Lelki útravaló a mai napra Január 23.
Jézus mondta: "Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz." (Jn 12,23-24)
Jézusnak ez a szokatlan és meghökkentő kijelentése közvetlenül kapcsolódik a görögök látogatásához. Biztosra vesszük, hogy mindezt ők is hallották, bár ezt az evangélista már nem írja le. Háttérben marad az idegenek kérését közvetítő - mintegy "közbenjáró imádságot mondó" - tanítványok szerepe is. Ezekhez képest fontosabb mindaz, amit Jézus mond önmagáról, önmaga megalázásáról és az Atyától kapott dicsőségről. Amit itt Megváltónk bejelent, azt maradéktalanul megtette. Hiszen elsősorban ő maga a "földbe esett búzaszem". A sokszoros termést hozó, önmagát halálba adó Messiás. Keserves szenvedésével, a borzalmas golgotai kereszten belevettetett a halál barázdájába. Ám önként vállalt halálának gazdagon termett gyümölcse: a keresztyén gyülekezet. Dicsősége pedig a megváltottak népe, az üdvözülők serege. Jézus Isten és a saját akaratából gabonamagként belekerült a szenvedés malomkövei közé. Összezúzva az élet kenyerévé lett azoknak, akik az igazságot éhezik, akik lelkiismeretük biztatására bűnbánattal esnek előtte térdre, s az oltáriszentségben bocsánatot nyernek tőle s általa. Dicsősége az igazsággal megelégítettek és a bűnbocsánattal jóllakottak gyülekezete. Mindezzel a dicsőséggel az Atya tünteti ki az önmagát halálba adó Fiát, a sokszoros termést hozó Jézusunkat. Ő pedig nem titkolja, hogy ez a tanítása nemcsak önmagára, de ránk is vonatkozik. Mintha azt mondaná: tudjátok-e, hogy ti, megelégített és bocsánatommal magamhoz ölelt gyermekeim itt vagytok "magvető" tenyeremben? Készek vagytok-e arra, hogy a tőlem kapott táplálék erejével s példám nyomán hálából ti is vállaljátok a földbe esett gabonaszem szerepét? Aki csak önmagára gondol, önmagát szolgálja, az menthetetlenül magára marad. Aki pedig - szülőként vagy nevelőként, tudósként vagy politikusként - Krisztusért és a rábízottakért kész önmagát áldozatul adni, azokat önmagánál fontosabbnak tartani, az nem marad magára. Gyermekei, tanítványainak csapata, követőinek serege fogja áldani haló poraiban is. Mert azt tette, amit Megváltója tett vele.
Uram!
Adj megértést és elég szeretetet ahhoz, hogy ne csak beszéljek azokról, akiket rám bíztál, hanem tenni is tudjak értük. Adj belátást, hogy fontosabbnak lássam előmenetelüket a magam kényelménél, holnapjukat és üdvösségüket a magam érdekeinél. Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
