Hetvenszer hétszer...
Július 6.
Pattanásig feszülő idegeinknek olykor elég egy félreértelmezhető
szó, egy ferde nézés vagy egy szájhúzogatás, és máris
"egymásnak esünk", vagy éppen ellenségnek könyveljük el a
másikat. Képesek vagyunk felfújni dolgokat, és aztán jönnek a nagy
kijelentések, hogy soha többé nem békülök, nem szólok hozzá,
felejtsen el engem örökre. Pedig ha békétlenség van a szívünkben,
akkor nem úgy mennek még a hétköznapi dolgaink sem, ahogyan azt
elképzeltük vagy elterveztük. Óhatatlanul ott lappang valahol a
mélyben az ismerős érzés, hogy nem jó ez így, mégis nehezünkre
esik kezdeményezni, megtenni az első lépést a másik felé.
A mi Urunk arra tanított minket, hogy "hetvenszer hétszer" is meg kell
tudni bocsátani felebarátunknak. Ő ebben élen járt. Gondold végig,
hányszor néztek Jézusra ferde szemmel, hányszor mellőzték,
gúnyolták, de ő nem fordított hátat az ellenségeskedőknek, hanem
szelíden, türelmesen terelgette őket az Isten útjára. Arra az
útra, amely ma is talán ugyanúgy tele van tövisekkel,
nehézségekkel, kellemetlenkedőkkel, mint akkor, amikor ő itt járt
közöttünk. Sőt az emberek érzései sem változtak, ma is ugyanolyan
esendőek, perlekedőek, haragtartóak, mint annak idején. De Jézussal
elérkezett közénk az Isten országának egy darabja, és ő
megmutatta, hogy vele lehet másképpen is élni. Lehet megelégedni a
kevéssel, legyen az akár jó szó vagy egyéb; lehet kezet nyújtani
annak, aki az öklét rázza feléd, vagy éppen szidalmaz, rágalmaz.
Lehet békében kelni és feküdni, mosolyogni és segíteni akkor is,
ha nem kapsz semmit cserébe, még egy "köszönöm"-öt sem. Lehet, mert
ő ma is arra tanít, hogy csak így lehet falakat bontani, életeket
megvidámítani, békességben élni. Ha ma éppen olyan helyzetben
vagy, amikor próbára teszik a türelmedet, vagy nem érted, hogy mivel
szolgáltál rá mások feléd irányuló indulatára, ahelyett, hogy
"beszólnál" valakinek, nézz Jézusra, és kérd tőle az erőt ahhoz,
hogy hittel, derűsen tudj továbbmenni azon az úton, amelyre téged is
meghívott, és amelyen téged is kísér nap mint nap.
Szerző: Blázy Árpádné
"Ő, a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében..." (Ef 2,14)
Pattanásig feszülő idegeinknek olykor elég egy félreértelmezhető
szó, egy ferde nézés vagy egy szájhúzogatás, és máris
"egymásnak esünk", vagy éppen ellenségnek könyveljük el a
másikat. Képesek vagyunk felfújni dolgokat, és aztán jönnek a nagy
kijelentések, hogy soha többé nem békülök, nem szólok hozzá,
felejtsen el engem örökre. Pedig ha békétlenség van a szívünkben,
akkor nem úgy mennek még a hétköznapi dolgaink sem, ahogyan azt
elképzeltük vagy elterveztük. Óhatatlanul ott lappang valahol a
mélyben az ismerős érzés, hogy nem jó ez így, mégis nehezünkre
esik kezdeményezni, megtenni az első lépést a másik felé.
A mi Urunk arra tanított minket, hogy "hetvenszer hétszer" is meg kell
tudni bocsátani felebarátunknak. Ő ebben élen járt. Gondold végig,
hányszor néztek Jézusra ferde szemmel, hányszor mellőzték,
gúnyolták, de ő nem fordított hátat az ellenségeskedőknek, hanem
szelíden, türelmesen terelgette őket az Isten útjára. Arra az
útra, amely ma is talán ugyanúgy tele van tövisekkel,
nehézségekkel, kellemetlenkedőkkel, mint akkor, amikor ő itt járt
közöttünk. Sőt az emberek érzései sem változtak, ma is ugyanolyan
esendőek, perlekedőek, haragtartóak, mint annak idején. De Jézussal
elérkezett közénk az Isten országának egy darabja, és ő
megmutatta, hogy vele lehet másképpen is élni. Lehet megelégedni a
kevéssel, legyen az akár jó szó vagy egyéb; lehet kezet nyújtani
annak, aki az öklét rázza feléd, vagy éppen szidalmaz, rágalmaz.
Lehet békében kelni és feküdni, mosolyogni és segíteni akkor is,
ha nem kapsz semmit cserébe, még egy "köszönöm"-öt sem. Lehet, mert
ő ma is arra tanít, hogy csak így lehet falakat bontani, életeket
megvidámítani, békességben élni. Ha ma éppen olyan helyzetben
vagy, amikor próbára teszik a türelmedet, vagy nem érted, hogy mivel
szolgáltál rá mások feléd irányuló indulatára, ahelyett, hogy
"beszólnál" valakinek, nézz Jézusra, és kérd tőle az erőt ahhoz,
hogy hittel, derűsen tudj továbbmenni azon az úton, amelyre téged is
meghívott, és amelyen téged is kísér nap mint nap.
Szerző: Blázy Árpádné
