Lelki útravaló a mai napra Február 4. szombat


Jézus mondta: "A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek." (Lk 8,11-12)

Jézus a tanítványainak magyarázta példázatát, noha nekik ismerniük kellett volna annak értelmét. Most ők hallgatják Jézus igehirdetését, de nincs messze az idő, amikor kiküldi őket "széles e világra", s akkor ők végzik majd a magvetést. A mag az Isten igéje. Isten szava tehát, általa teremtette a világot, minden teremtményét, végül az embert. A "képére és hasonlatosságára" alkotott embert szavával meg is szólította. Azóta is "...sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fia által szólt hozzánk [...]" (Zsid 1,1-2). Ma is szól az Isten. Leírt szavait a Szentírás tartalmazza. A mai magvetők elolvassák az Írást, a benne foglaltakkal foglalkozva a Szentlélek segítségéért tusakodnak, s ezek után folyik a magvetés, élő szóval hirdettetik Isten igéje. Az elvetett mag egy része "az útszélre" esik, részben a járókelők talpa alá kerül, részben a madarak zsákmánya lesz. A különböző "talaj" az emberi szív. A keményre taposott útfél a keményszívű igehallgató. Aki megelégszik azzal, hogy csak hallgatja az igehirdetést. Hallgatja, mert "havonta egyszer kötelező", vagy csupán illendő. Ám keményszívű, s a hallottakkal nem törődik. Eszébe sem jut, hogy az élő Isten meg akarja szólítani őt. Megesik, hogy néhány aranymondást megtanul. Elférnek a fejében sok más költői idézet között. Ám szíve elzárkózik előlük. Persze a letaposott talaj nagyon kemény. S a lesben álló madár nagyon gyorsan lecsap a könnyű zsákmányra. Luther Márton "fehér ördögnek" nevezi ezt a madarat, "aki nem durva bűnökkel támad, hanem hitetlenséggel". Szívesen környékezi meg az Isten igéjének magvetése után a hazafelé tartókat. Nem beszél sokat, elegendő ismételnie: "Most még nem kell komolyan venned, amit hallottál! Ráérsz, bőven van még időd!" Egy gyors röppenés, s a talajra hullott mag máris a "madár" csőrében végzi. Biztos, hogy csak a többiek hordoznak ilyen kemény szívet? Csak másoké ilyen? Mennyire kemény a miénk?
Uram!
Bocsásd meg, hogy sokszor felületesen hallgattam igédet. Válogattam az igehirdetők között vagy igéd között. Ami tetszett, elfogadtam, ami nem, elutasítottam. Segíts, hogy ellene mondjak az ördögnek és minden hazugságának. Juttasd eszembe, amit tőled hallottam, segíts, hogy szívemig jusson szavad! Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása