Dér Katalin. A Messiás 7. rész
A MESSIÁS
PRÓFÉCIÁK, A SZABADÍTÓRÓL, DÉR
KATALIN MŰSORA
Dicsértessék
a Jézus Krisztus! Kedves Hallgatóim, a messiási próféciákról szóló
sorozatunkban ma a Biblia legelső jövendölését olvassuk a Teremtés könyv 3.
fejezetének 14-es és 15-ös versében, amely rögtön egy messiási jövendölés.
Tartalma Isten reményt nyújtó szava a bűnbeesett első emberpárnak. Tehát a
bűnbeesés után vagyunk, s akkor olvasom, Teremtés könyve 3. fejezet 14-es és
15-ös vers:
14Ekkor az Úristen így szólt a
kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és földi vad között. A
hasadon járj, és port egyél életednek minden napján. 15Ellenségeskedést vetek közéd és
az asszony közé, a te sarjad és az ő sarja közé. Ő széttiporja a fejedet, te pedig
a sarkába marsz.”
Ezt
a két verset hagyományosan ősevangéliumnak nevezzük. És valóban evangélium ez,
az evangélium első megfogalmazása. Tartalmazza az örömhír minden lényeges
elemét. Három igazságban foglalható össze ez a lényeg. Az első, hogy a kígyó és
az ember, a rossz és a jó, a sátán és Isten erői között a küzdelem ebben a
világban örökké tart majd. Második, ebben a harcban a gonosz végül vereséget
szenved. És harmadik, legyőzője az asszony sarja lesz, magyarul ember, ember
lesz, akit a kereszténység kezdettől az ember Jézussal, az Istenember, Jézus
Krisztussal azonosít. Jellemző Isten pedagógiájára, tapintatára, egész irgalmas
lényére, hogy az emberpár vétke után a beszédét nyomban ezzel a jó hírrel
kezdi. És csak utána a 16-os verstől kezdve sorolja fel a bűnesemény tragikus
következményeit, amelyektől az élet egyetlen zuga sem marad érintetlen ezen túl
el egészen a 19. versig, addig, hogy az ember élete végén visszatér a porba,
amelyből vétetett. Tragikus kilátások, ám, de, mindezt megelőzi az ígéret, az
ősevangélium, az örömhír, amely nélkül nem volna értelme semminek, az embernek,
az egyénnek, az életnek, a történelemnek, semminek. Isten erői, és a kígyó,
sátán erői közötti harc tehát rögtön a Szentírás elején megjelenik. És
ugyanerről szól a Szentírás vége is, a Jelenések Könyve, annak is a 12.
fejezete, amely szorosan kapcsolódik az ősevangéliumhoz. Ugyanaz a kettő
tartalma, ugyanazok bennük a szereplők, a kígyó, az asszony, meg az asszony
sarja, ugyanaz. Tehát az egész Bibliát ez az élet-halál küzdelem, és a jó végső
győzelmének az ígérete fogja át, keretezi elöl és hátul. És ez pedig nem hagy
kétséget aziránt, hogy ez a küzdelem, a jó meg a rossz között, ez univerzális
lesz. Mégpedig két értelemben is. Egy, hogy a teljes történelemben végig, a vég
korig tart. Hiszen ugye a Jelenésekben is a sárkány, az asszony és a sarj
harcáról szóló látomás a 12. fejezet után rögtön a 13. fejezetben feltűnik a
végidő két baljós alakja, a két fenevad, a sátán két csatlósa, az antikrisztus
és annak a prófétája. Hogy mindenkit, akit csak tudnak, a sátán imádására
bírjanak rá minden eszközzel, akár erőszakkal is. A küzdelem tehát univerzális
az időben. De, másrészt univerzális úgy is, hogy mindenki a részese, nincs
kivétel, minden ésszel bíró, és szabad akarattal bíró ember beletartozik vagy
az egyik vagy a másik táborba, Isten vagy a sátán táborába. Igen, és azt is
tudjuk, hogy a harc itt a földön egyenlőtlen, mert a gonosz erői a földön
erősebbek, hiszen gátlástalanok. Mert a rossz természete az, hogy saját magától
burjánzik, növekszik, és gátlástalanul használja az erőszakot, az álcázást, a
megtévesztést és más hasonló fegyvereket. Azonban itt megígér Isten egyelőre
kettő dolgot. Egy, hogy Ő gondoskodik övéinek a védelméről, még hozzá sokféle
eszközzel. És kettő, garantálja, hogy végül a jó erői győznek majd ebben a
küzdelemben. Csak hogy, csak hogy, sem a bűn, sem a harc a jó meg a rossz
között az nem a földön kezdődik, nem a földön. Volt ennek egy titokzatos
előzménye, még a bűn földi megjelenése előtt. Erről is a Jelenések 12.
fejezetéből értesülünk, ahol a 7. verstől azt olvassuk, hogy ez a harc a
mennyben tört ki először. Az Istenhez hű, meg az ellene lázadó angyalok között,
tehát ez egy angyalharc volt. Az Istenhez hű erőket Mikáel arkangyal vezette, a
gonosz angyalokat pedig, a később sátánnak nevezett angyal. Na, most miután a
gonosz angyal, a sátán erői a mennyben vereséget szenvedett, szenvedtek, ő
levettetett a földre, tehát sátán. És ekkor a célja módosult, és ez a lényeg
most a mi szempontunkból. Mert égi veresége után a sátán belátta, hogy Isten
hatalmát nem veszélyeztetheti, és ezért a legkedvesebb teremtményét, az embert
igyekszik most már, azóta is, elhódítani és elrabolni Istentől. Ám, amit az
ősevangéliumban Isten elmond, abból a kígyó, a sátán már ekkor tudatára ébred
annak, hogy az ember, tehát az asszony sarja, aki egyelőre titokzatos emberi
lény, emberi lény, ez legyőzi őt. És az égi veresége után a földön is vereséget
fog szenvedni, halálos sebet kap, és végső kárhozata bizonyossággá lesz. Mondja
is a Jelenések Könyve 12. fejezet, 12-es vers: a sátán tudja, hogy kevés ideje van.
Ezért a végső időkben a vesztesek
értelmetlen, esztelen őrjöngésével dühöng, és pusztít. Hát, nagyon úgy tűnik,
hogy a jelenünkben már ez éppen folyik. Na, most a helyzet a következő, az
első bűn abban állt, hogy az ember nem Istent, hanem önként és szabadon a sátánt
választotta, és vele a halált, a halált. Amikor a sátán, a kígyó, vagy a
kígyósátán megkörnyékezte az embert, akkor viszont Isten nem lépett közbe. Hát
miért nem? Azért, mert az Ő elve a szabadság, a szabad akarat, és nem alkalmaz
kényszert, meg erőszakot, de még a sátán ellen sem, soha. Hanem Isten azt
akarja, hogy az ember szabadon válassza Őt, nem kényszerből. És, hogy ő, maga,
az ember küzdjön meg a sátánnal, mert hisz ő adta magát a hatalmába, a sátánnak
szabadon. Hát, ezt így kívánja Isten igazságossága. Ez az egyik dolog, hogy
Isten nem támad rá közvetlenül a sátánra, nem él teljhatalmával vele szemben,
hanem az embernek kell megvívnia ezt a harcot, akit a prófécia asszony magvának
nevez. Ez az egyik dolog, de a másik, egy abszolúte létfontosságú igazság az,
hogy a rossz nem emberi eredetű dolog. A bűnnek a földön csak a látható része
jelent meg. És ezért az ember nem is tudja önmaga, saját erejéből végérvényesen
megszűntetni a rosszat. Mert hiszen forrása, a sátán, az embernél magasabb
intellektusú lény. És hogyha az ember ezt nem fogja fel, hanem azt gondolja,
hogy a rossz, az egy tisztán földi, emberi eredetű dolog, ezért az ember tudja
megsemmisíteni is. Na, hát, ha ezt gondoljuk, az történelmi tragédiák sorához
vezetett, eddig is. Itt volt például Marx, ő azt gondolta, hogy minden rossz
oka a kizsákmányolás, emberi dolog. Ezért a rossz megszűntetése az ember
kezében van, ugye forradalommal, osztályharccal. És mi lett belőle? Láttuk,
láttuk, katasztrófa. Embermilliók halálához, nyomorához vezetett, gulágokkal,
éhínségekkel, és hát tudjuk. Egyszóval, tehát egy sajátos kettősséget látunk
itt, a rosszat, a rosszal szemben a harcot az embernek kell megvívnia, mert ő
választotta a sátánt, a kígyót Isten helyett. Ugyanakkor nem Isten nélkül kell
ezt a harcot megvívnia. Hanem a harc a rosszal szemben csak az Isten és az
ember valami különleges együttműködésével folyhat le. Pontosan erről szól az
ősevangélium. Tehát Isten nem hagy egyedül küzdeni. Hanem az történik, amit Pál
a római levél 16. fejezet 20-as versében – egy nagyon különös, bizar képpel
fejez ki, amikor ezt mondja – a béke Istene eltapossa a sátánt a ti lábaitok alatt.
Hát ez meg mit jelent? Azt jelenti, hogy a lábatokat nektek kell rárakni a
kígyó fejére szabad akarattal, de Isten lesz az, aki a Fia által, Jézus
Krisztus által majd eltapossa ezt a sátánt. Igaz? Tehát megvan ebben az ember
része, és megvan az Isten része. Erről később még lesz szó. Tehát ez egy
borzasztóan fontos összefüggés, ezért szeretném még egyszer elmondani. Mivel az
ember maga adta oda magát a sátánnak, hát neki is kell legyőznie a sátánt, és
Isten ezt helyette megtenni soha nem fogja, mert ellenkezne igazságosságával.
Ám, de, mivel a bűn meg a rossz nem földi, nem emberi, hanem angyali, égi,
sátáni eredetű – az angyalok okozták először – a lázadó angyal pedig sokkal
hatalmasabb, mint az ember, ezért az ember a saját erejéből Isten nélkül nem is
tudja őt legyőzni, nem is tudja a rosszat kiiktatni az életéből, a világából, a
történelméből. És a példákból jól tudjuk, hogy valahányszor ezzel
kísérletezett, az eredmény, az mindig egy sokkal iszonyatosabb katasztrófa
lett, mint amilyen a kiinduló helyzet volt. Tehát az egyedüli megoldás Isten és
az ember különleges együttműködése, és ebben áll az ősevangélium lényege, ezt
mondja el.
De
először még nézzük, hogy kik is a szereplők: a kígyó, meg annak sarjai, meg az
asszony és az asszony sarja. Ezek természetesen a Jelenések Könyve 12. fejezet
alapján azonosíthatók. És eszerint a kígyó egyértelműen azonos a sátánnal, mert
azt olvassuk a Jelenésekben, ott a 9. versben, hogy ama bizonyos ősi kígyó, a
sátán levettetett az égből. Vagyis az a bizonyos, aki már az Édenkertben ott
volt, az a kígyó nem más, mint maga a sátán. Hát, ez teljesen világos. A sarjai
pedig azok, akik a sátánt követik, sőt oly annyira hasonulnak a gonoszhoz,
azonosulnak a rosszal, hogy Jézus egyenesen a sátán gyerekeinek mondja őket,
amikor a János evangéliumban, 8. fejezet, 44-es vers, azt mondja, egyes
embereknek, hogy: ti sátán atyátoktól származtok, ő a ti atyátok. Lássuk az
asszonyt. Az asszony, ő három személyt foglal magában egyszerre. Vagyis Isten
három szinten szerez ellenségeskedést az emberben a rossz iránt. Az asszony
először is Évával azonos, természetesen, hát, ő az, aki ott van, jelen van az
esetnél, és Isten beszédét közvetlenül ő hallja, Éva. Éva asszony sarja pedig,
az asszony sarja minden ember, Ádám és Éva minden leszármazottja. Tehát ez azt
jelenti, azt mondja az ősevangélium, hogy Isten mindenkiben szerzi az
ellenségeskedést a rossz iránt. Ez pedig nagyon egyszerűen szólva a
lelkiismeret. Addig próbálkozik ember, Isten, ameddig megmásíthatatlan
ellenállásba és visszautasításba nem ütközik. Ezt ő tudja mikor. És ekkor aztán
végleg vagy ideiglenesen abbahagyja a próbálkozást, hogy az illetőben
ellenségeskedést keltsen a rosszal, a kígyóval, a sátánnal szemben. Eddig a
pontig Isten oly annyira megtesz mindent az emberért, hogy az Efezusi levélben
egy nagyon érdekes dolgot olvasunk, 3. fejezet 10-es vers azt mondja: az
angyalok az ember esetéből tanulták meg Istennek a sokféle bölcsességét, ahogy
próbál minket ugye szembe állítani a gonosszal. Csak egyet nem tesz meg Isten,
hogy nem semmisíti meg a rosszat az életünkben mi nélkülünk. Hát, ezt nem, ezt
nem. Aztán másodszor, ez az asszony természetesen Mária, aki a kígyósátán
elpusztítóját, Jézust szüli. Ezt az azonosítást erősíti a Galata levél 4.
fejezet, 4-es vers, ahol hasonló kifejezést olvasunk, azt mondja: Isten
elküldte a Fiát, aki asszonytól született. Ugyanaz, igaz? Ugyanaz. A rossz
végleges elpusztítójának éppen így, asszony sarjaként való ábrázolása, ez két
dolgot közöl. Az egyik, aki eltapossa a kígyósátán fejét, a rossznak, a bűnnek
a végső forrását, az, asszony fia, földi nő fia lesz – magyarul ember, ember
lesz. Aki Isten hathatós segítségével ugyan, de okvetlenül emberként teljesíti
a küldetését, és nem máshogy. Hát, Jézus Krisztus nem mindenható Istenként
győzte le a gonoszt, mert ha így volna, azt mondhatnánk, hogy könnyű dolga
volt, és mi nem tudjuk ugyanezt csinálni a mi életünkben. Hát, tudjuk? Nem,
nem. Tehát ember, ugyanakkor azt mondja csak asszony sarja lesz, és nem pedig
asszony és férfi sarja. Jézusnak csak édesanyja volt, vér szerinti édesapja nem,
mert Isten volt az Ő Atyja. Ez gyönyörű. No, azt mondja ellenségeskedést szerzek közted (kígyó) és az
asszony között, meg a te ivadékod és az ő ivadéka között. Tehát az
ellenségeskedést a gonosz és Jézus között szerzi Isten. És tényleg az
evangéliumokból látjuk, hogy az Isten és a sátán közötti ellenségeskedés
csakugyan Jézus életében volt a leghevesebb. A leghevesebb, már működése
legelejétől fogva. És, hát az sem véletlen, hogy az evangéliumok szerint
egyedül Jézus volt az, akit a sátán személyesen kísértett meg, ahogy látjuk a
pusztai megkísértés jelenetében. Míg más emberek nem közvetlenül a sátánnal,
hanem a szolgáival, a démonokkal találkoztak, de, Jézus közvetlenül,
közvetlenül. Hogyan végződött ez a küzdelem vagy végződik ez a küzdelem az
asszony sarja és a kígyó között? Azt mondja az írás: Ő a fejedet tiporja szét, és te pedig a sarkába
marsz. Ez egy nagyon pontos, titokzatosan pontos kép, mert azt
jelenti, hogy – figyelem – a Messiás legyőzi a gonoszt, de mert a kígyómarás
halálos, hát Ő maga meghal ebben a küzdelemben. Igen, ez a kettő, hogy a
Messiás a fejét eltapossa a kígyónak, és az közben a sarkába mar, és a mérgét
beleereszti, ez egyszerre történik. Mondhatni ugyanaz az esemény, mert Jézus
azzal győzött, hogy Istennek engedelmeskedve meghalt az emberért. Győzelme és
halála nem két dolog, hanem egyetlen aktus. Hát, nagy titok ez, valóban.
Harmadszor, szimbolikus értelemben az asszony és az asszony sarja, együtt
közösen, azonos Istennek a népével, az igaz Egyházzal, azokkal, akik zsidók,
keresztények – engedelmeskednek Isten akaratának. Hiszen az igaz Egyházat a
Biblia gyakran nevezi ugyanígy nőnek, ahogy itt, leánynak, menyasszonynak, asszonynak,
Jeruzsálem leánya – gondoljunk erre – vagy Sion leánya, vagy a vőlegény
Krisztus és a menyasszony Egyház, stb., stb., tehát rengetegszer. Vagyis, Isten
ellenségeskedést szerez, nem utolsó sorban, a sátán és az ember, és az Egyház
között, a sátán és az Egyház között. Próbálja az Egyház tagjait visszacsalni
saját uralma alá, szembe állítja velük az egész világot, a környezetüket, a
munkatársaikat, ha kell a családjukat is. És válogatottan tisztátalan,
tisztességtelen eszközöket használ, élményvallásossággal kecsegtet, meg
okkultizmusokkal kecsegtet, és, és kihasználja bizony az igaz Egyháznak a
gyengeségeit vagy a hibáit, bizony kihasználja. És hatalmas nagy sikereket
arat, ezt lássuk be kedves hallgatóim, napjainkban nagy sikereket arat. A
Jelenések Könyve már csak az asszony sarjainak a maradékáról beszél, mert úgy
megfogyatkoznak. Jézus a maga nagy apokaliptikus beszédében, szintén azt
mondja, hogy a végső időkben a hitehagyás tömeges lesz, tömeges. És a világ
végén a sátán nagyon közel áll a győzelemhez. De Isten azt ígéri, hogy nem
hagyja a maradékot elveszni, az igaz Egyházat nem hagyja elveszni, hanem a
végső győzelmet nekik adja majd, s meglátják Isten országát. Tehát akkor még
egyszer, Isten a gonosszal, a sátánnal szemben ellenségeskedést szerez az
emberben minden szinten. Tehát szerzi minden emberben – lelkiismeret, akár
hívő, akár nem hívő – szerzi a kígyó legyőzőjében, a Messiásban, Jézusban az
ellenségeskedést, és szerzi az igaz Egyházban, annak a tagjaiban. Nos, hát
kedves hallgatóim mi lesz ebből? Innen folytatom majd a következő alkalommal.
Dicsértessék
a Jézus Krisztus!
