Lelki útravaló a mai napra Február 5. vasárnap


Jézus mondta: "A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. [...] Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elpártolnak." (Lk 8,11.13)

Megtörtént a magvetés. A sekély talajban kikelt a mag, ám gyenge gyökere nem tudott mélyre hatolni, a szikla ezt megakadályozta. Nedvesség sem igen akadt, az is mélyen beszivárgott a kövek között, vagy elpárolgott a szikrázó napsütésben. S a kis növényt éppen az éltető napsütés szárította ki. Elpusztult, termést nem hozott. A különböző "talaj" a különböző emberi szív. A sziklás talaj a könnyen lelkesedő, mindent vállaló és gyorsan lecsillapodó embert példázza. Azt, aki "örömmel fogadja az igét", helyesel és lelkesedik. Mindenben igazat ad az Istennek. Ígéreteket fogalmaz meg, másokat is szolgálatok vállalásra buzdít. Ám lelkesedése csak szalmaláng, alig lobban fel, máris hamvába hull. Kitartása nincs. A legkisebb megpróbáltatás alatt könnyen-gyorsan mindent elfelejt, Isten szavát éppúgy, mint saját harsány ígéreteit. Jézus körül számosan akadtak ilyenek. Az ötezer jóltartása után hatalmas tömeg követte, de amikor a mennyei kenyeret kínálta, hátat fordítottak neki. Egy írástudó így szólította meg: "Mester, követlek, akárhová mégy." (Mt 8,19) Amikor azonban meghallotta, hogy "az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania", továbbállt. Leginkább Péter esete illik ide, aki a tanítványok között az első volt lelkesedésben és ígéretekben. Jézus elfogatása estéjén még buzgón fogadkozott: "Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe vagy a halálba is!" (Lk 22,33) "Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg." (Mt 26,35) Heveskedésében még kardját is előrántotta Mestere védelmében, de a főpap udvarán háromszor tagadta meg Jézust. Nem véletlen, hogy a feltámadott Jézus szemrehányás vagy felelősségre vonás helyett háromszor tette fel neki a kérdést: " Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" (Jn 21,16). Jézus nagyon jól tudta, hogy sziklazúzó pöröly vagy hegyeket hasogató földrengés erejénél sokkal erősebb megbocsátó szeretete. Csak ez a szeretet töri össze az ellenálló kőszívet. Ez a szeretet vezet önvizsgálatra, roskaszt térdre, s formálja ajkunkon a könyörgés szavát: "Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz!"
Uram!
Ma bocsánatodért könyörgök, de nem csak elkövetett vétkeim miatt. Hűséges követést ígértem neked, mégis mások után indultam el. Sok segítséggel tartozom enyéimnek is, akik számítottak rám, de hátat fordítottam nekik is. Hamvukba hullt fogadkozásaim terhe alól egyedül te szabadíthatsz meg! Könyörülj rajtam, Uram! Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.