogy eleget tegyen, hogy kiérdemelje
az Úr kegyelmét. A Krisztus megtérésre hívó szavát meghalló
pedig nagyon jól tudja, hogy a kegyelem ingyen van, bocsánatát is
csak a tőle kapott hittel tudja elfogadni. A Krisztussal való
találkozás után pedig nincs dicsekedni valója. Ha tesz valamit,
alázatosan vallja Pál apostollal: "...többé tehát nem én élek,
hanem Krisztus él bennem [...]." (Gal 2,20) Az önmagát megváltani
akaró ember és a megváltott ember élete nem keverhető össze,
merőben más.
Emlékszünk a testvérei előtt dicsekedő Józsefre. Még szüleinél
is többre tartotta magát. A száraz kútban, a rabszolgasorsban és
Potifár börtönében végigjárta az Isten nevelőiskoláját. Amikor
pedig a fáraó megkérdezte: "Rólad azt hallottam, hogy az álmot meg
tudod fejteni", ezt mondta: "Nem én, hanem az Isten ad választ [...]."
(1Móz 41,15-16) Ez már egy másik, egy megváltozott szívű és
életű József szava volt. Ezt nem lehet önneveléssel elérni, ez az
Úristen csodája!
Uram!
Megkerested kinn a pusztán
Az eltévedett juhot,
Aki tőled eltávozván
Veszedelembe jutott.
Jézus, lelkem hű pásztora,
Bűnösöknek Megváltója,
Munkáld megtérésemet,
Éleszd, növeld hitemet! (EÉ 418,2)
Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben [3] című
kötetéből való.
