Dér Katalin: A Messiás 10. rész

A MESSIÁS

PRÓFÉCIÁK, A SZABADÍTÓRÓL, DÉR KATALIN MŰSORA

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Hallgatóim, ebben a sorozatunkban a legutóbbi alkalommal a Messiás születéséről szóló próféciákat kezdtük el olvasni. Láttuk, hogy ezek azért különösen fontosak, mert amikor a próféták a Messiás születéséről, egy gyermek születéséről számolnak be, akkor egyúttal a személyéről is beszélnek, az erkölcsi jelleméről is beszélnek, és hát a kilétéről, kicsoda a Messiás, erről is beszélnek a születés apropójából. Elég sok ilyen prófécia van, éppen ezért – és valamennyi ilyen, tehát a születéspróféciák mind – azok gyermekként mutatják be a Messiást, aki emberként jön a világra, ember, és ugyanakkor valamiképpen Istennel azonos vagy olyan, mint Isten, isteni tulajdonságai vannak vagy éppen Istennek a Fia, és így tovább. Tehát ember és isteni Személy egyúttal. Ilyen születéspróféciát Izajás prófétánál rögtön, szoros egymásutánban hármat is találunk, és olvasunk, éspedig a 7. fejezetben, meg 9.-ben és a 11. fejezetben, Izajás könyve. Ez a próféta, az úgynevezett első Izajás, ahogy a teológusok nevezik vagy proto Izajás, aki az elsőtől a 39.-ig fejezetig a szerzője ennek a műnek, a sugalmazott szerzője. Míg a többi, következő részt, tehát a 40. fejezettől az 54. fejezetig, azt az úgynevezett második Izajás, deutero Izajás, szerezte – a sugalmazás hatására – és aztán az 55. fejezettől a könyv végéig ismét más vagy leginkább mások, többen, azok, akik szerezték, leírták vagy elmondták az ottani próféciákat. Tehát a lényeg az, hogy ez az első Izajás, ő még a VIII. században élt Krisztus előtt, abban az időben, amikor Mezopotámia térségében Asszíria éppen felemelkedőben volt, és elkezdett nagy birodalmat építeni, és terjeszkedni a Közel-keleten. No, az ott élő kis népek erre kétségbe estek, és megoldásokat próbáltak keresni, így Izrael, a Szentföldnek az északi része, északi ország, Izraelnek a királya szövetséget kötött Szíriával – Damaszkusz főváros – tehát Szíriával, az asszír veszedelem ellen. Egy ilyen védelmi szövetség akart ez lenni. És az volt a szándékuk, – tehát Izraelnek és Szíriának – hogy ebbe bevonják a déli országrészt, Júdát is. Júda királya ebben az időben Ácház volt, aki nem hajlott a csatlakozásra és nem akart, nem volt hajlandó csatlakozni. Amire az történt, hogy Izrael és Szíria együttesen megtámadták a kicsiny Júdát, hogy így kényszerítsék bele a szövetségbe. Ez a háború 734-ben és 733-ban tartott Krisztus előtt, és az a neve, hogy Szír Efrimita vagyis Szír Izraeli háború Júda ellen. Ácház király ekkoriban 20 év körül volt. Nagyon fiatal volt, és nem is volt módjában az, hogy ő önállóan hozzon döntéseket. Tehát teljes tanácstalanság lett rajta úrrá, hogy ő most mit tegyen ebben a helyzetben, amikor az ellenséges hadak egyre közelebb nyomulnak Jeruzsálemhez. Végül úgy döntött, hogy nem csatlakozik a szövetséghez, hanem, hanem segítséget kér a közös ellenségtől, Asszíriától – amely ugye, már éppen nagyhatalommá kezd válni – Asszíriától. Ekkor találkozik Izajás próféta a királlyal. És Isten ekkor sugalmazza ezt a bizonyos három születéspróféciát, a Messiás születéséről. A történetnek a vége pedig a következő. Isten hiába tanácsolja Ácház királynak, hogy óvakodjék Asszíriától, és hogy inkább Tőle, az Úrtól kérjen segítséget. Ácház erre nem hajlandó, nem akar hallgatni Istenre, aminek a vége természetesen csakis katasztrófa lehet. Az történik, hogy Júda Asszíriának, az Asszír Hatalomnak az adófizetőjévé válik, alantasává válik. Nagymértékben elkezdenek terjedni az asszír, pogány kultuszok, a Jahve hit helyébe, meg az ezzel együtt járó emberáldozatok, sőt gyermekáldozatok, borzalom. Ácház király, gyakorlatilag bezáratta a jeruzsálemi templomot Asszíria kedvéért, sőt a Királyoknak a 2. könyve, a 16. fejezetben azt mondja, hogy a saját fiát feláldozta a bálványoknak az oltárán, borzalmas, a saját fiát. Nos, tehát Isten erre a nagyon válságos történelmi helyzetre reagál ebben a három születéspróféciában. Úgyhogy ezek a próféciák igazából történeti próféciák, szorosan a konkrét közel jövőre vonatkoznak, erre a válságra vonatkoznak, de közben Isten ígéretet tesz egy csodálatos gyermeknek a születésére. És mind a három prófécia erről a gyermekről szól. Tehát azt látjuk, hogy kőkemény kortörténeti próféciákban, ugyanakkor, Isten a Messiásról ad kinyilatkoztatást. És, ahogy mondtam minden próféciában az a lényeg, hogy ez a Messiás gyermekként jön a világra. Hiszen így kezdődik a 7. fejezetben a prófécia:

Íme a szűz fogan és fiút szül, Immánuel lesz a neve (velünk az Isten).

A 9. fejezetben azt mondja: gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk.

És a 11. fejezetben ugyanezt képpel mondja: vessző szál, kél Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Izáj, vagyis ugye Dávid édesapja, a Dávid ház sarja lesz a Messiás. Tehát mindenütt ez van, hogy gyermek lesz, gyermekként születik meg.

Na, most én nem tudok az idő rövidsége miatt mind a három próféciáról beszélni, hanem csak a középsőről, a 9. fejezetben találhatóról, azért mert mindegyik prófécia külön-külön olyan nagy súlyú, hogy énnekem kedves hallgatóim nem volna szívem összecsapni ezeket. Úgyhogy inkább kiválasztottam egyet, a 9. fejezetben, az elsőtől a 9. versig tart ez a prófécia, és azt szeretném részletezni. Persze ismerjük, mint ahogy a másik kettőt is, jól ismerjük a misékről, de most azért én felolvasnám. Tehát Izajás könyve 9. fejezet, első verstől:

A nép, amely sötétségben jár

¹A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát; akik a halál árnyékának országában ülnek, azokra világosság ragyog. ²Megsokasítod az ujjongást, megnöveled az örömet; örvendeznek színed előtt, ahogyan örvendeznek aratáskor, és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják. ³Mert összetöröd terhes igáját a vállára nehezedő botot, és sanyargatójának pálcáját, mint Midián napján. ⁴Mert minden dübörögve menetelő katonacipő és minden vérben megforgatott ruha elégetésre kerül (el lesz égetve), tűz martaléka lesz. ⁵Mert gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk; az ő vállára kerül az uralom, és így fogják hívni a nevét: Csodálatos Tanácsos (tehát tanácsos, nem tanácsadó), Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme. ⁶Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királysága fölött, mert megszilárdítja azt és megerősíti azt joggal és igazsággal, mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.

Eddig tehát a prófécia. Nagyon sok minden fontos dolog lenne itt, de kettő a lényege. Két dolgot szeretnék kiemelni, ami a próféciának a lényege. Az egyik az, hogy ez kiábrázolja, előre vetíti a megváltásnak a teljes menetét, 700, majdnem 800 évvel korábban. A másik döbbenetes dolog pedig, hogy ugyancsak 7-800 évvel korábban, egy pontos, hajszálpontos, precíz földrajzi leírást ad Jézus Krisztusnak, a Messiásnak a működési területéről, ez egy földrajzi leírás, hogy hol fog működni, döbbenetes.

Tehát a prófécia úgy kezdődik, hogy örül a nép, örül a nép, azért, mert ugye megszabadult, és ennek az örömnek a végső oka, a legmélyebb oka az, hogy egy gyermek születik, gyermek születik nékünk. Ez a gyermek ugye, aki születik, ember lesz, ez világos, de közben olyan felség címeket ad neki a próféta, amelyek csak Istenre vonatkozhatnak. Négy ilyet olvasunk, Csodálatos Tanácsos (majd ezt megfogom magyarázni), Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, és Béke Fejedelme. Hát ez a négy vonás, ez körülírja vagy lerajzolja a megváltásnak az egész lényegét. Úgyhogy, kezdem akkor, végig megyünk a négy isteni vonáson. Az első azt mondja, hogy ez a gyermek Csodálatos Tanácsos lesz. Nem tanácsadó, mert nem arról van szó, hogy az embernek, hogy nekünk ad tanácsot valamilyen nehéz helyzetünkben, vagy ha tanácstalanok vagyunk, mert ugyan ez is igaz, de ezt nem nevezném úgy annyira csodálatosnak, azonban nem erről van szó. De, kezdem ott, hogy ha erről az isteni gyermekről négy vonást akarnék mondani, amelyek az isteni jellegét leírják, négyet, és nem ötöt vagy nyolcat, akkor hogy kerül ide ez az egész tanács dolog, ez miért olyan fontos, és főleg miért van a felsorolásunknak az első helyén, rögtön az élén, mint, ami kvázi a legfontosabb? No, tehát nem arról van szó, hogy nekünk ad tanácsot a Messiás, habár ez is igaz, hanem ugye, érezzük, amikor olvassuk, hogy azért ennél sokkal magasabb szinten van ez az egész prófécia, mint, hogy nekünk a kis dolgainkban tanácsot ad a Messiás. Tehát ez egy magasabb, egy spirituálisabb szinten van ennél. Valóban, Zakariás prófétánál a 6. fejezet 12. és 13. versében olvasunk, egy titokzatos mennyei tanácskozásról, amelyet a próféta így nevez, hogy a béke, a békesség tanácskozása, és ezen, írja a Seregek Ura meg a Csemete tanácskoznak. Tehát köztük folyik a tanácskozás, Isten, a Seregek Ura meg az Ő Fia, a Csemete, ők megtanácskozzák a mennyben a megváltásnak a tervét, ez a békesség tanácskozása, hogy hogyan lehet Istent az emberrel, az embert az Istennel kibékíteni. Hiszen ugye, kedves hallgatóim, ha belegondolunk ugye, ugye ez világos, hogy Isten a megváltást nem a Fiú akarata ellenére, vagy akarata nélkül akarta véghezvinni, hanem ők ketten megtanácskozzák, valamikor az idő kezdete előtt vagy nem tudom mikor, megszövik ezt a tervet, kikovácsolják a megváltás tervét, ők ketten, a Seregek Ura és a Csemete. Na, ezt tényleg joggal mondja a próféta, hogy ez Csodálatos Tanácsos, tehát az, aki Istennel megtanácskozza a megváltás tervét. Hát, ugye ez nem más, mint a megváltás művének első lépése, a terv. És teljesen világos, hogy Isten, aki mindenkinek szabad akaratot adott, hát majd nem fogja pont a Fiától ezt megtagadni, hanem a Fiú ebbe szabad akarattal beleegyezik. Na, most ezután következik a megvalósítás, terv már megvan, jöhet a megvalósítás a második jelzőben. Azt mondja, Erős Isten, a gyermek Erős Isten vagy Erős Isten lesz. Ez magyarul mit jelent, annyit jelent, hogy ez a gyermek, aki itt majd megszületik ez Isten Ereje lesz, Isten Ereje lesz, arra, hogy minket tudjon üdvözíteni az Isten. Hát micsoda erő kellhetett ehhez kedves hallgatóim, amikor totálisan, teljesen lehetetlennek tűnt, hogy az embert valaha is meg lehet szabadítani, mert a bűn olyan mélységekre hatolt a természetében, hogy ez lehetetlennek tűnt. Tehát ezért azt mondja, hogy Isten Ereje, erre a megváltásra. Egyébként, pedig szóról szóra ugyanazt mondja itt a próféta, amit a Római levélben a Pál apostol is mond, az első fejezet 16. versében. Ami úgy kezdődik, hogy: „Nem szégyellem az Evangéliumot – hát az Evangélium, az kicsoda, nem más, mint, Jézus Krisztus, a jó hír, az örömhír, a megváltásnak a hírei, Jézus Krisztus – tehát azt is mondhatná Pál, és én így is folytatom: Nem szégyellem a Krisztus Jézust, mert Isten Ereje Ő mindenkinek az üdvözítésére, aki hisz. Látjuk, ugyanazt mondja, hogy Isten Ereje, Erős Isten, és Isten csak így, a Fiú áldozata árán tud minket megmenteni, és Őneki nincs más Ereje az üdvözítésre, csak a Fiú. No, hát ha ez megvan, akkor lássuk, hogy ebből mi következik, az embernek az örök élete. Bizony ám, jön is rögtön a harmadik jelző, azt mondja, hogy a gyermek az Örökkévalóság Atyja. Na, most ez megint micsoda? Ugye, eddig az egész prófécia egy gyerekről szól, és egyébként is van a Fiúisten, meg van az Atyaisten, és ezeket nem kell összekeverni, abból csak a baj van, teológiai gubancok csőstül, meg Szentháromságbeli viták, amelyektől zeng az egész Egyháztörténet. Szóval, miről van itt szó? Arról van szó, hogy ez a gyermek úgy Atyja az Örökkévalóságnak, hogy az eredete, ahogy egy Atya eredete a gyereknek. Tehát, hogy Ő az örök életnek a forrása, ez a gyermek. És aztán jön az utolsó, a negyedik jelző a gyermek a Békének a Fejedelme, Béke Fejedelme. Ugyanis ez az örökkévalóság, amiről az előbb szó volt, ez azt jelenti, hogy Istennel közösségben élt, harmonikus élet, ahol, tehát, amit a béke ural. Mert harmonikus az élet Istennel közösségben, ez az igazi béke. Tehát nem a háborúnak a hiánya, az, hogy most éppen nincsen háború, hanem a bibliai „salom” fejezi ezt ki, amikor nincs is ok a háborúra. Mert az emberiség, az harmóniában él Istennel, akik üdvözültek. Ez olyannyira így van, hogy a prófécia – zseniális kép – azt fejezi ki, hogy a háborús kellékekre soha többet nem is lesz szükség, nem is lesz háború soha, mert nincs rá ok. Ezért, tehát a katonaruhákat, meg a bakancsokat, meg a fegyvereket, meg minden katonai felszerelést elégetnek a próféciában, tűzre vetnek a próféciában. Na, hát így beszél az Isten kedves hallgatóim, miközben pedig ebben az időben háborúk dúlnak ugye, az egész Szentföldön. Csodálatos Tanácsos, aki eltervezi Istennel a megváltást. Erős Isten a mi üdvözítésünkre. Az Örökkévalóság Atyja, az örök élet forrása, és a Béke Fejedelme. Ez a négy vonás mit mond nekünk? Nemcsak azt mondja, hogy a gyermek isteni Személy, mert ilyen tulajdonságai vannak, hanem tartalmazza a megváltásnak a nagy ívű tervrajzát is, a nagyléptékű vázlatát is, ez a négy dolog. No, hát ez az egyik hatalmas prófécia itten. A másik pedig az, hogy tulajdonképpen a prófécia nem is itt kezdődik, hanem még a 8. fejezetnek az utolsó versében, a 22-es versben, ezt is felolvasom, bocsánat a 23. versben:

A korábbi időben Isten megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét. De az utolsó időben megdicsőíti a Tengerhez vezető utat, a Jordánon túli vidéket, meg a pogányok Galileáját. És akkor itt kezdődik, hogy: A nép, amely sötétségben jár – tehát ez a nép, akiről itt beszél, annak nagy világosság támad. Tehát, ahogyan Isten korábban bizonyos térségeket a Szentföldön belül megalázott, úgy ugyanezeket az utolsó időben majd megdicsőíti. Na, most nézzük, hogy – tehát Zebulon földje, Naftali földje, Tenger útja, Jordánon túli vidék, és a pogányok Galileája. Kérem szépen, hát mit keres itt ez a sok-sok földrajzi név? Miért kell ez ide egyáltalán? Mert mit írnak le ezek, de nagyon pontosan? Jézus működési területét, földrajzilag pontosan, fő működési területét. Hát mondom sorban, Zebulon és Naftali, ezeknek a törzseknek a területe északon volt Izrael területén, sötét elpogányosodott vidék, sőt Galilea két szomszédja volt ez nyugatra illetőleg északra, tehát Galilea közelében, ez az egyik. A Tenger útja, ez a következő, hát a Genezáreti tavat mondták tengernek a zsidók, és vagy Galileai tavat másik nevén, ezt nevezték tengernek. Hát, Jézus ugye e körül járkálva szedegeti össze az Ő tanítványait, akik ottan halásznak. Ezért mondja úgy, hogy a Tenger útja, az út, amelyik körbe vezet a parton, és ott járkál Jézus, és szedi össze a tanítványait. Utána azt mondja a Jordánon túli vidék, tehát a Jordántól keletre. Bizony Jézus át-átment időnként oda, hogy csak egy példát mondjak a gerázai megszállottat, Ő ott gyógyította meg a Jordánon túli vidéken, szörnyen elpogányosodott térség. És végül a pogányok Galileája azt mondja. Hát, ezt nem kell magyaráznom, Galilea. Tehát Jézus fő működési területét írja le, és nem elég neki egy, hanem mindjárt öt földrajzi megjelölést ad, hogy nehogy el tessenek téveszteni, hogy az olvasó nehogy eltévessze, hogy igen, itt fog fellépni a Messiás. Itt kezd működni, és élete nagy részében itt is működött Jézus, nem Jeruzsálemben, nem a szent déli országban, a papok, főpapok meg Leviták, meg írástudók honában, hanem a sötét északon, amelyik több évszázada el volt pogányosodva, tele volt pogányokkal. 7-800 évvel előbb, mint ez bekövetkezett, ezt leírja öt földrajzi fogalommal, óriási, kedves hallgatóim. Én legalább is el vagyok bűvölve ettől.

Na, most kedves hallgatóim a kérdés az, hogy Jézus tudta-e magáról mindezt, ezeknek a próféciáknak az értelmét? Hogyan értette meg, hogyan vonatkoztatta ezeket magára, vagy a látszólag ellentétes próféciákat, hogy Ő a Messiás Isten Fia és Emberfia, hogy Oroszlán és áldozati Bárány, hogy szenvedő Szolga és Király, hogy legyőzött, mégis győzedelmes? Hogy rendezte ezt le magában? Milyen volt Jézusnak az önképe? Erről lesz szó a következő alkalommal. Nagyon érdekes, várom akkor is kedves hallgatóimat.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!