Aki befejezi az építkezést
November 28.
Adventben az ünnepre készülődve nem tudjuk kihagyni a kérdést: hogyan is áll a mi "lelki házunk"? Mi maradt meg azokból a tervekből, abból a lelkesedésből, ami bennünk volt, amikor elkezdtük az "építkezést"? Talán éppen az elmúlt karácsonykor született meg a fogadalom: több csönd, több ima kell az életemben, és több szeretetet sugárzok majd a körülöttem lévőknek. Aktívabb lesz közösségi életem, sok-sok lelki olvasmány kerül a kezembe... Vajon megvalósult-e ezek közül bármi?
Ebben a belső építkezésben sok minden rajtunk is múlik, a mi elhatározásunkon, erőnkön, kitartásunkon. Az adventi időszak erről is szól: mi az, ami elválaszt, ami sekélyessé tesz a hétköznapokban? Ami miatt leépülök lelkileg, ami eltávolít a céljaimtól. A mai igénk azonban arra is tanít: az építkezést Isten fejezi be. Ő maga kegyelmének igéjével teheti teljessé mindazt a "lelki építkezést", ami bennünk elkezdődött, és ami valóban egész életünkön át tart. Áldott az, aki nem áll ellen Isten hitét és életét alakító munkájának!
"Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében." (ApCsel 20,32)Beköltöztünk. Sokkal később, mint ahogy terveztük, de még így is annyi volt a hiány, hiszen nem voltak még ajtók, redőnyök, konyhaszekrény, sütő. Hova siettek? - kérdezték sokan. Furcsán néztek ránk a rokonok, ismerősök, pedig ez már a sokadik határidő volt. Valami miatt mindig csúszott az építkezés: eltűnt a kivitelező, vagy éppen rosszul rakták le a parkettát, sőt még több bosszúság adódott menet közben... Nem akartunk tovább várni, inkább elviseltük, hogy a birtokbavétel után is tovább folytatódnak a munkálatok. Nem sikerült tökéletesre a kezdet, igazuk lett azoknak is, akik pesszimista módon megjegyezték: "Egy építkezés ilyen: nem fogjátok befejezni, nem lesz soha tökéletes." Valóban: egy építkezést soha nem lehet igazán abbahagyni, új problémák, új igények keletkeznek, vagy éppen amortizálódik, ami korábban elkészült. És sokszor igazak a közhelyek, hogy tönkremennek házasságok, beleroppannak családok, mire végre beköltözhetnének a vágyott új otthonba.
Adventben az ünnepre készülődve nem tudjuk kihagyni a kérdést: hogyan is áll a mi "lelki házunk"? Mi maradt meg azokból a tervekből, abból a lelkesedésből, ami bennünk volt, amikor elkezdtük az "építkezést"? Talán éppen az elmúlt karácsonykor született meg a fogadalom: több csönd, több ima kell az életemben, és több szeretetet sugárzok majd a körülöttem lévőknek. Aktívabb lesz közösségi életem, sok-sok lelki olvasmány kerül a kezembe... Vajon megvalósult-e ezek közül bármi?
Ebben a belső építkezésben sok minden rajtunk is múlik, a mi elhatározásunkon, erőnkön, kitartásunkon. Az adventi időszak erről is szól: mi az, ami elválaszt, ami sekélyessé tesz a hétköznapokban? Ami miatt leépülök lelkileg, ami eltávolít a céljaimtól. A mai igénk azonban arra is tanít: az építkezést Isten fejezi be. Ő maga kegyelmének igéjével teheti teljessé mindazt a "lelki építkezést", ami bennünk elkezdődött, és ami valóban egész életünkön át tart. Áldott az, aki nem áll ellen Isten hitét és életét alakító munkájának!
Szerző: Szántó Enikő
