Krisztus feltámadott, Alleluja! Valóban feltámadott, Alleluja!

Elnyeletett a halál diadalra. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Korinthusi első levél 15, 55-57.

Rendkívüli és hallatlan ige, melyet ésszel felfogni soha, hanem csak hinni lehet, hogy Krisztus halott és mégis él. Úgy halott, hogy Benne a halál hal meg minden hatalmával egyetemben. Mindez pedig vigasztalásunkra szól, hogy higgyük és megértsük: a halál elvesztette minden hatalmát. Mert lám egyszer találkozott Valaki - örök hála érte Istennek - kit a halál ép úgy előfogott és megfojtott, mint más halandót, ámde a nagy tusában maga a halál kénytelen meghalni, a megölt Krisztus pedig győz örök életre.
Éppen így győzte le Krisztus a bűnt is. A saját személyében Krisztus igaz volt, csak mert mások bűnét vette magára, lett bűnössé. Ezért támad rá a bűn. S ő eltűri, hogy megragadják s keresztre hurcolják. Meghal, mintha maga követett volna el halálos bűnt. De a másoktól magára vett idegen bűn alatt oly tiszta szentség rejtőzött, hogy a bűn nem tudta azt legyőzni. Krisztus testében tehát a bűn is meghalt.
Az ördög is meg akarta mutatni Krisztuson a hatalmát. Minden erejét latba veti, hogy legyűrje. De túlerőre talál, amellyel nem bír.
Három ellenség támad rá egyszerre. Halál, bűn és ördög. S íme, mindhárom ellensége lábánál hever. E dicső győzelmet ünnepeljük ma. Minden erőnk abban van, ha Krisztus húsvéti győzelmét csakugyan a szívünkre vesszük és rendíthetetlenül hisszük.

Krisztus értem testesült meg, szenvedett és támadt fel. Ezt a megváltói művet ajánlja fel nekem, hogy üdvösségre jussak. Istentől kapott szabadságom elfogadni, vagy elutasítani azt. Ha elfogadom, Krisztus  győzelme teljesedik ki bennem, és mindennapi tanúságtevő életemmel ütöm rá a hitelesség pecsétjét. 
Nem rég beszéltem egy hitét a többi keresztény körében példásan gyakorló felebarátommal, aki azonban mereven elzárkózott attól, hogy nem keresztények előtt, a világban Jézus nevét akár csak ki is ejtse.
Jézus azt mondja: 
"Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van. Mt 10,32
De ne a félelem ösztönözzön bennünket!
Amíg nem teljes a bizalmunk Istenben, addig nem lesz akkora érték, hogy érdemesnek tartsuk kockáztatni a világi elismerést.  (ld.. gazdag ifjú). A gazdag ifjú gazdagsága lehet akár  pénz,  hatalom,  karrier, vagy bármi más.  Az a közös bennük, hogy mint kisisten, bálvány, életünknek egy darabját elfoglalja, uralja, birtokolja, és nem lehetünk szabadon Jézusé. Ez addig van így, amíg nem hiszek szilárdan, nincs még bizonyosságom Isten megingathatatlan és végtelen jóságában. Erre pedig egy határozott döntés kell, hogy Isten útján akarok járni, és élem is ezt az utat napról napra, óráról órára. A mindennapi életemet Istennel veszem körül: rendszeresen tanulmáyozom az Igét (naponta olvasom a Szentírást), rendszeresen járulok szentségekhez (szentgyónás, szentáldozás, szentmisén való részvétel). Ha Jézus mellett döntöttem, akkor életemnek minden részletében Jézusnak kell megjelennie. A keresztény életében nem értelmezhető az, hogy most "szabadságon vagyok a kereszténységből", kapcsolataimban,   megnyilatkozásaimban
azt kell keresnem, mit tenne, mondana, hogyan döntene maga Jézus. 
A világot, a bűnben eltévedt, elmerülni látszó emberiséget ezzel a hiteles, 100%-ban Krisztusnak átadott élettel lehet Jézushoz vonzani.
"Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek" Mk 16,15
Csak az az ember ébreszthet tiszteletet, aki vállalja önmagát, hitét, meggyőződését, értékeit.
Legyünk hát hirnökök, tanúságtevők, apostolok, és dicsőítsük meg Istent életünkkel.   

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása

Déli közös ima