Napi Ige Január 7. péntek

 2016. január 8. – Péntek

   Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott  maga előtt. Megesett a szíve  az
   embereken, mert olyanok voltak,  mint a pásztor  nélküli juhok. Ezért  sok
   mindenre kezdte őket tanítani.  Későre járt már  az idő, amikor  odaléptek
   hozzá tanítványai, és  figyelmeztették: „A  vidék elhagyatott,  az idő  is
   eljárt.  Bocsásd  el  őket,  hogy  a  környékbeli  tanyákra  és   falvakba
   mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!” Jézus azonban így  válaszolt:
   „Ti adjatok nekik enni!” Azok megjegyezték: „Talán menjünk kenyeret  venni
   kétszáz dénárért, hogy  elláthassuk őket?” Erre  Jézus megkérdezte:  „Hány
   kenyeretek  van?   Menjetek,  nézzetek   csak  körül!”   Körülnéztek,   és
   jelentették: „Öt kenyerünk  és két  halunk.” Ekkor  meghagyta nekik,  hogy
   csoportokban telepítsék le  mindnyájukat a zöld  gyepre. Le is  telepedtek
   százas és ötvenes csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két
   halat, föltekintett az égre, és  hálát adott. Majd megtörte a  kenyereket,
   és tanítványainak  adta,  hogy osszák  ki.  A két  halat  is  szétosztotta
   valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még  tizenkét
   kosarat szedtek tele  a kenyér és  a hal maradékából;  pedig ötezer  férfi
   evett a kenyérből.
   Mk 6,34-44

Amikor  imáinkban odavisszük felebarátaink fájdalmait, veszteségeit, életük tragédiáit az Úr elé, és kérjük Isten irgalmasságát rájuk,  Imádkozunk értük, és gyakran úgy érezzük, hogy nevetségesen kicsiny az a támogatás, segítség, amit saját erőnkből adhatunk, látva a kiáltó szükséget, ínséget. És akkor Ő megszólal, és mondja: ti adjatok nekik enni, ti adjatok vígasztalást, erőt, új távlatot.  És sokszor meghökkenünk erre. Én? De miből, Uram? Ha jól számolom, ezer embert kéne megetetnem egy kenyérrel, és 2500 -an kéne jóllakjanak fél hallal, amikor én olyan gyarló, bukdácsoló ember vagyok?
Mindaz, amim van, azáltal részesül áldásban, hogy kész vagyok megosztani másokkal. De ehhez nekem kell felajánlanom azt a kicsit, de nekem is kedveset, (nem a felesleget), amiről kész vagyok lemondani. 
Utalnék it az ószövetségi áldozatokra, melyek tárgyául eredetileg a legjobbat, a legegészségesebbet, a legszebbet ajánlották fel az Örökkévalónak. 
Jézus tanítványai sem voltak tökéletesek, Jézus mégis rajtuk keresztül, általuk tett csodát. Nekem se kell várnom semmiféle jelre!  A tegnapi evangéliumban  halljuk Jézus ajkáról az Örömhírt, amit hirdetnünk kell: "Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!"

Nekem kell tehát elindulnom, kezdeményeznem életem mindennapi helyzeteiben,  kinyilvánítanom szeretetemet, felajánlanom azt a keveset, amim van,   és szilárdan bízhatok benne, hogy Isten bőségesen megsokasítja, megáldja.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása