"'...a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!”
SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Péter és János apostol egyszer a három órai imádság idején fölmentek a templomba.
Volt egy születése óta béna ember, akit naponta elhoztak, és letettek a templom úgynevezett Ékes-kapujánál, hogy alamizsnát kéregessen a templomba menőktől. Meglátta Pétert és Jánost, akik éppen belépni készültek a templomba, és alamizsnát kért tőlük.
Péter Jánossal együtt rátekintett, és megszólította: „Nézz ránk! Erre feléjük fordult abban a reményben, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban így folytatta: „Aranyom, ezüstöm nincs. De amim van, azt neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!”
Megfogta a béna kezét, és felsegítette. Azonnal életerő szállt a lábába, felugrott, és járni kezdett. Bement velük a templomba, járt-kelt, örömében ugrándozott, és dicsőítette Istent.
Az egész nép látta, hogy jár, és Istennek hálálkodik. Ráismertek, hogy ő az a béna koldus, aki a templom Ékes-kapujánál szokott ülni. Megdöbbentek, és nem tudták, hová legyenek a csodálkozástól, hogy ez történt vele.
ApCsel 3,1-10
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?”
Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?” Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.”
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük.
Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az írásokat?”
Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35
Gyakran beszédtéma az a gyógyítás, amit ebben a szentleckében Lukács evangelista leír. Ezt a gyógyítást egy apostol, a "Szikla", Péter viszi véghez. Vajon kizárólagos karizmája volt ez az Istentől kapott gyógyító karizma? Vajon Jézusnak csak saját tanítványaiban volt bizalma, hogy általuk csodát tegyen? Elég, ha nosztalgikusan és kicsit irigykedve olvassuk ezeket az Igéket? Lehetséges, hogy Isten valamilyen oknál fogva nem működik együtt a ma emberével?
Azt hiszem, szilárdan hiszem és vallom, hogy nem így van.
Péter és János apostol egyszer a három órai imádság idején fölmentek a templomba.
Volt egy születése óta béna ember, akit naponta elhoztak, és letettek a templom úgynevezett Ékes-kapujánál, hogy alamizsnát kéregessen a templomba menőktől. Meglátta Pétert és Jánost, akik éppen belépni készültek a templomba, és alamizsnát kért tőlük.
Péter Jánossal együtt rátekintett, és megszólította: „Nézz ránk! Erre feléjük fordult abban a reményben, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban így folytatta: „Aranyom, ezüstöm nincs. De amim van, azt neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!”
Megfogta a béna kezét, és felsegítette. Azonnal életerő szállt a lábába, felugrott, és járni kezdett. Bement velük a templomba, járt-kelt, örömében ugrándozott, és dicsőítette Istent.
Az egész nép látta, hogy jár, és Istennek hálálkodik. Ráismertek, hogy ő az a béna koldus, aki a templom Ékes-kapujánál szokott ülni. Megdöbbentek, és nem tudták, hová legyenek a csodálkozástól, hogy ez történt vele.
ApCsel 3,1-10
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?”
Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?” Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.”
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük.
Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az írásokat?”
Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35
Gyakran beszédtéma az a gyógyítás, amit ebben a szentleckében Lukács evangelista leír. Ezt a gyógyítást egy apostol, a "Szikla", Péter viszi véghez. Vajon kizárólagos karizmája volt ez az Istentől kapott gyógyító karizma? Vajon Jézusnak csak saját tanítványaiban volt bizalma, hogy általuk csodát tegyen? Elég, ha nosztalgikusan és kicsit irigykedve olvassuk ezeket az Igéket? Lehetséges, hogy Isten valamilyen oknál fogva nem működik együtt a ma emberével?
Azt hiszem, szilárdan hiszem és vallom, hogy nem így van.
Katolikus hitünk állítja és vallja, hogy a Szentírás minden szava a Szentlélek sugalmazására született, és minden mondatában a Lélek szól hozzám és hozzád és azt szólja, amit ott, akkor és személyesen nekem és neked üzen Isten.
Elég utalni a Mt 7,7-re, vagy Jn 15,16-ra.
Jn 14,12 annyira erős állítás, hogy az Egyházban nem is merjük komolyan venni. Ebben jelentős szerepe van az elterjedt hamis és képmutató alázatoskodásnak, és még mindig nem vált általánossá az a tény, hogy az Egyház a szolgáló papsággal együtt te és én, és ő és mindnyájan, akik valljuk, hogy egyedül Jézus az Úr.
"Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” Jn 16,17
Jézus több kijelentéséből rakhatjuk össze, milyen hitet vár tőlünk Jézus.
Mt 17,20-ban Jézus csak egy mustármagnyi hitet kér tőlünk., A mustármag igen kisméretű, de kézzel megtapintható, érzékelhető, valóságos, létében bizonyító erejű valóság. Ez az a mustármag, amely a mindennapokban, a Szentírás Igéiben, a személyes intim ima misztikus erejében, a szentségek vételében, a szentmise győzedelmesen tündöklő kegyelmeiben megragadható. Ennek növekedéséhez azután Isten megadja az őszi és tavaszi esőt, hogy növekedjék, erősödjön, viharálló fává növekedjék.
A másik jellemzőjét a hitnek a Mt 18,3 írja le. A gyermek hite határtalan, és töretlen, nem ismer lehetetlent, nem kételkedik,nem árnyékolják be hátsó gondolatok, nem szennyezik be érdekek.
"...most látom, milyen óriás ő.
szürke haja lebben az égen
kékítőt old az ég vizében."
József ÍAttila: Mama
Hogyan érhető el ez a hit?
Az utat már részben említettük. De elengedhetetlen része az Isten szerint való hit építésének, hogy le kell számolnunk a kisistenekkel, a bálványainkkal.
"...én az Úr, a te Istened, féltékeny Isten vagyok" 2 Móz 5,9.
De legfőképpen az EGO-nk, az, ami akadályt jelent a személyes Isten kapcsolatban. Amíg nem engedek beleszólást Istennek az életembe,Ő nem fogja rámtörni életem ajtaját.
"Nézd, az ajtóban állok és zörgetek. Aki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek és vele étkezem, ő meg velem" Jel 3,20
Ha kinyitod az ajtót, meghallod és megteszed , amire halkan, szelíden hív, a legnagyobb ajándékot adod Neki. Így tudja életedet megdicsőíteni.
Eljutottunk oda, hogy személyes és élő hiteddel fordulsz Őfelé, és nem, fog megtagadni tőled semmit. Mert Ő igérte:
"Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek" Jn 15,16
Halld meg Isten meghívását,tisztítsd meg életedet a holt cselekedetektől, és vedd fel a szolgálatot!
Meggyőződéssel hiheted, hogy Isten általad is jobbá, szebbé akarja tenni a világot!
József ÍAttila: Mama
Hogyan érhető el ez a hit?
Az utat már részben említettük. De elengedhetetlen része az Isten szerint való hit építésének, hogy le kell számolnunk a kisistenekkel, a bálványainkkal.
"...én az Úr, a te Istened, féltékeny Isten vagyok" 2 Móz 5,9.
De legfőképpen az EGO-nk, az, ami akadályt jelent a személyes Isten kapcsolatban. Amíg nem engedek beleszólást Istennek az életembe,Ő nem fogja rámtörni életem ajtaját.
"Nézd, az ajtóban állok és zörgetek. Aki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek és vele étkezem, ő meg velem" Jel 3,20
Ha kinyitod az ajtót, meghallod és megteszed , amire halkan, szelíden hív, a legnagyobb ajándékot adod Neki. Így tudja életedet megdicsőíteni.
Eljutottunk oda, hogy személyes és élő hiteddel fordulsz Őfelé, és nem, fog megtagadni tőled semmit. Mert Ő igérte:
"Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek" Jn 15,16
Halld meg Isten meghívását,tisztítsd meg életedet a holt cselekedetektől, és vedd fel a szolgálatot!
Meggyőződéssel hiheted, hogy Isten általad is jobbá, szebbé akarja tenni a világot!
Isten sóvárogva várja, hogy a munkatársa légy!
Ne várakoztasd tovább!.
