Lelki útravaló a mai napra Január 26.


Íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!" (Mt 17,5)

A betlehemi éjszakában Jézus születésének órájában a meglepett pásztorok élhették át a csodát: szétnyílt az Isten látható és láthatatlan világát elválasztó függöny, s ők láthatták és hallhatták a menny angyalainak örömteli énekét. Most, Jézus megdicsőülésének történetében három tanítvány, Péter, Jakab és János részesülhetett hasonlóban. Láthatták Jézus arcának ragyogását, találkozhattak Mózessel és Illéssel, meg is tetszett nekik ez a rendkívüli állapot. Szívesen maradtak volna fenn a hegyen a megdicsőült Jézussal. Jézus azonban végig akarta járni küldetésének nagyon is e földi állomásait, az otthontalanságot és a kivetettséget, övéi meg nem értését, nem is szólva a golgotai kereszt felé vezető útról. Jól tudta, s ebben Mózes és Illés meg is erősítette, hogy megaláztatása nélkül nincs felmagasztaltatás. Kereszt nélkül nincs korona. Addig pedig dicsősége elrejtett dicsőség. Csak hűséges tanítványai előtt tárul fel egy-egy nagyon ritka, rendkívüli alkalommal. Ezzel Jézus meg akarja erősíteni övéit a szürke hétköznapokban való helytállásra. Soha ne felejtsék el: Mesterük, a názáreti vándorprédikátor nemcsak valóságos ember, hanem valóságos Isten is. Isteni hatalmát azonban most elrejti, urasága egyelőre a korlátlan szeretetben látható. A tanítványok nem építhettek hajlékot fenn a hegyen. Indultak vissza Jézussal a többiekhez. Világosan hallhatták még az Atya kijelentését: Mesterük az Isten Fia, nekik rá kell figyelniük, őt kell hallgatniuk. Ő pedig éppen az előzőekben készítette fel őket várható halálára és feltámadására. Krisztus halála tehát nem tragikus véletlen, nem kudarc, hanem előre tudott, sőt előre elrendelt esemény. Az Atya rendelte így, s a Fiú elvállalta. A kereszthalál pedig nem akadály Krisztus útjában, hanem annak fontos mozzanata uralkodásának megvalósítása felé. S talán éppen ott a megdicsőülés hegyén mutatta ki Megváltónk az Atya előtt a szenvedésre való készségét, ezért is gyönyörködhetett benne az Atya. Jézus útja a Golgotára vezetett. Hogyan gondolhatja magáról a Mester mai tanítványa, hogy neki kereszt nélkül is jár korona?

Uram!
"Hála neked, Jézusom, hogy szenvedtél e világért. Magadra vetted a világ minden bűnét. Hordoztad a világ minden nyomorúságát. Alázatosan és ártatlanul szenvedtél. Engedelmesen és panasz nélkül szenvedtél. [...] Állj mellém, Jézusom, a szenvedésben. [...] Segíts elhordoznom a szenvedést. Segíts engedelmesen és panasz nélkül szenvednem. Segíts, hogy hozzád meneküljek a szenvedésben." Ámen. (EÉ 725. o.)
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.