A Messiás Dér Katalin előadásai Bevezetés

A MESSIÁS

PRÓFÉCIÁK, A SZABADÍTÓRÓL, DÉR KATALIN MŰSORA

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Hallgatóim, nagy örömmel jelenthetem be, hogy mától új műsorsorozattal jelentkezem. Címe a Messiás, témája a Messiásról, a Szabadítóról szóló próféciák rejtelmes világa.

Miért adott Isten oly sok évszázadon keresztül oly sok előre jelzést, erről a titokzatos alakról, a Messiásról? Miért jelentett ki előre számos részletet, még apró, és látszatra jelentéktelen részleteket is erről a titokzatos személyről, akit hitünk szerint Jézus Krisztussal azonosítunk. Vajon miért? És mit adnak hozzá ezek a próféciák Jézus mélyebb megismeréséhez? Miért ment feledésbe mára számos messiási prófécia, köztük egészen alapvetőek is? Miért, és miért nem értette meg a zsidóság nagy része ezeket a jövendöléseket, holott annyira világosan voltak megírva. És miért halványult el napjainkra a Messiás második eljövetelének a hite, amelyről szintén próféciák szólnak előre? Miért halványult el ez még a keresztények egy részében is? Ilyen kérdésekre meg hasonló kérdésekre keressük a választ, miközben egymás után elolvassuk a legfontosabb messiási jövendöléseket, ez lesz a sorozat.

El is kezdem rögtön. Először nézzük meg, hogy micsoda voltaképpen az, hogy messiási prófécia, mit nevezzünk messiási próféciának? Messiási próféciáról több szinten beszélhetünk, négyet fogok mondani. Az első, és legtágabb értelemben, a teljes Ószövetség messiási prófécia, amennyiben Jézus Krisztusra utal valamiképpen. Jézus maga jelenti ki többször, például a János evangélium 5. fejezet, 39-es versében, hogy az Írások egésze, tehát az Ószövetség egésze, amelyben a választott nép az üdvösséget kereste, ez mind Őróla szól. Vagy Pál apostol a 2. Korintusi levél 1. fejezet, 20-as versében kijelenti, hogy Jézusban minden, Isten minden korábbi ígérete, vagyis minden prófécia „Ámenné”, igenné lett, beteljesedett, valósággá vált. Persze az Ószövetségnek nem minden szava utal a Messiásra, hanem az egésze. Hadd próbáljam megvilágítani a különbséget, kedves, jó, szeretett professzor urunk, Rózsa Huba professzornak a példájával, amelyik olyan eklatáns, hogy az életre az ember agyába vésődött. Tehát, Tóbiás könyvében például az a mondat, hogy Tóbiás kutyája örömében csóválta a farkát, nahát, ez nem utal a Messiásra, ez nem utal Jézusra, ez nem utal semmire önmagán kívül. Az azonban, amiről a könyv egésze szól, hogy Tóbiás meggyógyította két embernek a vakságát, édesapja Tóbit testi vakságát, és menyasszonya, Sára lelki vakságát, hát ez már nagyon is Jézusra mutat. Tóbiás annak a Jézusnak az előképe ebből az egyetlen szempontból, annak a Jézusnak, aki a Világ Világossága, aki elűzi a szellemi sötétséget, meggyógyítja az ember vakságát. Úgy, hogy aki Őt megismeri már nem vak többé, látó szemmel látja a saját helyzetét is, hogy honnét jött ide, hogy miért van itt a földön, és hová tart, milyen az a mennyei örök élet, Isten közössége, ami felé az ő élete tart. Tehát, Tóbiás ilyen értelemben a gyógyító Messiás, Jézus előképe. Még egyszer ismétlem, hogy az Ószövetségnek nem minden szava utal a Messiásra, hanem az egésze. No, de az ilyen történeteket vagy az irodalmi elbeszélésekben megjelenő utalásokat, hát ezeket nem nevezzük messiási próféciáknak a szó szoros értelmében. A valódi próféciák, azok másmilyenek. Az a hallatlan csodájuk, hogy ezek szóról - szóra teljesedtek be Jézus életében, szenvedésében, halálában, föltámadásában sok-sok évszázaddal az után, hogy Isten ezeket kijelentette. Tehát szó szerint teljesedtek be, és most ez valami egészen döbbenetes jelenség kedves hallgatóim, ugyanis a valódi messiási próféciákban a legkisebb dolognak is, minden szónak prófétai értelme van. Tehát, amelyek szó szerint teljesedtek be. Itt van például Izajás próféta 11. fejezetének az eleje, egy prófécia a Messiásnak, a Szabadítónak a születéséről. És ez így kezdődik, első vers, tehát Izajás próféta 11. könyvében az első vers, így kezdődik:

Vessző száll/kél Jessze törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. És aztán kiderül a továbbiakban, hogy Ő lesz a Felkent, héberül Messiah, Messiás, görögül Christos, Krisztus, Ő lesz a Felkent. Ez a Jessze, akiről szó van Dávid király édesapja volt, tehát az a lényeg, hogy a Messiás Dávid házából származik majd. Onnan sarjad ki, mint vessző szál és hajtás. Ez egy dolog, ez a lényeg, ez a prófécia lényege, a Messiásnak a dávidi házból való származása. Ám, de, ám, de ezen túl annak a látszólagos apróságnak is van jelentősége, hogy a próféta így mondja, ez a vesszőszál, a Messiás Dávid törzsökéből születik. Törzsökéből, hát ez egy régies magyar szó, és a kivágott fa csonkját jelenti, egy holt csonkot. Vagyis a prófétai kép még azt is elmondja, - nem elég, hogy Dávid házából születik a Messiás, hanem még azt is elmondja – hogy nem a Dávid ház fénykorában születik, nem a dávidi királyok idejében születik meg, hanem a már mintegy halott tönkről, törzsökről, a családfa már elhalt fájából kél a Messiás. Akkor születik meg, amikor a Dávid háza már lehanyatlott, és nem ad többé királyokat. Na, már most ez, ez a prófécia. És pontosan így teljesedett be. Mert amikor Jézus a világra jött a választott népnek már évszázadok óta, a babiloni fogság óta, közel 600 esztendeje nem voltak Dávid házi királyai. Dávidnak mindamellett sok utóda élt, ilyen, olyan leszármazottai meg rokonai, tehát sokan éltek ilyenek Jézus korában, az első században, többségük kis emberek, meg szegény emberek. Mint, ahogy József családja, illetve Mária családja, akik Dávid házi emberek voltak, de hát, ugye kis emberek voltak. Szóval ennek a háznak a régi fénye és ragyogása sehol se lesz, mondja a próféta ezzel a képpel, sehol se lesz, amikor megszületik benne a Messiás. És lám Isten, Izajás által még ezt is elmondja nekünk. Hát, talán azért kedves hallgatóim, ahogy Pál apostol mondja, hogy Isten a gyöngében mutatja meg az Ő erejét, azért, hogy senki föl ne fuvalkodjék. No, tehát a messiási prófécia szó szerint teljesedik be, nem úgy, mint ahogy ezek az elbeszélések vagy történetek. Másodszor messiási próféciáról beszélhetünk akkor is, – persze, még mindig tág értelemben – hogyha ez nem valamilyen beszéd, hanem valamilyen jelképes cselekedet. Ilyen értelemben a zsidó áldozati liturgia egész rendszere, ez a nagyon bonyolult, kidolgozott rendszer, benne az állatáldozat, a véráldozat – hát ez, abszolút mértékben a Messiás áldozatának a pontos előképe volt. Tehát nem beszéd, hanem cselekvés. Harmadszor vannak olyan ószövetségi személyek, dolgok, események, akik, és amelyek egy-egy vonásukkal a Messiásra és az Ő munkájára, Krisztusra mutattak előre. Ilyen például Jónás, azt olvassuk, hogy amint Jónás három napig volt a cethal gyomrában, úgy kell jézusnak is három napig tartózkodnia a föld gyomrában. Hiszen valóban meghalt, eltemették, és föltámadása előtt megjárta az alsó világot, az alvilágot, a seolt, és prédikált a holtaknak. Aztán ilyen előkép Ábel, a testvére Káin által megölt, ártatlan áldozat. Ilyen előkép Noé, aki bárkát épített, amint Jézus meg az Egyház hajóját, mind a ketten azért, hogy menekülést kínáljanak, az egyik a vízözönből, a másik, Jézus pedig a bűnözönből – a bűn uralta világ zavaros áradatából kínál megoldást az Egyházzal. Vagy ilyen előkép prófécia volt az égből szállott kenyér, a manna a pusztában, az eucharisztia előképe. Az átkelés száraz lábbal a Vörös tengeren, a víz a keresztség vize általi megszabadulás előképe. És így tovább, tehát rengeteg ilyen személy vagy dolog, vagy esemény van, ami a Messiásra mutat előre. És a negyedik, és utolsó, hogy végezetül vannak a tulajdonképpeni messiási próféciák, és ezeket fogjuk olvasni a mostani sorozatunkban. A szó szoros értelmében messiási próféciáknak azokat az ószövetségi szövegeket nevezzük, amelyekben Isten ígéretet tesz arra, hogy Szabadítót küld az embernek, egy titokzatos személy, a Messiás által, egy. És kettő pedig, kinyilatkoztatást ad erről a személyről, a születéséről, a jelleméről, a szolgálatáról, a szenvedéséről, a haláláról, sőt a föltámadásáról is. Tehát ezek a tulajdonképpeni messiási próféciák. No, de nagyon, nagyon fontos, hogy az ember ne nevezzen ki önkényesen valamit messiási próféciának, amit az Ószövetségben olvas, mert ebből csak hatalmas szellemi zűrzavar támad. Éppen ezért van itt egy szempont, vagy kritérium. Tehát, kizárólag az tekinthető az Ószövetségben messiási próféciának, amelyet az Újszövetség ilyennek ismer el, amelyikre hivatkozik mondván, hogy ez meg ez azért történt, hogy beteljesedjék ez meg ez az írás, tehát amelyikre hivatkozik, vagy amelyet idéz, csak ezek. És ilyen értelemben, ilyen szó szerinti értelemben a messiási próféciáknak a száma úgy 200 meg a 300 között van valahol. Na, most ezek biztosan, hitelesen messiási próféciák. De, vajon mi garantálja ezt? Hát az, hogy maga Jézus minősítette és nevezte ezeket hitelesnek, Ő maga beszélt ezekről a tanítványainak. Gondoljunk elsősorban az emmauszi tanítványok jelenetére, a Lukács evangélium 24-es fejezetében. Ekkor először ennek a két tanítványnak, utána pedig a 12 tanítványának beszélt erről, éspedig három dolgot tett. Először sorra vette a prófétákat Mózestől kezdve mind azt ami a teljes Ószövetségben, a Tórában a prófétáknál, és nem utolsó sorban, – sőt nagyon előkelő helyen – a zsoltárokban Őróla megvolt írva, Őróla, ezeket sorba vette. Másodszor kijelentette, – nagyon határozottan – hogy ezeknek be kellett teljesedniük az Ő életében, és személyében. És harmadszor pedig, mondja Lukács, megnyitotta az elméjüket, hogy mindezt megértsék. Tehát ezeknek a messiási próféciáknak, amelyeket az Újszövetség idéz, hivatkozik, ezeknek a hitelessége abszolút garantált, maga Jézus garantálja ezt.

Most tovább lépnék, és azt kérdezném, hogy vajon miért létezik ez a jelenség egyáltalán, a messiási prófécia. Egy, és kettő pedig, hogy mi, ma miért olvassuk ezeket a több ezer éves próféciákat, mi a jelentőségük ezeknek, mit várunk, mit remélünk tőlük? Hát, osszuk kétfelé a kérdést, miért létezik messiási jövendölés egyáltalán, amikor pedig Isten a választott népnek szigorúan megtiltotta, hogy pogány jövendőmondókhoz és jósokhoz forduljon. Az ok, ennek az oka – tehát, hogy Ő miért adta ezeket – nagyon egyszerű, és ugyanakkor nagyon, nagyon mély. Amos próféta könyvében a 3. fejezet 7-es versében található meg, ez is egy prófécia, prófécia a próféciáról, szóval nagyon érdekes, egyetlen egyszerű mondat, idézem:

„Az Úr, az én Uram nem tesz semmit anélkül, hogy ki ne jelentené titkait szolgáinak, a prófétáknak.” Na, hát ezt még egyszer, ez nagyon fontos alapelv, és rávilágít Isten jellemére: „Az Úr, az én Uram nem tesz semmit anélkül, hogy ki ne jelentené titkait szolgáinak, a prófétáknak.”  Azért ugye, hogy az ember felkészüljön a várhatóra, hogy elhelyezze magát a jövendő tükrében, ehhez igazítsa lelkületét, hitét, reményét. Ennyire mélységesen tiszteli az embert a Jóisten, szóval hihetetlen. Krisztusról pedig, aki az Ő legfontosabb mondanivalója, hát különösen sok próféciát jelentett ki előre, gyakorlatilag Jézus működésének minden mozzanatáról prófécia szól, Ő Istennek a legtökéletesebb kijelentése, és azért nagyon fontos Őt felismerni. A 2. Törvénykönyv 18. fejezetében a 15-ös verstől van egy hallatlanul fontos prófécia, azt mondja Isten, hogy Ő prófétát küld majd a jövőben, még pedig egy Mózeshez hasonló prófétát, és aztán hozzáteszi: Na, Őt hallgassátok, Őt hallgassátok! Hogy élet halál Őt hallgatni, mert aztán a prófécia így végződik, hogy aki nem hallgat rá, hát számon kéri azt rajta az Úr. Tehát ez az ok, Isten mindent előre meg akar nekünk mondani.

Tehát ez rendben van, de vajon mi ma miért olvassuk ezeket a több ezer éves próféciákat, miután egy részük már régen beteljesedett, tudniillik azok, amelyek a Messiás első eljövetelére vonatkoztak, azok már ugye Jézusban beteljesedtek. És Isten ezeket azért adta, hogy az Ő népe, tehát hogy, gondoskodjon arról, hogy az emberek biztosan fel tudják ismerni azt a Messiást, ha majd eljön, azért adott ilyen rengeteg kijelentést Róla. Na, de hát ez már megtörtént, akkor miért olvassuk őket mégis? Három okot mondanék erre. Az első az, hogy nagyon, nagyon növeli a bizalmunkat Istenben, hogyha elgondolkodunk róla, hogy ez maga, ez a jelenség, ez egy csoda. Már az is csoda volna, hogyha mindezek a messiási próféciák egyetlen embertől származtak volna, aki így leírja ezt az alakot. De nem, sok száz év alatt sok nagyon különböző személyiségével, származásával, műveltségében, foglalkozásában egészen-egészen különböző ember prófétált a Messiásról, akik persze egymást egyáltalán nem ismerték, és ugyanazt mondják, mind ugyanazt. Ez a kép harmonikus, amit ők együtt a Messiásról adnak, és tökéletes, tehát erről a titokzatos személyről olyan tökéletes képet, hogy mindenki fölismerhetné. Hát ez, olyan példátlan, és hihetetlen csoda, hogy csak úgy lehet, hogyha Isten műve a dolog. Tehát egyrészt ezért olvassuk, mert fantasztikus csoda. Másrészt azért olvassuk ma ezeket, mert ezek ismerete nélkül, garantálom, az Újszövetség sem érthető meg, az evangéliumok mélységi dimenziója az szinte elenyészik, az olvasásunk felületes lesz, vagy éppen hamis. Mondok egy példát, itt vannak a napkeleti bölcsek, – ugye Jézus születésekor – nos, ők megkérdezik Heródest, hogy hol kell a Messiásnak megszületnie. Hát kérdezem én, ez a Heródes ugyan miért nem csodálkozik, sem az írástudók, akiket ő összehív, hogy feleljenek, ezek miért nem csodálkoznak azon, hogy most jöttek el ide ezek a bölcsek, hanem nem, megjegyzés nélkül közlik, a júdeai Betlehemben kell születnie. De, hát miért nem kérdezik meg a bölcseket, hogy miért éppen most jöttetek, miért nem kérdezik meg: Bölcsek honnan tudtátok, hogy ennek a Messiásnak épp most kell megszületnie? Nem kérdeznek semmi ilyet, miért nem? Mert ők is tudták. Ismerték, évre pontosan, még pedig egy prófécia alapján, Dániel 9. fejezetének 24-es versétől kezdődő prófécia alapján, tudták azt, hogy a Messiásnak mikor kell föllépnie nyilvánosan, ebből kitudták számítani, hogy körülbelül mikor kell megszületnie. És ezért volt olyan hatalmas Messiásvárás az első században, még hozzá nem csak a zsidók, hanem a pogányok körében is, mint amilyenek ezek a napkeleti bölcsek, vagy hát csillagászok voltak. Azért, mert akkor már a zsidóság nagy része szétszóratásban élt, diaszpórában, a pogányok közé szétszórva. Nagyrészük már így élt, és hát nyilvánvaló, hogy beszéltek a pogányoknak is az ő hitükről, az egy Istenről, Jahvéról, meg a Szentírásról. Na, ez az egyik dolog. Másik, hogy az Ószövetségnek a görög fordítása a Septuaginta akkor, amikor Jézus született, akkor már nagyjából 300 éve készen volt, hát bárki eltudta olvasni, mert akkor a görög volt a világnyelv. És nagyon világos nyomai vannak például a római irodalomban, amelyik Jézussal kortárs, hogy a görög nyelvű Ószövetséget, ezt a Septuagintát egyes pogányok is bizony olvasták és ismerték. Úgy, hogy ennek alapján érthető, hogy ilyen óriási Messiásvárás volt. És érthető, hogy nem kérdezte se Heródes, se az írástudók a napkeleti bölcseket, hogy miért pont most jöttek, mert tudták, ismerték ezt a Dániel féle próféciát. Tehát ennyit arról, hogy a messiási próféciák ismerete nélkül bizony az Újszövetséget sem úgy értjük meg, ahogy kellene. Harmadszor, van még egy oka annak, hogy ma is olvassuk ezeket a próféciákat, ez egy általánosabb ok. És pedig az a helyzet, hogy ma a próféciák ismerete szinte teljesen elenyészett, aminek a mélyén az van, hogy az ember maga akarja megoldani a nagy problémáit, maga akarja a világot megjavítani egyedül, élhetőbb, biztonságos hellyé tenni ezt a világot. Még keresztények is nagyon sokan azt várják, hogy Isten országa majd szép lassan beépül e világnak a rendszerébe, amely ez által egyre jobb, és jobb lesz. És hát, ma látjuk, hogy ez nagyon, de nagyon nincsen így, nem így van. De, hiába látjuk ma, mégsem fordulunk a próféciák felé, hogy hát, hogy is lesznek akkor ezek a dolgok. Pedig nem véletlen ám az, hogy Isten nyomban az első bűn után, Teremtés könyv 3. fejezet, 15-ös versben kijelentette, megmutatta, hogy az embernek Megváltóra van szüksége. Mert a helyzet az, hogy Isten nem alkuszik meg, nem köt kompromisszumot a bűnnel, nem teheti. Másrészt a bűnre hajló természettel rendelkező ember pedig nem képes maga megoldani a bűn problémáját, csak úgy, hogyha Istenhez fordul segítségül. Hogy ezt hogyan és miként kell megtenni, erről adnak tanítást a próféciák, és különösen is a messiási próféciák. Úgy, hogy kedves hallgatóim a következő alkalommal ezeknek a messiási próféciáknak a jellemző vonásairól fogok beszélni. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Dér Katalint hallották. 

Ezúton is nagyon köszönjük Medveczky Gábornak az előadások rögzítését és megküldését.