Lelki útravaló a mai napra Január 28. szombat


Jézus [...] meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak
hívtak, és így szólt hozzá: "Kövess engem!"Az felkelt, és
követte őt. (Mt 9,9)

Máté vámszedő volt. Nem volt becsülete az emberek szemében, mert
kiszolgálta a gyűlölt római hatalmat. S ki tudja, tisztakezű volt-e
vagy sem, a kiszabott vám összege mennyire volt jogos, s mennyi jutott
abból saját zsebébe?!
Nem tudjuk, Máté találkozott-e már előzőleg Jézussal. De
bizonyosan hallott róla, csodáiról, hatalommal elmondott, tömegeket
vonzó igehirdetéséről. Most azonban Jézus megállt előtte,
követésére hívta. Máté pedig felkelt és követte őt. Ebben a
néhány szóban benne van az egész történet, Máté evangélista
elhívásának története.
Máté felkelt, és követte Jézust. "Hősiesség kell ehhez? -
kérdezi Rónay György. - Ahhoz kell hősiesség, hogy valakit
hívjanak, és ne menjen, hogy valaki ne keljen fel, és ne kövesse az
Urat, ha megáll előtte, és megszólítja. Mi hősiesség van abban, ha a gyerek odamegy az apjához, amikor hívják? Abban van inkább a
hősiesség, ha a hívásra hátat fordít az apjának, ellöki az apja
karját, és nekivág egymaga az irdatlan bozótnak."
Akkor mi miért nem követjük Jézust? Kikísérjük a kapuig, s ott
elbúcsúzunk tőle: "Isten veled, kedves Jézus! Ha megint erre jársz,
kopogj be hozzánk!" - s visszaülünk az asztalhoz, az aggódások és
a félelmek asztalához, úrvacsoravétel után nehéz
természetünkhöz, önzésünkhöz, előítéleteinkhez.
Mennyire más Jézus követése! Hiszen ő a jó Pásztor, aki
elhívásával besorolt nyájába. Ő vezeti juhait, "előttük jár,
és a juhok követik, mert ismerik a hangját" (Jn 10,4). Aki Jézust
követi, bizalommal mindig rá hallgat. Lába nyomába lépve nem
tévedhet el. Örömmel sajátítja el a nyájhoz tartozás belső
rendjét, s igyekszik megvalósítani mindenki irányában a szeretetet
és a békességet.
Igaz, pásztorunk nem mindig járt az élet napos oldalán. Keresztet
hordozott, s ugyanerre szólítja fel követőit is. A kereszt
hordozásához elszántság kell, önkorlátozás. A kereszt az a
feladat, melyet önként vesz fel magára Jézus követője, az Isten
ügyéért, Isten kicsinyeiért. Aki azonban egyre jobban megismeri őt,
erőt kap a mindennapi Jézus-követéshez, még a kereszthordozáshoz
is.

Uram!
Köszönöm, hogy követésedre hívtál. Lábad nyomába lépve
könnyebb eligazodnom a mindennapokban. Nélküled eltévednék az
életúton. Kérlek, segíts célhoz érkeznem. Állj mellettem akkor
is, amikor vállalt keresztem nehezen viselem. Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben [3] című
kötetéből való.