Napi Ige: hétfő
Isten teremtett
Az Istennek Lelke teremtett engem és a Mindenhatónak lehellete adott
nékem életet.
Jób könyve 33, 4.
Hiszem, hogy Isten teremtménye vagyok. Ő adta s tartja is fenn
testemet, lelkemet, életemet, minden tagomat, érzékeimet, eszemet és
értelmemet. Ad ételt, italt, ruhát, feleséget, gyermeket, cselédet,
házat, udvart s minden teremtményt használatunkra bocsát.
Szolgáltatja a napot, holdat, csillagokat, nappalt, éjszakát,
levegőt, tüzet, vizet, földet és minden rajtavalót, madarat, halat,
gabonát, - mindenféle állatot. És növényt. Aztán, ami még a
testi javaknál is több: jó kormányt, békét, biztonságot. Tanuljuk
hát meg e hitvallásból, hogy egyikünk sem önmagától vette s
tartja fenn az életet. Mindaz, amit felsoroltunk e szóban nyer
összefoglalást: "Teremtő."
Ki mondhatná el, mily kevesen hiszik mindezt?! Elmegyünk mellette.
Halljuk, mondjuk, de nem gondoljuk meg az értelmét. Mert, ha szívből
hinnénk, aszerint élnénk is. Nem hencegnénk makacskodva és
pöffeszkedve, mintha magunktól volna mindaz, amink van s nem
kívánnánk, hogy az emberek hódoljanak, mint ahogy e boldogtalan
kerge világ cselekszik. Ennek az igének meg kellene minket aláznia
és döbbentenie, - ha hinnénk. Mert mi naponta bűnözünk
szemünkkel, fülünkkel, kezünkkel, testünkkel, lelkünkkel,
pénzünkkel, javainkkal és mindenünkkel, amink csak van. Gyakoroljuk
hát e hitcikket naponta. Forgassuk szívünkben és el ne felejtsük.
Hogy mindenben meg tudjuk látni Isten atyai szívét s irántunk való
véghetetlen szeretetét. Ettől melegszik fel s gyúl hálára a szív,
hogy tudjon minden ajándékkal Isten dicsőségére élni.
Óh vajha ezer nyelvem volna
S angyalokéval érne föl,
Mindegyik versenyezve szólna
Teljes szívemnek mélyiből
Dicséretedre, Istenem,
Ki annyi jót művelsz velem.
