Konkoly a búza között

"Amikor mindenki aludt, jött ellensége és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott" Mt 13,25

Tegyünk le arról a reményről, mintha odáig vihetnénk, hogy egyházunkban csupa szentek lesznek. Ezt az ördög nem engedi. Velünk együtt ő is vet. Amit az ember csak akkor vesz észre, mikor gonosz vetése immár kibújt és megnőtt. Így volt ez a jó apostoloknál, Pálnál, Jánosnál és a többinél is. Akiről azt hitték, hogy hívő keresztény és hű munkás az evangéliumban, az volt a leggonoszabb lator és legádázabb ellenség. Így van ez ma is. Akiket kegyes igazaknak tartunk, azok szerzik a legfájóbb csalódást s okozzák a legtöbb botránkozást, - miközben mi alszunk s eszünkbe sincs rosszra gondolni. Csak az a vigasztaló, hogy maga Krisztus mindezt előre megmondotta. Levelében János apostol ezért vigasztalja magát efféle botránkoztatás ellen így: "Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók." Úgy szokott az lenni, hogy aminek a legjobbnak kellene lennie, az romlik a legrosszabbá. Az ördög is angyalból lett s a tanítványok egyike is elárulta Jézust. Keresztényből lesz az eretnek. Isten népéből lesznek Krisztus gyilkosai. Nincs másképp. Meg ne rémüljünk hát, mikor látjuk, hogy dudva burjánzik a búzában! Sőt annál buzgóbban végezzük szolgálatunkat, intve a híveket, hogy meg ne botránkozzanak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének című kötetéből való.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása

Déli közös ima