DÉR KATALIN: Próféciák a végidőről IV. rész


Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Hallgatóim, az adventi időszak miseolvasmányai arra buzdítanak, hogy miközben a Megváltó első eljövetelének, a karácsonynak örülünk, fordítsunk gondot arra is, hogy várjuk Krisztus ama másik, második eljövetelét. Hogy ismerjük meg Isten erre vonatkozó tervét a Biblia alapján, éberen figyeljük a második eljövetel előjeleit, és készüljünk fel rá. Ez az adventi időszak célja. Ezzel szemben sokan úgy vélekednek, hogy ha egyszer Isten nem adott kinyilatkoztatást a második eljövetel és a világ vége pontos idejéről, akkor semmi értelme nincs, egyáltalán foglalkozni sem ezzel, hiszen a második advent – ha lesz egyáltalán – egyelőre valami távoli, halvány, homályos, ködkép csupán. Nos, ez nem igaz, tényszerűen nem igaz. És nem csak nagyon helytelen gondolat, hanem végtelenül káros is. Hogyha ugyanis az Egyház belesüpped egyfajta langyos, lanyha kényelmességbe, közönyös félálomba, a csillagszóró, karácsonyfa, pásztorok és kékszemű gyermek, kis rózsalevél karácsonyi romantikába. – Ha nem igyekszik megismerni, hogy mi mindent mond a második adventről Isten a kinyilatkoztatásban, ha nem lángol az Úr szerelméért, – hanem csak pislákol, hát akkor soha, soha nem válik alkalmassá arra, hogy készséges eszköze legyen Istennek az új ég és új föld elhozatalában, – eszköze, szolgája, munkatársa. Ha nem veszi komolyan azt, amire az egész adventi olvasmányrend buzdít – a második eljövetelt, az ítéletet, és a jelen világ lezárulását, végét – akkor tagjai nem is törekszenek megtisztulni, megszentelődni erre a második eljövetelre. Nem tartják fontosnak másrészt, hogy mindenkinek hirdessék az evangéliumot, ahogy tették az ősegyház tagjai. Már pedig – láttuk már korábban, hogy – ez, egy utolsó, nagy világméretű evangéliumhirdetés, súlyos és szoros föltétele Jézus Krisztus második eljövetelének, így az örök életnek is az új égen és földön. Isten sok támpontot adott, sok próféciát közölt az idők rendjéről, vagyis a történelemnek a menetrendjéről, arról az időről, amikor Jézus Krisztus második eljövetele már közel van, már, már az ajtó előtt. Tehát sok ilyet, ezek az úgynevezett történeti-, vázlatpróféciák, a történelem egy bizonyos pontjától kezdve a második adventig, tehát a világvégig ismertetik az események lefolyását, a nagy történelmi irányváltásokat, de csak vázlatosan, részletezés nélkül. Mindegyik ilyen történeti-, vázlatprófécia ugyanazt mondja el lényegében csak más-más szempontból. Dánielnél négy ilyet is olvashatunk. A 2., a 7., a 8. fejezetben, valamint a 10-estől, a 10. fejezettől egészen a 12-ig. Hát, ma Dániel 2. fejezetét olvassuk. Itt, a babiloni nagy király, Nebukadnecár álmáról van szó, amelyet Dániel magyaráz meg a királynak. E szerint az álom nem kevesebbről szól, mint a világtörténelemről. És pedig nagyhatalmak történeteként elbeszélve. Világbirodalom, nagyhatalmak történeteként elbeszélve. Az új babiloni birodalom, az asszír hatalomnak a leverésével vette kezdetét Krisztus előtt 612-ben. De, hát csak igen rövid ideig tartott 539-ig körülbelül – vagyis mindössze nagyjából 70 esztendeig. Aki a prófétai álmot látta, Nebukadnecár e birodalom első és egyben legkimagaslóbb uralkodója volt, aki 605-től Krisztus előtt 562-ig uralkodott, tehát 43 évig. Ám, de birodalmának már 23 évvel az ő halála után vége is lett a méltatlan utódainak a kezén. Tehát egy rövid életű birodalom volt. Na, most az álom előzményeit a következőképpen lehetne elképzelni. Nebukadnecár 605 és 602 között, tehát 3 év alatt, viharos gyorsasággal megszerezte és megszilárdította a telj hatalmát az általa uralt birodalomban – óriási birodalomban. És innentől kezdve természetesen erősen foglalkoztatta őt, hogy mi lesz ennek az ő birodalmának a sorsa majd, hogy mik lesznek ezután, mik lesznek az utolsó napokban? Így teszi fel magának a kérdést, ami egyúttal a mi sorozatunknak a címadó kérdése is, a 2. fejezet 29-es verséből. Hát, erre a kérdésre kap választ álmában, amit azonban sok udvari bölcse közül egyedül az idegen, zsidó hadifogoly, Dániel képes értelmezni a királynak. Csak ő tudja, és mondja el a királynak, hogy látomása, álma a világ jövendő történelmének vázlatát, és végkimenetelét tárta fel. No, a szöveg így kezdődik, tehát Dániel könyve 2. fejezet, első vers:  
1Nebukadnezár uralkodásának második esztendejében Nebukadnezár álmot látott, lelke úgy megrémült, hogy elfelejtette az álmát. 
-          ennyi, tehát három dolgot tudunk meg az álomról. Egy az, hogy ijesztő volt, másik, hogy e miatt törlődött, elfelejtette a király, kitörlődött az agyából. Ahogy mi is sokszor vagyunk vele, hogy álmodunk valamit, és amikor felébredünk, akkor már nem emlékszünk rá. És a harmadik pedig, hogy a király érzékelte, hogy ő bármit is álmodott, az valami nagyon-nagyon lényeges dolgot tartalmazott.
Ezért aztán összehívta az úgynevezett káldeusok rendjét, és nem csak azt követelte a káldeusoktól, hogy fejtsék meg neki az álmát, a jelentését, hanem azt is követelte, hogy mondják el annak a tartalmát. Azt, hogy mit álmodott, mert ugye ő maga azt elfelejtette. Nos, a káldeusok a babiloni társadalom legelőkelőbbjei voltak, tudósok, csillagászok, matematikusok, amellett jósok, varázslók is, és pro forma a káldeusok közé tartozik ez idő tájt Dániel is. A káldeusok rámutatnak, hogy a irály teljes képtelenséget követel tőlük, 4. vers, így beszélnek:
»Király, örökké élj! Mondd el nekünk, szolgáidnak az álmot, és akkor mi majd megmondjuk a jelentését.«
De a király így felel a káldeusoknak:
»Eltökélt szándékom! Ha meg nem mondjátok nekem az álmot és jelentését, akkor darabokra vágatlak benneteket, házatokat pedig szemétdombbá változtatom.«
A kérés természetesen egészen abszurd. Nebukadnecár viselkedése pedig nagyon-nagyon szokatlan, lévén a király háborúban kemény fővezér, de békében bölcs, szelíd uralkodó. Most viszont nem tágít, nem tágít, halálbüntetéssel fenyegeti az összes bölcset, ha nem adják tudtára az álmot, és annak a jelentését. A káldeusok és Dániel nagy veszélybe kerülnek. A király kiadja a rendeletet a kivégzésre, és már-már sor is kerül arra, azonban Dániel megmenti a helyzetet. Hát ugye miképpen? Öt dolgot szeretnék erről mondani. Az első, hogy Dániel a válságos helyzetben azonnal Istenhez fordul, imádkozik, és meg is kapja a titokzatos álmot, és annak a megfejtését Istentől. Másodszor, példamutató a Dániel hite ebben a szituációban. Miben hisz, miben? Egész addigi élete alapján hiszi, hogy Istennek terve van vele, ezért megmenti. Hát, hiszen hivatalt is azért vállalt Babilonban. Hiszi, hogy Isten mindentudó, és ismeri Nebukadnecár gondolatait is, meg álmait is. É hiszi, hogy Isten ezt, – ha tényleg szükséges – meg is tudja ezt neki, Dánielnek mutatni, ahogyan a 20. versben kezdődő hála imájában kifejezi. Ezt idézem egyrészt, mert gyönyörű szép. másrészt mert nekünk is hasznos ilyen imádsággal élnünk, így szól:
»Áldott legyen az Úr neve örökkön-örökké, mivel övé a bölcsesség és a hatalom! 21Ő változtatja meg az időket és a korokat, ő taszít le és emel fel királyokat. Bölcsességet ad a bölcseknek, és tudományt azoknak, akik megértik a tudományt. 22Kinyilatkoztatja a mélységes és elrejtett titkokat, tudja, mi van a sötétben, és nála lakik a világosság. 23Hálát adok neked, atyáink Istene és dicsőítelek, mert bölcsességet és erőt adtál. Megmutattad nekem, amit tőled kértünk, a király ügyét. A király ügyét kinyilatkoztattad nekünk. Így a hála ima. Tehát ez a második, a Dániel hite. A harmadik pedig, hogy figyelmezteti Dániel Nebukadnecárt arra, – amit a Biblia máshol is ezerszer a lelkünkre köt, – hogy ne varázslóknál keresse a választ a kérdésére, hogy ne forduljon az okultizmusnak a semmiféle fajtájához, mert az veszélyes. Negyedszer, a szörnyű szituációban Dániel alkalmat lát arra, hogy nagy erővel hirdesse, az akkori világ fejedelmének ráadásul, az igaz Istent, a mindenféle varázslók és egyebek helyett. 27. verset idézem, tehát Dániel mondja a királynak:
A titkot, amelyet a király kérdez, a bölcsek, varázslók, tudósok és jósok nem tudják megfejteni a királynak. 28De van Isten az égben, aki föltárja a titkokat és tudtára adja Nebukadnecár királynak, hogy mi fog történni az utolsó időkben. Íme az álom, amelyet fekvőhelyeden elméd látott.
És akkor itt Dániel pontosan elmondja, hogy mit álmodott a király, de hajszálpontosan. Tehát ez a negyedik, hirdeti Istent. És az ötödik pedig, hogy siet megmenteni – Dániel nem csak a saját életét, meg a társai életét, hanem – a babiloni bölcsek, a káldeusok életét is, ezekkel a halhatatlan szavakkal, azt mondja: Ne bántsd Babilon bölcseit!  Ne bántsd Babilon bölcseit! 
Ez, óriási szerintem.
No, tehát Dániel így mondja el a király álmát, 31. verstől:
Amit láttál, ó király, az egy hatalmas szobor volt. Ez a szobor nagy volt és fényes, magasra emelkedett előtted, és rettenetes volt a tekintete. 32A szobor feje tiszta aranyból volt, melle és karjai ezüstből, hasa és ágyéka bronzból, 33lábszárai vasból, a lábai (lábfejei) meg részben vasból, részben agyagból. 
Hát itt, ezen a ponton megállok. Mit látunk, mit látunk? Ahogy Dánielnek a magyarázatából kiderül majd, a világtörténelmet látjuk nagybirodalmak történeteként elbeszélve, még pedig egy emberszobor alakjában, amely egyszerre ragyogó és rettenetes. Ragyogó és rettenetes, mint amilyen az ember, csodálatos, és ugyanakkor mélyen elesett, és rettenetes, rettenetes. Mint amilyen az ember történelme, hogy ragyogó, igen, csodás tettek sora, csodálatos találmányok sora van benne, és ugyanakkor rettenetes, elég a XX. század történelmére gondolnunk. Ragyogó és rettenetes, és még hozzá a szobor egyre értéktelenebb fémekből áll, az aranytól kezdve a vasig, amihez még ilyen agyag is vegyül, vagyis a történelemben – e prófécia szerint – egyre rosszabb, silányabb, gonoszabb, embertelenebb hatalmak követik majd egymást. Itt szeretném megjegyezni, hogy világ, meg, meg világtörténelem, ezen, nem az egész világot érti Dániel, – egyáltalán, amit ugye, nem is ismerhet még, sok részét – hanem a világ számára az üdvtörténet szempontjából legfontosabb területet jelenti a földön, tehát azt, ahol Krisztus is működött, ahol az ősegyház terjedni kezdett a II. századtól a IV. századig. Vagyis az európai mediterrán térséget jelenti a világ, a Szentfölddel meg a Közel Kelettel egybe, meg még esetleg Észak Afrika. Ez volt Dániel korában a világ. És akkor Dániel a magyarázataiban, ott, elmondja, hogy a négyféle fém, az négy világhatalmat, négy birodalmat jelképez, amelyek időben egymást váltják majd. A birodalmak nevét ugyan nem mondja meg itt, de nem nehéz – egyáltalán nem nehéz – megfejteni. Egyrészt a szobrot alkotó jelképes fémek alapján, másrészt egyszerűen történeti ismereteink alapján, és végül pedig Dánielnek a későbbi fejezetei alapján. Tehát ez nem nehéz, de én most nem is az egyes fémek jelképes értelméről vagy jelentéséről, a birodalmakról beszélnék – ezeket csak röviden felsorolom, és a következő adásban, majd még részletezem – de most, ma, részletesen csak a prófécia végét tekintsük át. No, az első birodalom, amelyet az aranyfej jelképez, ez Babilon maga. A második, az ezüsttel szimbolizált hatalom a babiloni uralmat megsemmisítő Méd-Perzsa birodalom körülbelül 539-től – ekkor történt az, mint tudjuk ugye, hogy a perzsa Kürosz vagy Cyrus király, miután legyőzte Babilont hazaengedte az oda elhurcolt foglyokat, többek közt a zsidóságot is. Ez volt a babiloni fogság vége. Na, most a harmadik, a bronzzal jelképezett hatalom pedig a perzsákat fölváltó Makedón nagyhatalmat jelenti, Nagy Sándort és az ő utódait. Végül a negyedik, a vassal szimbolizált valami, az a Római birodalom. Az agyag pedig, az a Római birodalomhoz hozzákeveredő, oda bevándorló, beözönlő, migráns barbárokat jelképezi. Ez az elegyes birodalom – barbár-római birodalom – folytatódik azután a középkori nemzet államokban. No, most ennyit erről. Inkább lássuk a prófécia végét. Ez úgy zárul, hogy kijelenti a birodalmak sorának isteni beavatkozás vet véget. Ez nagyon fontos, idézem először, tehát Dániel mondja Nebukadnecárnak:
34Ezt láttad, amíg a hegyről emberi kéz érintése nélkül, levált egy kő. Ez leütötte a szobor vas- és agyaglábát és darabokra zúzta a szobrot. 35Egyszerre összetört a vas, az agyag, a bronz, az ezüst és az arany, s olyanná lett, mint nyáron a szérűn a por, amelyet felkap a szél, úgy, hogy nyoma sem marad. A kőből pedig, amely lerontotta a szobrot, hatalmas hegy lett, és ez betöltötte a földet.
Azután a látomás magyarázatában pedig a 44. verstől a következőt lehet olvasni, ez azt jelenti, hogy:
az ég Istene olyan birodalmat támaszt, amely nem szűnik meg soha. Ez a birodalom nem száll át más népre. Hanem összetöri és elpusztítja az összes többi birodalmat, maga azonban állni fog örökké. Ez az ország állni fog örökké.
45Ezért tehát jól láttad, hogy a hegyről levált kis kő, emberi kéz érintése nélkül, szétzúzta az agyagot, vasat, bronzot, ezüstöt és aranyat, az egész szobrot. A nagy Isten megmutatta a királynak, hogy mi fog történni egykoron - a végső időkben. Az álmod igaz, és a megfejtése bizonyos.
Hát, ez ugye világos és egyértelmű. Azért veszem ide előre a prófécia végét, mert egy végtelen fontos dolgot közöl, tulajdonképpen a lényeget közli. Ez a bizonyos kő emberi kéz érintése nélkül dönti le a szobrot, magyarán vet véget a világbirodalmak sorsának, s ezzel a világtörténelemnek. Ezzel a prófécia azt állítja, azt állítja, hogy Isten lesz az, aki a világnak a végét elhozza. Ezt állítja, vagyis kereken tagadja a hagyományos világvég elképzeléseket. Nem. Ezek a hagyományos elképzelések három fő típusba sorolhatók. Az első szerint az emberiség a túlnépesedés, aztán az ezt követő éhínség és járványos betegségek miatt fog elpusztulni. Ezt a nézetet képviselte vagy hát, találta ki egy Thomas Malthus (angolosan ejtve:) nevezetű anglikán lelkész és közgazdász a XVIII. - XIX. században, és olyan óriási hatása volt ez akkor, hogy még a mi Vörösmarty Mihályunk is így ír az „Emberek” című, egyébként monumentális, nagyon jó költeményében, így ír:
Most béke van s az ember oly
Rémítő szapora,
Tán hogy a dögvésznek egyszer
Dicsőbb legyen tora:                 
Borzalmas, igaz?
A második szerint természeti katasztrófa, valami földrengés, áradás, szökőár, vulkán kitörés, vagy más e féle okozza a világ végét. A harmadik vélekedés szerint pedig az emberiség öngyilkossága vet véget majd a világnak, a környezetrombolással, az atommal, vagy más egyéb, hasonló módon. Tehát mindenképp az ember vagy a természet vet véget a világnak, mondják. Hát nem, üzeni ezekre Isten. Ezt üzeni ezekre az elgondolásokra nagyon komolyan. Nem ezt felejtsd el, ember felejtsd el, nem így lesz. A jelen világ vége az Istentől megszabott időben jön el, ahogy olvastuk, hogy a kő emberi kéz érintése nélkül zúzza szét a történelem fémszobrát. És akkor Isten nyomban elhozza az új eget és földet, az élet új közegét. Tény az, hogy a jelenlegi földi hatalmi rendszerekből Isten nem tart majd meg semmit a világnak a végén, mert nem tud használni semmit ezekből az Ő új világában. Tehát ez OK, ez tény, de az ember, az más, az ember, az egészen más, őt Isten minden áron megakarja tartani az új, örök életre. Ezért a világ végét csak akkor hozza el, amikor már az Ő biztos megítélése szerint már mindenkinek volt lehetősége meghallani megtérésre szóló szavát, az evangéliumot. Mint Isten minden dolgának, a végnek és az új teremtésnek is rendje lesz, rendje lesz.
Kedves hallgatóim, köszönöm a figyelmüket. Dér Katalint hallották.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!