Napi Igék július 3. péntek
Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben.
Jn 20,24-29
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: ,,Láttuk az Urat!’’ Ő azonban így szólt: ,,Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!’’ Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: ,,Békesség nektek!’’ Azután azt mondta Tamásnak: ,,Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!’’ Tamás azt felelte: ,,Én Uram és én Istenem!’’ Jézus erre azt mondta neki: ,,Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.’’
A mai Ige csodálatosan megmutatja, hogy mennyire hitetlenek, kételkedők, evilág gyermekei vagyunk, és megmutatja Jézus pedagógiáját: gyengéden magához hív, és megfürdet az Ő igazságában. Pár napja olvastuk a vérfolyásos asszonyt, ahol Jézus kérdésére az apostolok kezdenék kioktatni a Mestert, hogy a tömegben ne kérdezzen olyan butaságot, ki ért hozzá. Amikor Jézus eljövendő szenvedéséről kezd beszélni, Péter nagy okosként kioktatja. János és Jakab az égből lehívott tűzzel akarja kiirtani a szamariai falu lakosságát. Ők szentekké lettek. Sok küzdelemben, sok elbukáson keresztül.
Mert a szentség nem az ájtatoskodásban kezdődik és végződik. A szentség az önmagam elégtelenségének a belátásával kezdődik, a bűnbánattal és a bukásokkal, verejtékes véres küzdelmekkel folytatódik. A szentség nem glóriaviselés, hanem töviskoszorúviselés.
Jézus megengedi, hogy szembesüljünk saját gyengeségünkkel azért, hogy ki tudjuk mondani:
Uram, szükségem van Rád! Nem tudok, és ha jól belegondolok, nem is akarok élni nélküled.
S bár tudom, hogy még hetvenhétszer el fogok bukni, de akkor is fogom a ruhád szélét, és nem engedlek el többé!
Jn 20,24-29
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: ,,Láttuk az Urat!’’ Ő azonban így szólt: ,,Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!’’ Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: ,,Békesség nektek!’’ Azután azt mondta Tamásnak: ,,Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!’’ Tamás azt felelte: ,,Én Uram és én Istenem!’’ Jézus erre azt mondta neki: ,,Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.’’
A mai Ige csodálatosan megmutatja, hogy mennyire hitetlenek, kételkedők, evilág gyermekei vagyunk, és megmutatja Jézus pedagógiáját: gyengéden magához hív, és megfürdet az Ő igazságában. Pár napja olvastuk a vérfolyásos asszonyt, ahol Jézus kérdésére az apostolok kezdenék kioktatni a Mestert, hogy a tömegben ne kérdezzen olyan butaságot, ki ért hozzá. Amikor Jézus eljövendő szenvedéséről kezd beszélni, Péter nagy okosként kioktatja. János és Jakab az égből lehívott tűzzel akarja kiirtani a szamariai falu lakosságát. Ők szentekké lettek. Sok küzdelemben, sok elbukáson keresztül.
Mert a szentség nem az ájtatoskodásban kezdődik és végződik. A szentség az önmagam elégtelenségének a belátásával kezdődik, a bűnbánattal és a bukásokkal, verejtékes véres küzdelmekkel folytatódik. A szentség nem glóriaviselés, hanem töviskoszorúviselés.
Jézus megengedi, hogy szembesüljünk saját gyengeségünkkel azért, hogy ki tudjuk mondani:
Uram, szükségem van Rád! Nem tudok, és ha jól belegondolok, nem is akarok élni nélküled.
S bár tudom, hogy még hetvenhétszer el fogok bukni, de akkor is fogom a ruhád szélét, és nem engedlek el többé!
