JERIKÓ MISSZIÓ

December 27. "Jézus Krisztus mondja: Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek." (Jn 15,16) Sokan vannak, akik Jézus barátainak tartják magukat. Karácsonykor ugrásszerűen megnövekszik a számuk. A barátságunk nem Jézuson múlik. Ő a leghívebb barát! Elköteleződését a vérének szerződésével pecsételte meg. Így mondja: "Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja a barátaiért." (Jn 15,13) Mi vagyunk a gyenge és sérülékeny láncszemek. Júdások és Péterek vagyunk. Sőt még talán náluk is romlottabbak, amikor sárosan, lelepleződve, megszégyenülve nem tartunk bűnbánatot, hanem a bűnt, az árulást, a tagadás szennyesét addig mosogatjuk és magyarázzuk, amíg Jézus kereszthordozó barátait is felülmúljuk. Így van ez az elvilágiasodott egyházban. Jézus világosan kijelenti: "Nem

Kedves Testvérek! Megértéseteket kérjük az igen hosszú hallgatásért a levelezőlistán. A zarándoklatról szeretnénk egy rövid összegzést készíteni. Mindenekelőtt Istené a dicsőség, az érdem és a hálaadás! Ő akarta, tervezte, és megvalósította, kiegészítette a mi hiányosságainkat, egybeillesztette a fogaskerekeket, hogy épülhessen Isten Országa. Csodálatos látni és megtapasztalni, ahogyan így megnyilvánul Krisztus testében, az Egyházban napról napra. Hála Istennek, hogy mindannyiunkat apostoli szolgálatra hívott, és gazdagított, bátorított egymás által. felmutatva a belénk rejtett csodálatos talentumokat. Szívből jövő köszönet a  plébánosoknak, polgármestereknek, az áldozatos munkát vállaló helyi szervezőknek, akik meghallották és elfogadták a szívükben Isten hívását. Istennek hála hosszú azok  listája, akik kiemelten  nagy munkát végeztek: Pácz Gábor országos főszervező,  Csillik László a pécsi karizmatikus testvérekkel, Cseh Péter atya médiaszervező,  a lelkes sopronk

December 26. "Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk." (Zsid 2,1) Egy keresztyén testvérünk szemléletesen ír arról, hogy korunkban mennyi minden megnehezíti a Krisztussal való kapcsolatunkat, mennyi minden eltereli a figyelmünket a lényegről. Valóban könnyen elsodródunk, ha bele nem kapaszkodunk Isten szavába. Pál apostol három napig gyalogolt Jeruzsálemből Cézáreába. Nem hallgatott közben zenét, sőt a helyi híreket sem figyelte a rádióban. Csak a természet vette őt körül: fák, virágok, állatok. Éjjel takarójába bújva a csillagos eget kémlelte. Hogyan is gondolhatott volna másra, mint Istenre, mindezeknek a Teremtőjére? ... Ma már nem gyalog mennénk, hanem autóval utaznánk Cézáreába. Lázasan figyelnénk a forgalmat, esetleg lebonyolítanánk közben néhány telefont... Egy-egy szabálytalanul előző kocsi vezetőjére talán még cifrát is mondanánk, vagy legalábbis gondolnánk. Ingerülten, feszültséggel tele érkeznénk meg, nem nagyo

December 25. "A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik." (Lk 2,20) Ma végy példát a pásztorokról. Egyszerűen azért, mert pontosan azt az üzenetet mondták el Máriának és Józsefnek, amit az angyaloktól hallottak. Nem tettek hozzá semmit, nem színezték ki, nem éltek vissza megbízásukkal, nem gondoltak nagyot magukról, egyszerűen csak átadták az üzenetet, amellyel megbízták őket, majd Isten dicsőítve visszatértek otthonukba. Te is így szoktál tenni? Csak azt adod tovább, amivel megbíztak, és csak annak, akinek szánták? Tisztában vagy szavaid erejével? Tudod, hogy mindannak, amit kimondasz, lehet jó vagy rossz hatása is? Vagy csak legyintesz, és azt gondolod: "Ó, ez csak pár jelentéktelen szó volt, nem nagy ügy." Ha így gondolkodsz, tévedsz! Vedd fontolóra, hogy szavaidnak igen komoly hatásai lehetnek. Szavainkkal nagyon mélyen megsebezhetünk másokat: "Van, akinek a fecs

December 24. "[Az Úr angyala ezt mondta Józsefnek: Feleséged, Mária f]iút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből." (Mt 1,21) Ha csak kimondjuk ezt a szót, máris megrohannak az érzések, emlékek, várakozások. Nincs még egy napja, estéje az évnek, amely érzelmileg ennyire telített lenne. Jól is van ez így. A színházi előadásokon van egy kivételes, semmivel össze nem hasonlítható pillanat. Közvetlenül az előadás kezdete előtt a lámpákat eloltják, a nézőtér lassan elcsendesül, csak néhány reflektor világítja meg a függönyt. Mi, nézők tudjuk, hogy a következő pillanatban felgördül a függöny, és az eddig láthatatlan színpad láthatóvá válik, s a következő órákban olyan történet fog lejátszódni, amely nemesít, gazdagít. A karmester felemeli a pálcáját, megvárja, amíg mindenki rá figyel, és teljes lesz a csend. Akkor int a zenekarnak, és elkezdődik a zene. Ráhangolódás, rákészülés nélkül nem lenne olyan ünnepélyes a nyitány. A szentest

Hálásan megköszönve Marikának, megosztom Veletek a közelmúltban a budapesti Szent István Bazilikánál  Dobszay Benedek ferences tartományfőnök atya által szervezett "Az Úr adjon nektek békét! Gitáros flashmob a békéért videoját: http://youtu.be/-DGzHCfmv5k

Az ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim legelején. Ülök az ágyban és egy pár száraz, öreg kéz összefogja az enyéimet. - Mondd, kisfiam... És én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága simogatott, az est zsongított, az álom a szemem körül járt, és én mondtam az imát, és gyönge gyermeki képzeletemmel felemeltem lelkem az Istenhez. Később - a diákévek kamaszos rohanásában - az ima a templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet. Ekkor már nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. A kivilágosodó értelem szavakat keresett, melyek újak, szépek voltak és csak az én örömömet, bánatomat, kérésemet vitték az Örökkévaló elé. Aztán jött az előbbi világégés és mindig mélyen megrendített az imára zendült kürtök rivalgása s a térdre hullt harctérre induló századok halálos csendje, aho

Azon a télen gyönyörű hóeséssel közeledett a karácsony. Az egész falut betakarta a szikrázóan fehér lepel. A vaskályhát pirosra fűtöttük az iskolában, s az egyetlen tanteremben békés nyugalomban csomagoltuk mi, gyerekek az ezüst diót. A tanító úr mosolyogva sétált közöttünk, gyönyörködött az általunk készített fenyőfadíszekben, melyeket néhány nap múlva hazaviszünk, hogy otthon meglepjük vele szüleinket karácsonykor. Csendben voltunk, elmerültünk gondolatainkban, tervezgettük, hogyan visszük haza a kis fenyőfát az erdőről, milyen aprósággal lepjük meg szüleinket, testvéreinket. Váratlanul Tóth Marci szólalt meg: -Tanító úr, Páros Jancsiéknak nem lesz az idén karácsonyfájuk. Az édesapja megrokkant a bányában, az édesanyja el sem tud mozdulni mellőle, s ott van a négy kistestvére is. A tanító úr arca elkomolyodott. Amikor befejeződött a tanítás, szokás szerint az ajtóig kísért bennünket. Jókedvűen, mint a kiszabadult kiscsikók, dobálóztunk az iskola előtt a hóban, nem akaródzott

December 20. "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." (Lk 2,14) Egy mese arról szól, hogy amikor a mennyei angyalkórus Betlehem mezején zengte: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség", az egyik kis angyal hirtelen elhallgatott. És bár csak egyetlen hang némult el a kórusban, mégis megzavarta az egész harmóniát. A körülötte állók is elbizonytalanodtak, és a mennyei énekkar megzavarodott. Az egyik főangyal magához intette a kis angyalt, és megkérdezte tőle: - Miért hallgattál el? - Az így válaszolt: - Én akartam énekelni. Egészen addig énekeltem is, hogy "dicsőség a magasságban Istennek". De amikor az következett, hogy "és a földön békesség", akkor összeszorult a torkom. Egyszerre eszembe jutott, hogy mennyi békétlenség van az emberek között. Évszázadokat, évezredeket láttam magam előtt, háborúkat, ahogyan népek ölik egymást. Láttam veszekedő férjeket é s feleségeket, szüleik ellen lázad

 December 9. "Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" (Mk 4,38) Vajon a tanítványok hitének vagy hitetlenségének története ez? Létezhet-e a hit bizalom nélkül? Hiszen a tanítványok az életveszélyes helyzetben végül Jézushoz fordulnak, de úgy tűnik, mintha nem nagyon bíznának abban, hogy törődik velük, és mindenképpen megmenti őket. Persze amikor észreveszik, hogy Jézus fáradt, és mélyen alszik, mint bármelyik ember, nehezen látják meg benne az Isten Fiát. A vihar pedig csak egyre erősödik. Éppen azok a pillanatok, amikor valódi veszélybe kerülünk, tükrözik leghűségesebben hitünk természetét. Mi a legelső tennivalónk? Hová, kihez fordulunk? Az életösztön ahhoz fog hajtani, akit akár tudatosan, akár tudattalanul is a legbiztosabbnak tartunk. Ilyenkor nincs idő a kegyesség álcázására, cirkalmas imádság megfogalmazására. Ilyenkor kiáltani kell, akár csak ennyit: "Mester, nem t

November 30. "Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka..." (Ef 2,8) "... nem emberi teljesítmény, jó szándék következménye üdvösségünk, hanem Isten ajándéka. Isten legnagyobb ajándéka a szalmán heverő és rongyokba csavart kicsiny gyermekkel érkezett közénk. Az ő világrajöveteléről szóltak úgy az angyalok, hogy "üdvözítő született ma nektek". Üdvözítő, aki mindent megtesz üdvösségünkért, aki által kegyelmet találunk Isten előtt, békességben részesülünk, és az örök élet reménységét kapjuk. 320-as számú énekünk is a kegyelemből ajándékul kapott üdvösséget hirdeti, amelyhez az ember semmit sem tud hozzátenni, csak hálával elfogadni. "Eljött hozzánk az üdvösség, / Mely kegyelemből árad; / Jóra nincs bennünk tehetség, / Erőnk hiába fárad. / De a hit Krisztusra tekint..." Isten nagyvonalú ajándékaként az üdvösség részeseivé válunk, ami elkezdődik földi életünkben, és folytatódik, kiteljesedik az örökkévalóságb

 2015. november 28. – Szombat    Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Vigyázzatok, hogy  el    ne  nehezedjék  szívetek  tobzódásban,  részegeskedésben  és  az   evilági    gondokban. Így  majd nem  ér készületlenül  benneteket az  a nap.  Mint  a    csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát  és    imádkozzatok   szüntelenül,   hogy   megmeneküljetek   attól,   ami   majd    bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.”    Lk 21,34-36 Kedves Testvérek! Ha elolvassátok a fenti Igét, utána imádkoztok a Szentlélekhez, majd figyeltek a Lélek vezetésére és hangjára, megnyílik az Ige szava és értelme számotokra.  Mit mond  ez az Ige Neked? Itt, ma, és személyesen Neked? Örülnék, ha megosztanád, azt, amit kaptál!

November 28. "Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében." (ApCsel 20,32) Beköltöztünk. Sokkal később, mint ahogy terveztük, de még így is annyi volt a hiány, hiszen nem voltak még ajtók, redőnyök, konyhaszekrény, sütő. Hova siettek? - kérdezték sokan. Furcsán néztek ránk a rokonok, ismerősök, pedig ez már a sokadik határidő volt. Valami miatt mindig csúszott az építkezés: eltűnt a kivitelező, vagy éppen rosszul rakták le a parkettát, sőt még több bosszúság adódott menet közben... Nem akartunk tovább várni, inkább elviseltük, hogy a birtokbavétel után is tovább folytatódnak a munkálatok. Nem sikerült tökéletesre a kezdet, igazuk lett azoknak is, akik pesszimista módon megjegyezték: "Egy építkezés ilyen: nem fogjátok befejezni, nem lesz soha tökéletes." Valóban: egy építkezést soha nem lehet igazán abbahagyni, új problémák, új igények keletkeznek, vagy éppen amortizálódik,

November 25. aztán elégedetten mondom: ember, van elég vagyonod, sok évre eltart. Nyugodjál meg végre, egyél-igyál, élvezd az életet.  De Isten így szól hozzá: esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?  Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék.”Lk 12,19-20 Haszontalan és szívvel látható gazdagság Ezekben a napokban lezárunk egy egyházi esztendőt, és belépünk egy újba. Egy évforduló mindig lehetőség is egyben, hogy lelassítsam lépteimet, és elidőzzek az elmúlt év eseményei, valamint a "hogyan lesz jövőre?" kérdése fölött. Ha a múlt év hibái, hiányosságai, indulatai kerülnek felszínre, annak az a következménye, hogy mint egy tüske megszúrnak és fájnak. Ha valami szépre és értékesre tudok gondolni, azon veszem észre magam, hogy annál az eseménynél szívesen és hosszan elidőzöm. Ami értéket jelent és értéket közvetít, az egyfajta gazdagság is. De milyen gazdagság ez, és kinek a számára az? Csakis anna

 2015. november 26. – Csütörtök    Jézus  így  jövendölt   Jeruzsálem  pusztulásáról  és   a  saját   második    eljöveteléről: Amikor látjátok,  hogy Jeruzsálemet  hadsereg veszi  körül,    tudjátok meg, hogy elérkezett a  pusztulása! Akkor, akik Júdeában  vannak,    fussanak a  hegyekbe; akik  a városban  meneküljenek el;  és akik  vidéken    vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy  beteljesedjék    mindaz, amit az Írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a    napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt  a    népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány    népek közé.  Jeruzsálemet pogányok  tiporják, amíg  idejük be  nem  telik.    Jelek lesznek  a Napban,  a  Holdban és  a  csillagokban, a  földön  pedig    kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a  hullámok    háborgása miatt. Az  emberek megdermednek a  rémülettől, miközben  várják,    hogy mi történi

2015. november 24. – Kedd    Abban az időben, amikor némelyek  megjegyezték, hogy milyen szép  kövekkel    és díszes  fogadalmi ajándékokkal  van díszítve  a (jeruzsálemi)  templom,    Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt  láttok,    kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Erre megkérdezték tőle: „Mester,    mikor történik  mindez? És  milyen  jelek előzik  meg?” Ő  így  válaszolt:    „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én  nevemben    s mondják:  „Én vagyok!”  És:  „Elérkezett az  idő!” Ne  kövessétek  őket!    Amikor háborúkról és  lázadásokról hallotok,  ne rémüldözzetek.  Mindennek    előbb meg  kell  történnie, de  ezzel  még nincs  itt  a vég!”  Aztán  így    folytatta: „Nemzet  nemzet  ellen  és  ország  ország  ellen  támad.  Nagy    földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes  tünemények    és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.”    Lk 21,5-11 Ma saját műveitől van elszédülve az ember, milyen nagy t

November 23. "Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek." (Mt 5, A szolgálati autóm oldalán nagy betűkkel ez a felirat áll: "Magyarországi Evangélikus Egyház; Technikai szám: 0035" A hátsó szélvédő felső sávjába pedig ezt írattam: " dabas.lutheran.hu ". Ezek alapján még azok számára is beazonosítható vagyok, akinek semmi közük nincs egyházunkhoz: aki ebben az autóban ül, az evangélikus egyházat képviseli, és Dabason él. Nem titkolom, hogy vezetés közben sokszor felmegy bennem a pumpa, és legszívesebben a volán mellől, az öklömet felemelve oktatnám ki azt, akivel bajom van, vagy hosszasan nyomnám a dudát, hogy érezze magát rosszul az, aki éppen (szerintem) "bénázik". Azt sem rejtem véka alá, hogy ettől a viselkedéstől az árulkodó feliratok tartanak vissza. De ahányszor megóvnak a feliratok egy-egy ilyen kirohanástól, a lehiggadás után elgondolkodom: Mi értelme is lenne annak, ha kiabálnék a másikkal? Attól kinek lenne j

November 21. "...mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak..." (Ef 5,19) "Aki énekel, kétszeresen imádkozik" - hangzik az ősi mondás. Keresztyén "növekedésünk" újra és újra előtörő vágya, hogy Istent imádjuk, és ez az imádás állandósuljon az életünkben, mégpedig tettekben. Isten imádása - életforma. Ezek lehetnének rajongónak tűnő megfogalmazásai is a lelkesedésnek, de nem azok. A lelkesedés nem a mi erőnk, főleg nem valamiféle szent dac, hanem Isten munkája, Isten munkájának eredménye a szívünkben. Pál szava arra tanít ebben a szakaszban, hogy hagyhatom, engedhetem ezt a nagyságos "munkát" kiteljesedni az életemben, én pedig tudom, hogy el is "némíthatom"... Vajon melyik történik majd? Ebben a "küzdelemben" fontosak a szavak, amelyeket kimondok. Lelkesítenek igazságukkal és Isten üzenetével, a kegyelméről, szabadításáról való meg emlékezéssel,

November 20. "Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké." (Lk 1,54-5 Rendíthetetlen szó. Elképzelhetetlen is. Mi mulandóságban élünk. Pár napja a temetőket jártuk. Halottainkra emlékeztünk, s felidéztük a múltat. A természet is az elmúlást juttatja eszünkbe: a fagy és a lombhullás. Mindörökké. E szó zárja mai olvasmányunkat. Ezzel fejezzük be a Jézus Urunktól tanult imát is. Mária énekének, a Magnificatnak ezek a záró sorai kiragadnak bennünket az idő sodrából. Ő Isten csodáját tapasztalja: a mulandó életbe belefogan, beleszületik a múlhatatlan, az örök létező: az Isten. Egy évezredeket összekötő isteni ígéret megvalósul. Még nem született meg Mária méhéből az ígéret gyermeke, de a kismama boldog énekkel dicsőíti Istent. A Szentlélek által ő érti Isten tervét, cselekvését. A Magnificat azóta is ünnepi éneke az egyháznak, Krisztus testének. Mert létünk, hitünk nagy titka: mindörökké ő

November 19. "...hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak." (Mt 5,45) A Jézus tanítványi köréhez való tartozás ismertetőjele: szeretni az ellenséget, és imádkozni az üldözőkért. Így leszünk Jézus testvérei, az Atya fiai, aki egyformán gondoskodik gonoszokról és jókról, igazakról és hamisakról. Ez az önzetlen szeretet. Közöttünk nincs egyetlen igaz vagy jó sem. A bűn rontása miatt mi, emberek valamennyien selejtesek vagyunk. Egyedül Isten tökéletes, aki képes volt önmagát adni értünk. Ő tudott, ő tud önzetlenül szeretni. Annyira önzetlenül, hogy ellenségeiért is képes volt életét is adni. Tudunk mi, emberek így szeretni? Isten Jézus Krisztusban megmutatott szeretete által szabad önzetlenül szeretnünk még ellenségeinket is. Szabad akár üldözőinkért is imádkoznunk. Nem leszünk kisebbek vagy kevesebbek ezáltal. Sőt! A leggazdagabbak, hiszen a mennyei Atya fiai lehetünk már itt és most, ebben a keg

Ferenc pápa: Ne legyünk kettős életű keresztények! 2015. november 17. kedd 15:12 Ahhoz, hogy megőrizzük keresztény identitásunkat, következetesnek kell lennünk, és el kell kerülnünk a világias élet kísértéseit. Őrizkedjünk a világiasságtól, mert az kettős élethez vezet! – figyelmeztetett Ferenc pápa november 17-én reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.  Az idős Eleazár nem hagyja, hogy meggyengítse a világias lelkület, inkább a halált választja, semhogy megadja magát a hitehagyás „egyengondolatának”. Ferenc pápa a Makkabeusok második könyvéből való olvasmányra (6,18–31) építette szentbeszédét. Az immár kilencvenéves Eleazár nem volt hajlandó disznóhúst enni, ahogy azt „világias barátai” tanácsolták neki, akik így akarták megmenteni az életét. Ellenben megőrizte méltóságát azzal a fajta nemességgel, amely a következetes életből fakad, és a vértanúsághoz vezet, tanúságot tesz.  A világias lelkiség eltávolít minket a következetes élettől, következetlenné tesz b

Bölcs 2,23 - 3,9 Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta, a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak. Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak, s a halál kínja nem éri őket. Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, távozásukat balsorsnak vélték, és végső romlásnak, hogy elmentek tőlünk, ők azonban békességben vannak, ha kínt szenvedtek is az emberek szemében, reményük halhatatlansággal teljes, kevés fenyítés után nagy javakban van részük, mert Isten próbára tette, és magához méltóknak találta őket. Megvizsgálta őket, mint az aranyat a kohóban, és elfogadta őket egészen elégő áldozatul. Látogatásuk idején pedig az igazak felragyognak, olyanok lesznek, mint a szikra, amely a nádasban tovaterjed, ítélkeznek nemzeteken, és uralkodnak népeken, s az Úr lesz a királyuk örökké. A benne bízók megértik az igazságot, s a hívek kitartanak mellette szeretetben, mert választottjai ke