Dér Katalin: A Messiás 2.

A MESSIÁS

PRÓFÉCIÁK, A SZABADÍTÓRÓL, DÉR KATALIN MŰSORA

Kedves Hallgatóim, legutóbb új műsorsorozat kezdődött, témája a messiási próféciák rejtelmes világa. Az első, bevezető adásban arról volt szó, hogy micsoda, mi fán terem egyáltalán ez a jelenség, mi a messiási prófécia. Hogy miért adott Isten olyan sok előrejelzést az Ószövetségben az eljövendő Messiásról, akit Jézus Krisztussal azonosítunk. És, hogy miért elengedhetetlenül fontos ma is a messiási próféciák ismerete, Jézusnak meg az evangéliumoknak a mélyebb megértéséhez. Ez volt, és ma pedig tovább lépünk.

Megnézzük, hogy milyen sajátosságok jellemzik ezeket a különös, még a Biblián belül is egészen rendkívüli szövegeket. Először is a próféciákról általában – tehát nem csak a messiási próféciákról, hanem a próféciákról általában – jó tudni, hogy alapvetően kétfélék. Vannak úgynevezett történeti, vagy perspektivikus vázlatpróféciák, és vannak pillanatkép próféciák. A történeti, vagy perspektivikus vázlatpróféciákban a próféta áttekintést ad a megváltás történetének egészéről, vagy egy-egy hosszabb szakaszáról, de mint a neve is mutatja, vázlatosan – tehát kiemelve annak döntő eseményeit, mégpedig a saját korától elindulva egészen a végső időkig. Ilyen például a Dániel könyvének 2. fejezetében található prófécia. A babiloni uralkodó, Nebukadnezar álmában lát egy monumentális szobrot, amelynek a feje arany, majd pedig lejjebb haladva ezüstből, rézből van, a lábai már vasból, és a láb-újai vas-cserép elegyéből, tehát így végződik a szobor. És akkor Dániel, aki éppen a babiloni fogságban van, megmagyarázza ezt a látomást. Eszerint a szobor a világtörténelmet ábrázolja, mégpedig nagyhatalmak egymásutánjaként jellemzi a világtörténelmet, úgy amint a fémek értéke egyre csökken, úgy lesznek ezek a nagyhatalmak is egyre silányabbak, addig, amíg Isten véget nem vet neki, véget nem vet a történelemnek. Tehát ez a prófécia a babiloni korszaktól a VI. századtól a világ végéig mutatja be vázlatosan a történelmet. A messiási próféciák azonban a másik csoportba tartoznak, az úgynevezett pillanatkép próféciák közé. Egy-egy ószövetségi elbeszélésben, vagy prédikációban, prófétai beszédben, vagy énekben – dicsőítő vagy éppen panaszénekben – egyszer csak felvillan egy ilyen pillanatnyi fényesség, egy prófécia, a megváltás tervének valamelyik részletéről, azt kinagyítva. Ez lehet a Messiás születése vagy jelleme, tevékenysége, szenvedése és így tovább, és így tovább, tehát ezek ilyenek. Na, most nézzük, hogy milyen további jellemzőik vannak a messiási próféciáknak. Az első, és legfontosabb, az, egy jellegzetes, sajátos kettősség. A legtöbb messiási prófécia egyszerre vonatkozik egy konkrét történelmi alakra, vagy jelenségre, és a Messiásra is. Mutatom ezt inkább egy példán. Ugye Ábrahám ígéreteket kapott Istentől, ezeket olvassuk a Teremtés könyvének 12. fejezetében, mégpedig három ígéretről van szó. Ábrahámnak fia születik majd, ezáltal Ábrahám nagy népnek lesz az atyja – na, ezek, körülbelül, ez a kettő nagyjából be is következett a zsidó történelem során, de a harmadik ígéret, az nem. Ez úgy szól, hogy Ábrahám, a te utódod által nyer áldást minden nép, az egész föld. Hát ez, a konkrét zsidó történelemben nem következett be, hanem a Messiás Jézusban teljesedett be, akiben valóban áldást nyert a föld minden népe. Tehát a prófécia egyszerre történeti, és messiási jelentést is hordoz. Másik példa. Tudjuk Dávid király templomot akart építeni Istennek, de Isten ezt nem akarta, és ezért Jahve küldött neki egy próféciát, ami a Sámuel 2. könyvében a 7. fejezetben található, a 12-es verstől. És az a lényege, hogy Dávid, nem te fogsz nekem templomot építeni, hanem a te fiad, majd a te utódod. És valóban, Dávidnak a fia, Salamon tényleg megépíti, az úgynevezett első templomot, ami egészen a babiloni fogságig fenn is áll. A prófécia azután beszámol a Dávid háznak a további sorsáról is, és ezzel ér véget, hogy Isten azt mondja: állandó lesz a te házad, és királyságod mindörökké a színem előtt. Nahát, ez nem teljesedett be, sem Salamonnal, sem később. Salamonnak már a halála után kettészakadt az ország egy északi részre és egy déli országrészre. A dávidi királyság történelmi értelemben lezárult, és minden volt csak éppen nem örökéletű. Tehát ez a része a próféciának, hogy mindörökké állandó lesz a te királyságod, ez csak a Messiásra, Krisztus Királyra vonatkoztatható. Sok ilyen kettős prófécia van, ezek között utoljára hadd említsem még meg a híres Izajás próféciát, Izajás próféta könyvének 7. fejezetében a 14-es verstől, ismerjük, így kezdődik: Íme, a szűz fogan, és fiút szül, és Emmánuel lesz a neve. Tudjuk, ez azt jelenti, velünk az Isten! Na, most ez a prófécia is egyszerre egy konkrét történeti ígéret, arról, hogy a nehéz helyzetben lévő Dávid ház, az nem fog kihalni, hanem az akkori királynak, Ácház királynak fia születik, és ez így is lett, Hiszkija néven lépett ő trónra 25 éves korában. De, már az, hogy ez a prófécia a végső teljesedésbe menjen nem történt meg. Mert ugye velünk az Isten, Emmánuel lesz, velünk az Isten, ez, majd csak Jézus születésével teljesedett be. Tehát ez az egyik, a második sajátosság az, hogy a messiási próféciákban van egy másik kettősség is. Ez legalább olyan fontos, mint az előző. Amikor a próféták a Messiás eljöveteléről jövendölnek, akkor egyszerre beszélnek a Messiás első, meg a második eljöveteléről, együtt, együtt vannak, egy szövegen, egy prófécián belül találhatók ezek. Miért? Hát, azért mert amikor még a Messiás eljövetele még messze volt, időben messze volt, akkor az emberi látás még nem tudta megkülönböztetni ezt a két eljövetelt. Mint, amikor mi állunk az országúton és látjuk, hogy egy autó nagyon messziről jön, és hát úgy látjuk, hogy egy autóról van szó, csak amikor közelebb ér, akkor látjuk, hogy igazából ez két autó, csak takarásban vannak. Na, valahogy így. Itt van például a 2. zsoltár, ez egy tisztán messiási prófécia, arról szól, ami azóta is folyik a világban, hogy a világ vezetői felkelnek az Úr ellen, és az Ő Felkentje ellen. Isten azonban ezt nem hagyja annyiban, és elmondja, hogy a Felkent, vagy héberül Messiás az Ő fia lesz, aki az Ő parancsolatait, az Ő értékrendjét, az Úr rendeletét hirdeti az embereknek, és ezzel hódítja meg a népeket. Ez eddig teljesen rendben van, beteljesedett Jézus Krisztusban, csakhogy van ám itt egy döccenő, mégpedig a 9. versben, ahol azt mondja a zsoltár, hogy a Felkent vasvesszővel megveri a népeket, és cserépedényként összetöri őket. Nos, hát Jézus az első adventjekor semmi ilyesmit nem csinált, hanem ez az egy kis villanás, a 9. vers, ez a második eljöveteléhez tartozik, amikor majd ítélkezni jön élőket és holtakat. Nagyon hasonló a helyzet az Izajás könyvének a 11. fejezetében. A prófécia úgy kezdődik, hogy vessző kél Jessze törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Tehát a Messiás születéséről szól, mert ugye Jessze Dávid édesapja volt, hogy a Messiás Dávid házából való lesz, de utána még hosszan jellemzi a Messiást, mint olyat, aki Szentlélekkel lesz teljes, bölcsességgel, igazsággal és méltányossággal tele személy lesz, és így tovább. De, itt is van ez a bizonyos döccenő, a 4. versben, amikor azt mondja, hogy és a Messiás megveri a földet, szájának vesszejével. Nahát, Jézus Krisztus aztán ilyet első eljövetelekor nem csinált, semmi ilyesmit. Ez, megint csak a második eljövetelére vonatkozik, amikor majd szája vesszejével – az Igével – szembesülnek az emberek, és ez rosszabb lesz mindenféle ítéletnél. Összefoglalva az eddigieket azt mondhatjuk, a messiási próféciákat két kettősség jellemzi. Az egyik az, hogy gyakran egyszerre szólnak egy történelmi alakról, és a Messiásról. A másik pedig az, hogy szintén gyakran együtt, egyszerre, egy szövegben beszélnek a Messiás első eljöveteléről, és második eljöveteléről. Hát, innen ered, alapvetően innen ered a zsidóság meg a kereszténység alapvető vallási ellentéte. A zsidóság nem tartja Jézust Messiásnak, nem fogadja el, hogy Jézus a Messiás, és ennek az a legmélyebb oka, az a gyökér oka, hogy nem veszik figyelembe, vagy nem veszik észre azt a kettősséget, amelyik a próféciákban található. Nem, hanem e helyett a Messiásnak csak egyetlen eljöveteléről tudnak. És, ezért ilyen szempontból érthetően állítják, hogy Jézus nem valósította meg mindazt, ami a Messiásról meg volt írva, hogy Jézusban nem teljesedett be egy csomó dolog, ami pedig a Messiásról meg volt írva. Jézust megölték, nem volt örök élete, tehát már ezért sem lehet Messiás. Amikor Jézus eljött, nem hozta el a békét a világra, nem kovácsoltak ekevasat a kardokból, tehát Jézus nem lehet Messiás. A választott nép nem hódította meg a földet Jahve számára, sőt őt hódították meg idegen nagy hatalmak. Egy szó, mint száz, Jézus nem lehet a Messiás, mert mindezeket nem teljesítette be. Ez az őskritika, a legősibb kritika a keresztény hit ellen. Csakhogy Jézus teljes világossággal tanította a tanítványainak meg azoknak, akik hajlandóak voltak Őt meghallgatni, hogy küldetése egy részét nem most, nem akkor hajtja végre, amikor a földre megszületik emberként. És pedig az ítélet, az, nem most lesz, nem az első eljövetelkor, hanem majd a második eljövetel idején. Lényegében erről szólnak azok a beszédei Jézusnak, melyek így kezdődnek, hogy: „Amikor majd az Emberfia eljő …” 

Azonban egy szó, mint száz, mára a helyzet természetesen úgy alakult, hogy ezt a Jézust a zsidóságnak is, a hívő zsidóságnak is valahogyan el kellett helyeznie a maga hitének a történetében, mert hiszen mégis csak a választott népnek a fia volt, az ő sarjuk, az ő vérük volt. Hát, hogyan helyezzék el Jézust? Erre egyetlen egy példát mondok. Egy XX. századi, nem olyan régen meghalt kiváló, zsidó bibliakutató, Klausner, akinek nem egy műve magyarul is olvasható, nagyon érdekesek, aki nagyon jól ismerte Jézust, ő a következőt vallotta így összefoglalva. Jézus, amikor eljött, akkor valami egészen extra, magasrendű, erkölcsi tanítást hozott, csakhogy ezt a jelen világban nem lehet betartani, hanem majd csak az Isten országában, amikor az eljön, majd ott lehet Jézus erkölcsi tanítását betartani. Ezért tehát, Jézus nem a Messiás, hanem a Messiás előképe, morális előképe. Tehát ilyen, és hasonló módon próbálja ma a zsidóság, a hívő zsidóság nagy része, aki mégis csak felnéz Jézusra, Őt valahogyan elhelyezni.

Ez volt az első két sajátosság. A harmadik pedig az, hogy a messiási próféciákban van valami csodálatos, csodálatra méltó fokozatosság. Isten egyre többet, és többet nyilatkoztatott ki a Messiásról az idők során. Hát, jellemző erre a következő. A Számok könyvének 24. fejezetében olvasunk Bálámról, aki hamis próféta volt, de Isten ez egyszer az igazságra nyitotta meg az ő száját, szinte kényszerítette, hogy az ő népéről elmondja az igazságot. És, akkor mondja Bálám a következőt, tehát számok könyvének 24. fejezet, 17-es versben: „Látom Őt – a Messiást – látom Őt, de nem most, látom Őt, de nem közel.” Tehát a Messiás nem most jön el, és nem is a közeljövőben, mondja Bálám nagyjából a honfoglalás idején. Aztán sok-sok száz év eltelt, és a babiloni fogság után, úgy az 500-as években, egy Aggeus nevezetű próféta, a 2. fejezet 6-os versében azt mondja, hogy rögtön itt van, már nagyon közel van, már jön, és mindjárt meglátjátok ezt a Messiást. Hát, hogy csak egyetlen példát mondjak erre, ez legyen a Messiás származása. Erről Isten nagyon sok kinyilatkoztatást adott. A legelsőt, még a Teremtés könyvének 3. fejezetében, az úgy szól, hogy a Messiás, aki eltapossa a kígyó fejét, a sátánnak, a rossznak a gyökerét, a kútforrását, aki eltapossa, tehát a Messiás, asszony sarja lesz, magyarul ember, ember lesz a Messiás. Egyelőre ennyit tudunk, asszony magva. De utána Isten kinyilatkoztatja, hogy Ábrahámnak a sarja lesz. Utána kinyilatkoztatja, hogy Ábrahám unokájának, Jákobnak a sarja lesz. Na jó, de hát Jákobnak 12 fia volt, akkor most melyik ezek közül, melyik lesz a Messiásnak az őse? Ezt is megmondja Isten később, hogy Júda ez a fiú, az ő törzséből, Júda törzséből származik majd a Messiás. Júda törzsén belül pedig a Dávid családjából. Tehát így jutunk egyre közelebb, először csak azt tudjuk, hogy ember lesz a Messiás, és a legvégén meg már azt, hogy Dávid családjából, konkrétan a Dávid családjából fog születni. Ugyanakkor Isten kinyilatkoztatást ad a Messiásnak a nagyon, nagyon titokzatos kettős származásáról. Ezt pedig a Mikeás prófétánál, az 5. fejezet 2. versében látjuk. Azt mondja, hogy a Messiás Betlehemben születik – ezt idáig ismerjük, és így is lett – de az egész mondat, az úgy hangzik: hogy Betlehemben születik az, aki kezdettől fogva, és elejétől fogva van. Vagyis a Messiás egyrészt örökéletű lesz – vagyis Isten – másrészt mégis születik, mint bárki ember fia az időnek meg a térnek egy bizonyos pontján, Isten lesz és ember lesz, csodálatos. Betlehemben születik az, aki kezdettől fogva, eleitől fogva van. Tehát a fokozás, fokozatosság a harmadik jellemző.

A negyedik jellemző pedig, hogy a messiási próféciák kérem szépen tökéletesek. Ezt úgy értem, hogy szó szerint teljesedtek be, és egy teljes képet adnak a Messiásról. Hát, például Péter apostol első levelében olvassuk az első fejezet 10-es versétől a következőt: hogy a próféták állandóan tudakolták, hogy mikor lesz a Messiás ideje, milyen időre vonatkoznak Istennek az ígéretei. És csodálatos módon van is egy erre vonatkozó prófécia, a Dániel könyvének 9. fejezetében a 24-es verstől, amelyik megmondja, hogy a Messiásnak mikor, pontosan mikor kell fellépnie. Ez a prófécia annyira különleges, annyira fontos és csodálatos, hogy ezzel fogjuk kezdeni, következő alkalommal ezt olvassuk majd. Tehát a messiási próféciák tökéletesek, szó szerint következtek be.

Ötödik sajátosság az, hogy a messiási próféciák, szemben elég sok bibliai szöveggel, azok világosak, teljesen világosak és érthetőek. Azért, mert Isten azt akarta, és nagyon akarta, hogy az emberek fölismerjék a Messiást, ha majd eljön. Hát, akkor ugye adódik a kérdés, hogyha ilyen világosak ezek a szövegek, akkor miért nem értette meg ezeket a zsidóság? Erről nyilván sok szó lesz még. Első körben csak annyit mondhatok, hogy nem a megértés, nem az észbeli képességek, nem az értelem, nem a felfogó képesség hiányzott ehhez, hanem az akarat, az akarás. Legalább is a Biblia egyöntetűen erről tanúskodik. Azért nem ismerték fel, hogy Jézus a Messiás, mert nem akarták, ez ilyen egyszerű, látszólag. Hát, erre panaszkodik már az Ószövetségben Jahve, azt mondja, hogy mert a szívük kemény, azért nem értenek engem, nem a fejük, nem az eszük, a szívük az akarás szerve, az, ami kemény, megkeményedett. Erre panaszkodik aztán Jézus is, amikor azt mondja, hogy hányszor akartalak összegyűjteni titeket, mint a kotlós a csibéit a szárnya alá, de ti nem akartátok. És erről panaszkodik Pál apostol, amikor ő a missziós útjai során bement a városokba, akkor mindig először a zsinagógákba ment be, és ott hirdette az evangéliumot, de nem fogadták el, és akkor azt mondta: én hirdettem nektek az igazságot, de ti nem akartátok, ezért most a pogányokhoz fordulok, mondotta, és úgy is csinált.

Végezetül pedig még hadd említsek egy sajátosságot, ami talán nem annyira fontos, mint az eddigiek, - mert azok nagyon, nagyon fontosak – azért mondom mégis, mert ez a hatodik, ez viszont mélységesen jellemző a jóságos Istennek a gondolkodására. Tudniillik vannak olyan messiási próféciák, ezeket valaki találóan, nagyon találóan anyajegy próféciáknak nevezte, amelyekben Isten egészen apró, jelentéktelennek látszó dolgokat is kinyilatkoztat a Messiásról, csakis azért, hogy mindenki, és egész biztosan felismerje. Mint, ahogy egy anyajegyről ismerhetünk fel valakit. Ilyen például Zakariás prófétánál az, hogy a Messiásnak szamárháton kell bevonulnia Jeruzsálembe. Hát, erről a bibliamagyarázók sok mindent elmondanak, de igazából különös jelentősége nincsen, hogy pont szamárháton. Az a jelentősége, hogy teljesen világos legyen, hogy Jézusban beteljesedett az Írás, még mondja is ott a szöveg, hogy azért jött Ő szamárháton, mert ez így volt megírva. Még ilyen apróságokban is igazolta Isten, hogy jézus Krisztus a megígért Messiás. Kedves Hallgatóim, innen folytatom a következő alkalommal a messiási próféciákról szóló adássorozatot.

Dér Katalint hallották. Dicsértessék a Jézus Krisztus!